A tegnapi eseményekről mindenki beszámolt már, sokan, sokfélekéépen fogják értelmezni, nekem ami lejött a HírTv közvetítéséből annyi, hogy a kissé remegő hangú riporter egy kis szerepzavarba került - minden bizonnyal a könnygáz miatt - és úgy képzelte, hogy a lyukas zászlóval és macskakövekkel felszerelkezett csürhe és a szabadságukért harcoló ötvenhatos fiatalok közé egyenlőségjelet tehet. Tehet a lófaszt. A Magyar Televízió felgyújtott kocsijai körül ugráló csőcselék tagjait és a szovjet tankok elé álló szabadságharcosokat egy lapon emlegetni kegyeletsértő és gusztustalan.

Az is kiderült a közvetítésből, hogy 2006-ban a hős, mint olyan a következőkről ismerszik meg: báván vigyorog, ha a kamera mutogatja és ria-ria-hungáriázik fejhangon; kocsikat borogat és gyújt fel, majd félmeztelenül, artikulátlanul üvöltve körül ugrálja a lángoló roncsokat; molotov-koktélokkal támad a vízágyús kocsira, letépi róla a rácsot és kővel próbálja beverni a szélvédőt; békésen hajigálja a tévé székházát, majd sértve mutogatja fejsebét a kamerába, amikor egy rendőr pofán vágja; végül a tévé épületébe bejutva átadja a petíciót és nekilát módszeresen szétverni az épületet és ellopja a számítógépeket. Aztán a jól végzett munka után hazamegy és alszik egy jót, álmában pedig biztos csilingel is egy kicsit.