Miközben mi itthon nyavalygunk a rendőrök (vélt vagy valós) erőszakos fellépése miatt, és háborgunk, ha egy mozgássérültnek nem engedik, hogy a rendőrség előtt (szabályosan) parkoljon, az arizonai Maricopa megye bűnöző hajlamú lakosainak ennél sokkal nagyobb probléma miatt fáj a kollektív feje: itt tevékenykedik ugyanis a világ minden kétséget kizáróan leggyökerebb rendőre, Joe Arpaio seriff. A szépen lassan celebstátuszba került fasziról az angolok készítettek dokumentumfilmet, amit megnézve hálát adtunk az égnek, hogy nem Arizonában élünk.

Seriff Joe, ahogy csak emlegetni szokták, ugyanis egy szociopata állat, akivel a galamblelkű liberálisokat jobban be lehet szaratni, mint bármilyen más erőszakszervezettel, ez az ember egyszemélyben Rambó, Jack Bauer és Walker, csak a három mesebeli hősben nyomokban fellelhető emberiesség nélkül. A mintegy 3,7 millió lakosú megyében tevékenykedő Arpaio egy dologban hisz, mégpedig a büntetés erejében, és a "rehabilitáció" szót hallomásból sem ismeri - pontosan ennek alapján szervezte meg a megye bűnüldöző és büntetésvégrehajtó szerveinek működését.

Errefelé gyorshajtástól a 0,3 gramm mariska birtoklásáig mindenért elzárás jár, és nem jó kis téglabörtönökban, hanem a koreai háborúból visszamaradt katonai sátrakban, klasszikus csíkos rabruhában flangálva (alatta nőknek, férfiaknak egyaránt kötelező a rózsaszín alsónemű viselése, ez is megér egy misét), és világítás is csak akkor van, ha az erre a célra rendszeresített szobabiciklit éppen tekeri valaki, mert az fejleszti az áramot. Nem viccelünk, a The Toughest Sheriff in America című dokumentumfilmben ennél cifrábbakat is lehet látni, például a klasszikus "chain-gang" intézmény visszaállítását, aminek keretein belül a csíkos ruhás rabok egymáshoz láncolt lábbal dolgoznak az utak mentén, és hasonló nyalánkságokat.

Joe bácsi abból az alapállásból indul ki, hogy a megyében ő az úr, és sajnos az USA kissé kusza jogrendszerének köszönhetően ez bizony így is van. A választással elnyert cím birtokában joga van bárkit helyettesévé kinevezni (a klasszikus westernekben ez az a pillanat, amikor a kemény, de igazságos tehenészfiúnak a mellére szúrnak egy jelvényt), aki innentől fogva fegyverrel a kezében randalírozhat kedvére, tessék csak ebbe jobban belegondolni!

A meglehetősen konzervatív nézeteiről ismert megye (itt demokrata jelölt nem nagyon nyert vagy hetven éve semmit) lakosai pedig ciklusról-ciklusra újraválasztják a kampánykörútjára tankkal (!!!) induló fazont, élvezik a szinte mindenkinek alanyi jogon járó fegyverek tapintását kérges tenyerükön, és boldogan viszik tinédzser fiaikat a lőtérre, hogy Uzikkal lőjék szét a stilizált elkövetőket ábrázoló céltáblákat. Ez különösen azért érthetetlen, mert pont ez a megye volt az Arizónában, ahol 51-49% arányban leszavazták az azonos neműek házasságának betiltásáról szóló törvényjavaslatot, megáll az ész. Reméljük, hogy a filmet előbb-utóbb valamelyik itthon is fogható adón a hazai közönség is megnézheti, addig is itt egy részlet a sátorbörtönről.