Soha nem értettem azokat az embereket, akik elmennek a világ tulsó felére, kipengetnek egy halom pénzt, szétoltatják magukat ezer oltással, aztán hazatérnek azzal az asterixi megállapítással, hogy "Dilisek ezek a rómaiak." Ezek a vietnámiak bogarakat esznek, meg pálinkába áztatják a medvebocsot, ahelyett, hogy pacalpörköltet ennének, és hozzá jófajta szilvapálinkát gurítanának. Merthogy az a normális. Dilisek ezek a vietnámiak. Afrikában meg az van, hogy nincsen klotyó. Igen, ez Afrika. A klotyó nélküli földrész. Az Jakupcsek Gabriellát, meg a hozzá hasonló igényes fehér embereket nem zavarja, hogy egyébként Afrikában nem csak klotyó nincs, mert a fehér ember számára a klotyó a fontos. Meg a nyakránctalanító krém, ami Afrikában feltétlenül szükséges a túléléshez. Ehhez a mondathoz szerintem nem kell magyarázat: "A szép, tiszta ruhás araboknál el kell futni wc-re, és onnantól kezdve fotoszintetizáltam." Tök egyszerű a megoldás: a szép, tiszta ruhás arabokhoz kell járni forgatni, és akkor nincsenek kellemetlenségek a klotyóval. Mondjuk akkor mesélni sem lesz mit a Szulák-show-ban.

Ja, természetesen a tegnapi Szulák-show-ról beszélek, az utolsó Szulák-show-ról, amiben Jakupcsek Gabriella volt az egyik vendég. Rendben, megértjük, hogy valamit mesélni kell egy ilyen sóban, de azért azon nem kéne kiakadni ennyire aktívan, hogy ha elhúzunk jó messzire Európától, akkor az már nem Európa, hanem valami más. Ráadásul láttunk már egy-két Világ árváit, amelyben Jakupcsek a divatos ruháiban mászkál a nyomornegyedekben, úgyhogy az ember egy idő után elkezd drukkolni, hogy Jakupcseknek még több bogarat kelljen ennie, és még kevesebb klotyóval találkozzon, hátha egyszer rádöbben, mi a helyzet.