Amikor először vágott arcon a Sikeres nők magazinjának reklámja, azt hittem, hogy ez a lap olyan monomániás elmebetegeknek készül, akik csak sikeres nőkről hajlandóak olvasni. De persze ennyire nem durva a helyzet, ez az újság pont ugyanolyan, mint a többi híresemberes magazin, vannak benne sikeres férfiak is, hiába a kirekesztő cím.

A júniusi szám címlapján a szentcsalád díszeleg: Kiszel Tünde, Kondor Csaba és a kis Donatellácska, ilyenkor azért összefut az ember szájában a nyál, főleg, hogy a fotó elég gyatra minőségű. Mondjuk a fotók gyenge minősége általánosan jellemző az egész lapra, olyan, mintha kivagdosták volna más újságokból és beragasztották volna a betűk közé. A vicc az, hogy tényleg, ugyanis a fotók jó része a riportalanyok fotóalbumából való, aztán meg nyomdailag, esztétikailag, és kinézetileg, úgy tűnik, szarva van lefelé az egész.

Egyébként hiteles képet alkothatnak az újságról azok is, akik nem hajlandók súlyos összegeket áldozni az ilyesmire, elég ha csak a honlapon néznek szét. Nyilván az újság célközönsége nem ugyanaz, mint a netezőké, de azért ritka az ennyire igénytelen honlap. Persze az is igaz, hogy ha nem lennének ilyen kiadványok, akkor honnan is tudhatnánk meg hogy, „Kiszel Tünde szebb és sikeresebb, mint valaha”, hogy Tünde és Csaba igazi álompár, és hogy váltható már Kiszel Tünde vásárlókártya is.

Minden magazinban találunk interjúkat, viszont a Sikeres nőkben mást nem is találunk, valójában ez egy nagyszabású életútinterjú-gyűjtemény 74 oldalon szétterítve, amiből ha levonjuk a reklámot, akkor is marad ötvenvalahány oldal vegytiszta élettörténet. És ezekben a interjúkban az ilyen riporteri kérdés az alap, mint hogy, idézzük: „Hogyan került a család Budapestre, s miként alakult élete azután?”, amire a választ egy oldalon keresztül olvashatjuk, bő nyálra eresztve. De ki gondolná, hogy olyan izgalmas műfaji kísérletek laboratóriuma-e lap, mint a besúgói jelentés stílusában fogalmazott élettörténet. „A volt férjével, gyermeke édesapjával kapcsolata korrekt. 1994-től az első barátnőjével házasságszerű formációban élt, s amikor annak vége szakadt, lett egy új barátnője. Férfi nincs a képben, s nem is tervezi (…)”. Ezt egyébként Ungár Kláráról olvashatjuk - ha valakit esetleg összezavart volna a barátnők és férjek jövés-menése.

Ha egy újság az ország nyerteseiről szól, akkor természetesen a rovatok címében is kötelezően ott virít a siker szót: Siker a színpadon, Siker a zenében, Siker a közéletben, de vannak olyan rovatok, amik valójában reklámok, például a Siker a gyógyításban rovatnév alatt huncutul egy magánrendelő reklámja rejtőzik, a Siker a hivatásban-rovatba meg néha reklám, néha valódi interjú csusszan. Szóval szemfüles emberek szerkesztik ezt a lapot, egyébként meg mindig is szerettem az olyan újságokat, ahol a kulturális ajánlóban szakácskönyvet és feng shuit ajánlanak. De ami a legfontosabb: ez a magazin olyan embereknek szól, akik hajlandóak kipengetni 590 forintot erre, de a Tepsis süteményeken kívül más könyv elolvasására nemigen vehetők rá, ugyanakkor képesek elolvasni ötven oldalnyi tömény interjút. Vannak ilyen emberek?