Futrinka utca, Mazsola, Kukori és Kotkoda, Mézga Géza – a hatvanas-hetvenes évek népszerű műsorai a Magyar Televízióban. Ám a Futrinka és a Mazsola tulajdonképpen tévére alkalmazott bábszínház volt. Az 1971-ben útjára induló Kukori sorozat volt az első, kimondottan a Televízió megrendelésére készült rajzfilmsorozat. Mézgáék is ekkoriban lettek a közönség kedvencei, de ez a sorozat hosszabb, 24 perces epizódjaival különbözött a Kukoritól, amely klasszikus hatperces esti mese.

A Televízió vezetésében néhányan úgy gondolták a Mazsola kezd kimenni a divatból, ezért Bálint Ágnes, a Magyar Televízió Gyermek- és Ifjúsági osztályának dramaturgjaként azt a megbízást kapta, hogy indítson rajzfilmsorozatot. "Volt egy kolléganőm, aki állandóan panaszkodott, hogy a férje nem hajlandó semmi házimunka elvégzésére. Ebből fogant Kukori, aki szintén nem nagyon szerette a házimunkát, sok bosszúságot okozott Kotkodának." - emlékezett Bálint Ágnes az alapötlet születésére. Az ötletből Mata János készített rajzfilmet, őt kérte fel ugyanis a sorozat rendezésére, és a figurák megtervezésére Bálint Ágnes. A zeneszerző pedig az a Lovas Ferenc lett, akinek gyermekkorunk számos kedvenc dalát köszönhetjük. (A Bálint Ágnes-Mata-Lovas trió nevéhez fűződik például a Mikrobi-sorozat is.) A sorozatról Mata János és Lovas Ferenc mesélt a Comment:comnak.

A Kukoriból két széria készült, összesen 26 epizóddal. Az első olyan rajzfilmsorozat volt, melynek epizódjait szigorúan meghatározott határidőre kellett legyártani, ehhez iparszerű gyártástechnológia kellett. "Kidolgoztunk egy, mondjuk úgy, 'minimál animációt', amely kevesebb rajz-darabszámmal járt. Ez a legnehezebb, mert tudni kell, hogy hol lehet az ember lezser, és hol nem, hol takaríthatok meg rajzokat úgy, hogy a mozgás karaktere ne legyen szaggatott. Így egy Kukori-film átlag öt és félezer, maximum hat ezer rajzból kijött, és a figurák még mindig plasztikusan mozogtak. A második sorozatban aztán kezdtünk fölhasználni jeleneteket az előző részekből. Ezt egyébként nem mi találtuk ki, a Hanna-Barberáék már régen alkalmazták a Frédi és Béniben, és mások is."

Mata János tulajdonképpen tojásformákból rakta össze a figurákat. Ha jól megnézzük, akkor rajzfilmbeli tyúkok feje, teste, csőre, de még Kotkoda pelerinje is tojás formájú, és ezt teljesen tudatosan tervezte így, hogy a gyerekek is meg tudják rajzolni. Minden apró részletében kidolgozták azt a világot is, amiben a szereplők élnek, például a helyszín térképét pontosan megrajzolták. Kukori és Kotkoda félig városi, félig vidéki karaktert kaptak, viszont parasztházban laktak. "Habzsolháp pedig modern skatulyaházban élt, medencével, mert kacsa víz nélkül nincs. A figura szinte sugallta, hogy milyen legyen a berendezés, meg egyebek. Ugye, ő elég szikár és akkurátus agglegény, úgy határoztuk meg humorosan, hogy altiszt volt a háborúban, és agglegény maradt. És robogója volt, merthogy nekem volt akkoriban egy robogóm, ezt a Bálint Ági írta bele."

Amikor az első széria készült, a televízió még javában fekete-fehér volt. Ám létezett egy olyan terv, hogy a Kukorit moziban is fogják vetíteni, ezért színesben kellett a sorozatot elkészíteni. "Csakhogy kiderült, hogy a kémiai színbontás (színes filmből csinálok fekete-fehér filmmásolatot) teljesen más tónusú értékeket hoz létre, mint az elektronikus színbontás. Ami a moziban narancsszínű volt, a tévében fekete lett, holott arra számítottunk, hogy középszürke lesz. Harsági Pistával, aki a Pannónia egyik operatőre volt, ezért kísérleteket végeztünk, és kiderült, hogy a meleg színek az akkori elektronikus, Secam rendszerben majdnem feketék lettek. Tehát egy olyan hideg színskálával kellett dolgoznunk, amelyik fekete-fehérben megfelelő szürke árnyalatokat produkál. A Kukori színvilága azért ilyen enyhén gutaütött." Tegyük hozzá, ez a gutaütöttség az átlagnézőnek soha nem szúrt szemet.

Akkoriban még a reklámfilmek alá is legtöbbször zenekarok húzták a zenét. A Kukoriban, a főcím zenéjén kívül, mégis egy magányos elektromos orgonát hallunk, amin maga Lovas Ferenc játszott, sőt olyan is előfordult, hogy a rajzoló lányokból alakítottak kórust, "teljesen házilagos kivitelben csináltuk, merőben financiális okokból" – meséli Lovas Ferenc. "Bálint Ágnes nagyon jó forgatókönyvet írt, és nagy szerencse volt, hogy a Márkust, meg a Psotát sikerült megnyerni erre, ők ezt ragyogóan csinálták. Úgyhogy nekem könnyű dolgom volt, már csak az egészet meg kellett fejelni egy kis zenével. A főcím nagyon egyszerű kis dalocskának hangzik, pedig nagyon nehéz nóta. Nem igaz, mit kínlódott vele két olyan profi, mint a Márkus László és a Psota Irén. Röviden arról van szó, hogy időnként váltakoznak a háromnegyedek a kétnegyeddel, egyszercsak megváltozik, sántít egyet a ritmus. Önmagukban az értékek ugyanazok maradtak, csak a ritmus változott, nagyon ravasz. Véletlenül találtam ki, azt hiszem, hogy a szöveg volt olyan, hogy erre kényszerültem. De örültem neki, mert nagyon jó poent adott a zenének."

(a cikk folytatásához klikkolj ide)