Az adón - amely a 18-39 éves korosztályt szólítja meg - a zene játssza a főszerepet; a világ minden tájának legfrissebb és legsikeresebb termése mellett hangsúlyt fektetnek a fiatal hazai tehetségek bemutatására is, olyan igényes zenéket sugározva, amelyek más rádiók kínálatában nem szerepelnek. “Nagyon zene” - fogalmazza meg tömören a megújult Petőfi szlogenje a célt, a sávos műsorstruktúra pedig a Magyar Rádió közleménye szerint követi majd a hallgatók életritmusát. (MTI)

A fenti cikk, amit a Népszabadság Online felületen olvastam, világosan adja tudtomra, hogy a közszolgálati rádióra ne számítsak. Ok, rendben, megértettem. De. Valaki összeszámolta, hogy Magyarországon hány olyan kereskedelmi rádió van, amelyik a 18-39 (miért pont 39?) korosztálynak szól? Húsz, vagy ötven, esetleg száz? Nosza, akkor legyen a közszolgálatiban is. Az egész társadalom fizeti ugye az adót 18-tól 120-ig, nos, ebből a pénzből a Petőfi Rádió honorálja a 18-39-et, méghozzá zenével. Gondolom nem Presserről van szó, mert elmúlt 39, és Lovasi is csak az év végéig hallgathatja. Na szóval zenét a magyar fiataloknak! Ebből volt a legnagyobb hiány. Ez a korosztály detektoros rádióval rohangált, hogy halljon már valami nagyon zenét. Többen ezért disszidáltak.

Számoljunk, van ugye egy Kossuth, olyan jólfésült 60 és a Kerepesi közötti korosztálynak, van egy Bartók csupa komolyzenével és nulla marketinggel és most lesz egy 18-39. Amikor arról hallottam, hogy átrendezik az adót, meg voltam, győződve, hogy a Petőfi, a Bartók mintájára, művészeti adó lesz, irodalom, színház, meg fesztiválok fóruma… Istenem, micsoda országban élünk? Most jut eszembe én nem is élek Magyarországon. És ez néha megnyugtató.

A szerző a román médiahatóság alelnöke