Két fontos esemény jegyében kezdjük meg a mai tévézést. Az egyik, hogy a Filmmúzeum elkezdte vetíteni A tavasz tizenhét pillanatát, tudjuk, Stirlitz, aki egy ország lakosságát ültette a képernyők elé álmos vasárnap (vagy szombat?) délutánokon. (Filmmúzeum, 20:00) A másik eseménytől eldobom az agyam, az m1 főműsoridőben tukmálja ránk az Életképeket, ami maga a filmszalagra vett hányinger. (m1, 20:20)

Tudom, hogy ma lesz a Megatánc, és végre túl vagyunk az idiótákon, és kezdődik az igazi élvezet, de nem, akkor sem azt fogom elsősorban ajánlani, hanem minden idők legjobb dokumentumfilmjét, ami annyira üt, mint a disznótoros szilvapálinka, én magam kénytelen voltam többször is megnézni. Az Örökség egy a Tisza mellett élő halászfickóról szól, Mészáros Balázsról, aki rohadtul megszívta a ciánszennyezést. Eszméletlenül jó arc ez a halász, és teljesen be van pörögve, a halászok élére áll, és még Ausztráliába is eljut, hogy belenézzen a ciánszennyező cég gyíkarcú (szó szerint!) vezetőjének szemébe (itt található egy interjú a rendezővel, és egy kép a jelenetből). Hát ezért a találkozásért már önmagában érdemes megnézni a filmet, hogy lássuk mi a különbség egy gyíkarc és egy tiszai halász között, ez a csávó olyan, mint egy mozihős, pedig igazi. (m2, 20:40) De ha szerencsénk van, a Megatánc kezdése úgyis csúszik valamennyit, és akkor azt is meg tudjuk nézni az elejétől. (Tv2, 21:10)