Folytatjuk olvasónk szakdolgozatának közlését, van tévé Amerikán túl is, de nézni is érdemes? Jövő héten folytatjuk. A szerző a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola végzős hallgatója, és ezen a címen lehet neki gratulálni: ahorvath0520@bkf.hu

Ugyanebben az időszakban (a kétezres évek eleje, a szerk.) az Egyesült Királyságban sem más a helyzet. Az egyik legnépszerűbb kereskedelmi csatorna, az ITV ekkor már évek óta nem sugároz amerikai importot a főműsoridejében annak ellenére, hogy a csatorna ötven százalékban amerikai tulajdonban van. A TBI Television International magazin például egyik elemzésében a következőket írja: „Az ITV egyik tulajdonosa sem gondolkodik azon, hogy amerikai sorozatokat kezdjen sugározni a csatornán, amikor a saját gyártású dráma-sorozatok ilyen jól működnek”. „Túl nagy általánosítás az, hogy a külföldiek nem akarnak amerikai sorozatokat. Csak arról van szó, hogy mostanában a kábelcsatornák veszik őket, nem az országosok.” – Laurie Younger, a Buena Vista Worldwide Television Distribution elnöke 2004 első felében nyilatkozta ezt a World Screen Newsnak. Ez az idézet is jól mutatja, hogy még a Disney műsorokat forgalmazó cég sem volt túl rózsás helyzetben 2003-ban, hiszen a földi sugárázású csatornák a 70-es, 80-as, 90-es években mindig is szerették a Disney műsorokat, ekkora viszont már az ő sorozataik sem igen kellenek nekik.

Az angliai országos tévécsatornák vezetői ekkor már évek óta szinte üres kézzel járnak haza a los angeles-i filmvásárokról, egyedül a C.S.I. sikere adhat okot optimizmusra az amerikai filmstúdiók számára. Egyedül az amerikai kábelcsatornák sorozatait (FX, HBO, USA) vásárolják egész szépen a külföldi csatornák ekkor. Ezek a sorozatok, mint a The Shield, a Nip/Tuck vagy a The Sopranos viszont már egyértelműen az újgenerációs sorozatokhoz tartoznak, szakítanak a network sorozatok - már korábban említett - középszerűségével és egészen új szintre helyezik a Hollywoodból érkező sorozatokat mind a karakterek kidolgozását illetően, mind a történetek feldolgozási módját tekintve, de a kábeltévés „forradalomról” majd a dolgozat későbbi részében írok részletesebben. Mindenesetre azt már itt is meg kell állapítani, hogy a kábelhálózatok sorozatai kiemelkednek minőségileg a kínálatból, és ezt az európai tévécsatornák vezetői is észreveszik.

A fentebb leírtakból is kitűnik, hogy 2003-ra az amerikai nagy hálózatok műsorai egyre kevésbé voltak vonzóak a nézők számára, ráadásul nemcsak abból következtethetünk erre, hogy a külföldi csatornáknak sem nagyon kellettek már, de az amerikai nézettségi adatok is folyamatosan csökkenő tendenciát mutattak, a négy nagy hálózat (CBS, ABC, NBC, FOX) össznézettsége évek óta folyamatosan csökkent. Ez persze – sokak szerint – elkerülhetetlen folyamat, hiszen az internet rengeteg nézőt csábít át a számítógépek elé, ezáltal pedig a tévéhálózatok nézettsége törvényszerűen csökken. Nyilvánvalóvá vált, hogy változásra van szükség, az eddig jól bevált krimikkel és vígjátéksorozatokkal már nem lehet ugyanakkora nézettséget elérni, mint korábban, hiszen az alternatív szórakozási lehetőségek növekedésével a nézőknek már nincs idejük és energiájuk szalagon gyártott, nem igazán kiemelkedő műsorokat nézni.

Az amerikai hálózatok és filmstúdiók 2004 őszére azonban megtalálták a választ, a Lost és a Desperate Housewives premierje évtizedes nézettségi rekordot döntött meg az ABC-nek, a tévéhálózatok nézettsége – ha csak minimálisan is – de újra nőtt a korábbi szezonhoz képest, a külföldi tévétársaságok pedig egymást licitálták felül amerikai sorozatokért, pedig a műfajt korábban szinte már teljesen leírtak.

folyt. köv.