Mármint ne a piacon, kérek két rohamrendőrt, de pajzzsal tessék adni, mert a múltkor is át tetszett baszni, hanem úgy, ahogy az amcsik csinálják. Ott mindent el lehet adni, múlt héten például indult egy reality műsor a fodrászatokban dolgozó hajpótlást készítőkről is, így nem csoda, hogy a Los Angeles megyei sheriff hivatalát olyan szinten promótálják a tévében (is), amilyennel itthon még nem találkoztunk.

Míg nálunk marad a "hogyan ne oszlassunk tömeget húszéves vízágyúval" esztrádműsor, odaát megmutatják a nagyérdeműnek hogy mi is történik azt követően, hogy a molotov koktélt sikeresen kicsavarták a békés forradalmár kezéből, rárakták a bilincset és betették a meseautóba, mert utána azért vannak dolgok, amiről nem tudunk. Az új műsorban (Sheriff's Stories) egy kamera végigköveti az egyén útját a rendszerben, az ujjlenyomat rögzítéstől kezdve a zárkáig, gondolom megfelelő arányban bemutatva fehér, fekete, ázsiai meg mindenféle más elkövetőt, csak politikailag korrekt ország ez az Amerika.

Ami pedig ennek a jó oldala, az a lóvé, hiszen az ilyet nem adják ingyen, a megye 6500 dollárt kap a jogokért, 10 000 dollárt az elkészítés lehetőségéért, 6000 dollárt a pilotért és 7500-at egy-egy adásért. Tegyük fel, hogy a kísérlet sikeres, és lemegy belőle mondjuk 22 epizód, az ugye 187 500 dollár, azaz kb. 40 millió forint, ebből gondolom telik egy pár új pajzsra. Nálunk meg marad a Kék fény, a titkolózás és a fotóriporterek gyepálása, mert ebben azért már egészen jók vagyunk.