Olyan azért igazán ritkán van, hogy kapcsolgatás közben az ember belefut egy tévéműsorba és azért ragad ott, mert elképzelése sincs arról, hogy mit lát. Reggeli beszélgetős műsort szambatáncosokkal? Az nem lehet, hiszen szombat este háromnegyed kilenc van. Tudományos-ismeretterjesztő műsort fizikusokról? Egyrészt ugye nem lehet, hiszen szombat este háromnegyed kilenc van és melyik az az eszetlen adó, amelyik ilyesmivel próbálkozna a legjobban fizető műsorsávban, másrészt akkor mi az a Magyar csillagok feliratú üvegtégla az asztalon? Népzenei megasztár döntőjét olyan énekesekkel, akiket vonalas telefonszámon lehet továbbjuttatni? Az nem lehet, mert egyrészt akkor mit keresnek ott a szambatáncosok, másrészt a fizikusok, harmadrészt az üvegtégla, negyedrészt pedig Pomezanski Felkínálom György és miért kérdez olyan hülyeségeket, hogy vajon a fizikában az elmélet vagy a gyakorlat fontosabb-e.

A sok-sok kínzó kérdésre fél óra után kezd homályos válasz érkezni, amikor kutató diákokról adnak be egy riportfilmet. Aha, szóval ez amolyan tehetséges fiatalokat patronáló műsor lenne. Aha, szóval ezért kérdezik meg minden riportalanytól, hogy ugye neki nagyon rossz, ugye nagyon kevés a pénze, és ha sokkal több lenne, akkor még milyen jó lenne neki. És aki szeretne segíteni ennek a fizikus-, szambatáncos-, énekespalántának, az hívja fel az alábbi vonalas telefonszámot, és. És aztán nem tudjuk meg, hogy akkor mi történik. Nincs számlaszám, nem fut alul infobar, hogy Kovács Lajos küldött a tangóharmonikás fiúnak ötezer forintot, sem pedig számláló, hogy köszönjük, a fiúnak már kijön a pulai tangóharmonikás versenyre szóló vonatjegye a felajánlásokból.

De nincs elég idő ezen sem gondolkodni, mert egyszer csak vége a műsornak, „találkozunk két hét múlva”. Aha, szóval még ennyit kéne várnia a kapcsolgatóknak arra, hogy még egyszer egy félmondatban elmondják, kiírják, összefoglalják, hogy mit is lát. Azért, mert a közszolgálat nincs versenyben, még a nézőnek távirányító van a kezében és használni is fogja.