Drága olvasóink, Verebély Marcellel nagyon jót beszélgettünk, olyannyira, hogy a teljes interjú pont meghaladta azt a karakterszámot, amit egy átlag Index-olvasó egy ültő helyében hajlandó befogadni. Viszontámazonbande. Túl sokat melóztam rajta, hogy elengedjem a felét, szóval úgy döntöttünk, hogy az Indexre kiment az olvasóbarát verzió, ez meg itt a teljes, a műsor múltjába és kulisszatitkaiba jobban belemászó anyag. Amit, szürpríz, kommentelni is lehet.

Verebély Marcell úgy ismeri az X-Faktort, mint nem sokan a szakmában. Segédszerkesztőként érkezett az első évadba, majd ott ragadt, és idén már ő irányítja a műsort, ami a tavalyi, nyolcadik évaddal reneszánszát éli, és ismét azt a célközönséget tudja megszólítani, aminek a műsort eleve szánták, a 18-25 éves nézőket. Ennek okairól beszélgettünk a kreatív producerrel.

Mióta vagy a műsor mellett?

Verebély Marcell: Gyakorlatilag az első évad óta, akkor az élő műsoroknál kapcsolódtam be, mint segédszerkesztő.

A karrieríved tipikusan az amerikai álom - magyar verzióban -, amikor az ember elkezdi lent, és szépen feldolgozza magát a főnökségig?

VM: Igen. Én gyakorlatilag minden fázisát csináltam ennek a műsornak.

Mi a legnehezebb benne akkor, ha már minden fázist ismersz?

VM.: Szerintem minden műsor a castingon múlik. Ha az működik, akkor nem azt mondom, hogy garancia a sikerre, de sokkal könnyebb belőle dolgozni. Ha viszont rossz a castingod, akkor nem tudsz jó műsort csinálni. A folyamat összetett, szerkesztői meghallgatásokkal indul, de azt hiszem, a válogató a legnagyobb falat, az, amikor hat napon keresztül ugyanazt csináljuk: jönnek az emberek egymás után. Fontos, hogy a mentorok se rutinból csinálják, meg mi se rutinból dolgozzunk, akik régóta csináljuk ezt a műsort. Egyébként jelen pillanatban is zajlanak a castingok, és várunk mindenkit, aki úgy érzi benne van az X és egy kis bátorság, hogy megmutassa magát.

Az, hogy ti ne rutinból csináljátok a műsort, azért egy idő után elég nehéz lehet.

VM.: Mindig mások a versenyzők meg a jelentkezők. Ez önmagában ad egy új hangulatot a dolognak, ráadásul mi azért minden évben igyekszünk struktúrában is változtatni. A mentorok is másképp állnak a dologhoz évről évre. Például a tavalyi évadban elég sok saját gyártású tartalmat, dalokat és videoklipeket raktak össze a mentorok és a versenyzők - erre azt megelőzően nem volt példa.

Ez csak Alexnél volt?

VM.: Nem, Laci (vagyis Gáspár Laci énekes) is írt. Sőt, ő Arany Timinek is írt dalt, és ha Timi bejutott volna a döntőbe, akkor neki is lett volna egy Laci dala.

Akkor ez egy teljesen tudatos dolog volt, megbeszéltétek előre, hogy akkor jó, idén gondolkozzatok egy kicsit, te is, Laci, te is, Alex, és írjatok nótákat?

VM.: Igen. Meg még Petinél (Puskás Péter) is, csak ehhez mérten Petinek hamar kiestek a versenyzői. Gigivel is beszéltünk erről, csak neki ugye még hamarabb kiestek a versenyzői. Az, hogy saját dalokat kezdjünk el csinálni, csak félig volt tudatos döntés. A későbbi nyertes győztes USNK-nál kezdtünk el ezen gondolkozni, és láttuk azt, hogy mekkora sikere van a saját produkcióknak, hogy erre mekkora igény és felvevőpiac van. Az, hogy a Stolen Beat-nek, Gabinak és Timinek is lett dala, ezért történhetett.

Az USNK-nak nem voltak saját nótai, amiket előadhattak volna ahelyett, amit Alexszel írtak?

VM.: Ők a válogatáson, a táborban és a mentorházban is saját dalokat adtak elő. Ezek viszont elsősorban angol nyelvű dalok, és azt gondoltuk, hogy az élő adásban, ahol már ennyire intenzíven kapják a visszajelzést szavazatok formájában, ma Magyarországon a magyar nyelvű rap és hiphop az, ami jobban megy.

Ha megnézed a YouTube-on, hogy milyen dalok állnak a trending listák elején, azt látod, hogy szinte csak magyar előadók magyar nyelvű nótáit hallgatják az emberek.

Az angolról magyarra váltás mellett amúgy a fiúkkal és nyilván Alexszel egyetértésben döntöttünk. Nagyon örülnénk annak, ha idén is jönne egy csomó fiatal és nem csak az előadói képességüket, de a saját szerzeményeiket is megmutatnák a mentoroknak.

Folyamatosan nézitek a YouTube-on, hogy mi a trend, mik azok a dolgok, amikre a nézők ráharapnak, és mi az, amit ebből a műsorba is be kell építeni?

VM.: Persze, folyamatosan figyeljük, hogy mik a slágerek, milyen stílus az, ami éppen most menő és jól megy. Igyekszünk is eszerint szerkeszteni a műsort. Például soha nem mondjuk meg a versenyzőknek, legyen szó válogatásról vagy élő show-ról, hogy mit kell énekelniük, hanem mindig közösen ötletelünk. Én azt szoktam javasolni, hogy minél frissebb, minél maibb dalokat hozzanak, mert nagyon sokan hozzák a klasszikusokat, Máté Pétert, Cserháti Zsuzsát. Ezzel semmi baj nincs, nyilván tök jó dalok, de közben egy mentor, aki ott ül a pultban, egy picit azt várja, hogy a versenyző mai trendeknek megfelelő zenét hozzon, hiszen ő maga is ezt hallgatja.

Most akkor én leszek a néző hangja: miért van bikicsunáj kör? Mert logikusan nézve az előszűrés pont arra van, hogy a totál tehetségtelenek, a félreértett, önjelölt Lady Gagák kiessenek. Ezeknek az embereknek nem lenne szabad kamera elé jutni. Miért jutnak mégis oda?

VM.: Szerintem nem kell kiesniük. Nagyon nehéz eldönteni azt, hogy mi a jó és mi az, ami nem jó.

Szintiboy és Ilonkánál el lehet dönteni, hogy nem jó.

VM.: Igen, de közben pedig pont a tavaly is látott Szintiboyra jellemző, hogy egy szerethető, pozitív jelenség. Lehet, hogy nem ő a legjobb énekes, de hogyha abból indulunk ki, hogy a tavalyi évadot nem énekesek, hanem rapperek nyerték, akkor én tényleg azt gondolom, hogy mindenkinek van esélye, és mindenki jöjjön el, és mindenki mutassa meg magát. Ez a műsor nemcsak arról szól szerintem, hogy ki lesz a végén a győztes. Ha egyszer megmutatod magadat, már azzal is tudsz nyerni, mert olyan felületet, lehetőséget és támogatást kapsz azzal, hogy ennyi emberhez el tudsz jutni, hogyha ügyesen sáfárkodsz vele, akkor akár ez az egy alkalom is dobhat a karrierjükön.

Van ilyen?

VM.: Van ilyen, igen. Pár éve volt nálunk a Chainbridge Pop nevű zenekar, akik most egyre jobban jönnek fel underground vonalból. Én jóban maradtam a zenekarral, nagyon hittem bennük, és vittem volna őket tovább. Abban az évben a zenekarok mentora Gáspár Laci volt, aki azt kifogásolta, hogy az énekes nem énekel elég jól. És én ezt megértem, a Lacinak például a legfontosabb az, hogy ki hogy énekel - emiatt nem is vitte őket tovább a táborból a mentorházba. De a fiúk nem adták fel, benne maradtak a zenei életben, és egyre több jó dalt csinálnak, amiket játszik a Petőfi rádió és egyre több nagyobb koncertjük van. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy mi egy tévéműsort csinálunk. Az, hogy valaki alkalmas a tévéműsorra, és a tévéműsor végén ő legyen a győztes, nem egyenlő azzal, hogy akkor ő a magyar könnyűzenében, popzenei előadóként is a topba tartozik. Erről szó sincs. Az egy szerencsés együttállás.

Amikor az X-Faktor elindult, teljesen más tévés környezetben volt, és lett óriási siker - a TV2 nem nagyon mert semmit tenni vele szemben, mert nem volt értelme. Mostanra fragmentálódott a közönség, nincs annyi néző, de a tavalyi évad 5-6 évvel ezelőtti nézettséget hozott. Készítőként számítottatok arra, hogy ilyen számokat fog hozni a műsor?

V.M.: Bevallom, engem meglepett, hogy ennyire nézik. Nyilvánvalóan jó számokat vártunk, de ennyire magas számokat talán nem. Nem indokolatlanul magas számok voltak, csak egy 8. évadát taposó műsorhoz képest volt nagyon magas.

A kutatási osztályvezetőnk azt mondta, hogy tévétörténeti csoda az, amilyen mértékben a fiatalok visszatértek a műsorhoz, és őszintén nem is értette, hogyan sikerült ezt elérnünk.

Ez nyilván nagy részben a castingnak köszönhető, olyan fiatal, trendi előadók szerepeltek a műsorban, akikért rajongani tudnak a tinik. Az, hogy a fiatal nézőket újra meg tudtuk fogni, az ennyit számít.

A műsor szerkezetén változtattatok, rövidebb volt az évad. Miért?

VM.: Mert minden felgyorsult. Vannak olyan a kutatások, hogy ha a YouTube-on az első öt pár másodpercben nem tudod megfogni a fiatalokat, azonnal elkattintanak. Ez mindenre kihat. Még így is tizenegy héten keresztül tartott a műsor. Előtte két évig hét élő show volt, de volt olyan, amikor tizenegy, meg olyan is, amikor húsz élő show volt, mert vasárnap is volt adás. Ma már nincs értelme ennyire elhúzni. Nyilván a válogatót, a tábort meg a mentorházat nem annyira tudod felgyorsítani, de az élő show-t azt igen. És ez az öt élő bejött, ezt mi is szerettük.

Visszatér a szék a mostani évad élő műsoraiba?

VM.: Igen, úgy tervezzük, mert nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. A jogtulajdonos, a nemzetközi X-Faktor brand tulajdonosai csináltak egy kutatást kintről, magyar nézőket hívtak fel, hogy mit szóltak a székhez. Tán egy 1000-1500 fős minta volt ez, és nagyon pozitív volt a visszajelzés. Egy tőlünk teljesen független cég lekutatta, úgyhogy ők is azt javasolták, sőt, van róla szó, hogy ezt a kinti X-Faktorban is megcsinálják. (Az élő adásokban tavaly óta a színpadon négy szék áll, amibe a mentorok ültetik le az énekeseket, akik onnan már biztosan továbbjutnak - de hogy az adás végén ki maradhat a székben, azt a nézői szavazatok döntik el.)

Ez teljesen saját fejlesztés, saját ötlet volt?

VM.: Igen. Mi 2014-ben csináltuk először a székes fordulót, a táborban. Már akkor is éreztük, hogy ez valami nagyon nagy ötlet. Nem mi találtuk ki, holland fejlesztés volt, de egy pillanat alatt átvette az egész világ. Mi úgy éreztük, hogy lement hét évad élő show úgy, ahogy eddig mindig, és ideje valami csavar bele. Nem akartunk nagyon messzire menni, a formátumon belül gondolkoztunk: mi az, ami jól megy, mi az, amit tudunk csinálni. És ahogy egy évvel előtte a mentorházat újítottuk meg, úgy most az élő show-ra került a sor, mert az az, amihez még előtte sosem nyúltunk hozzá. Olyan feszkó volt, olyan dráma, olyan helyzetek, amiket a versenyzők és a mentorok is nagyon élveztek, mert új inputot adott nekik.

Mennyire tréningezitek a versenyzőket, hogy a székről ne pattanjanak fel kieséskor, hogy faszom az egészbe?

VM.: Szerintem véletlenül az élet így adta ki, hogy eddig nem voltak olyan versenyzőink, akik hisztiztek volna a színpadon. Egy-egy basszameg becsúszott már, csak maximum nem volt rajtuk mikroport. A legemberibb reakció az 2012-ben volt, amikor a párbaj végén, eredményhirdetéskor Stone és Lass Bea állt a színpadon, és amikor kiderült, hogy továbbjutott, akkor Stone csapott egyet a levegőbe, hogy "Igen!" Aztán rögtön:" Bocsánat..."

Az zseniális volt. Az volt a legjobb évad.

VM: Meg ha teszem azt, valaki megsértődve leviharzik a színpadról, az is egy történet. Miközben minden alkalommal az van, hogy mindig arra kapják a mentorok is a briefet meg a versenyzők is, hogy azt csináld, ami te vagy. Ne csináld túl, és ne csináld alul. Tehát az van, hogy ha sírnod kell, akkor ne fojtsd vissza, mert az hazugság. Ha nem kell sírnod, akkor ne sírjál, mert az is hazugság. Tehát ha valamelyikük, teszem azt, megsértődik, mindenkit elküld melegebb éghajlatra, akkor az történt.

Volt olyan momentum egyébként, ami teljesen a semmiből jött, és mégis nagyon ütött az elmúlt nyolc évadban?

VM.: Volt sok ilyen, de szerintem a legutolsó az volt, amikor a Miriam nevű versenyző eldobta a mikrofont. Az az, amire nem tudsz készülni, amit nem tudsz kitalálni.

Az nem volt full kamu?

VM.: Nem. Sokan ezt hiszik, de úgy, hogy itt a házon belül is jöttek kollégák szembe a folyosón, hogy ezt jól kitaláltuk. De mondtuk, nem mi találtuk ki. Elég alapos szűrőkön ment át ez a csaj, semmi jelét nem mutatta az ilyen típusú reakcióra, ilyen típusú megmozdulásra, hogy ő majd oda fogja vágni a mikrofont. Ott volt az a pillanat, amikor te magad is meghökkensz a vezérlőben, hogy mit csinált. És közben meg minden olyan típusú dolog átfut az agyadon, hogy ugye nem talált el senkit, jól van mindenki. Nyilván az a legkevesebb, hogy most mi történt a mikrofonnal. Ez volt talán a tavalyi válogató adások legmeghatározóbb pillanata, mindenki látta. Aki nem is nézte meg a műsort, az valamilyen formában, de találkozott ezzel YouTube-on, rtl.hu-n, a műsor social felületein, Facebookon, Instán, bárhol.

Ha megint jönne castingra, beengednétek?

VM.: Én nem hoznám abba a helyzetbe a zsűrit, hogy még egyszer ezt a helyzetet újra kelljen élniük.

Van ilyen visszatérő jelentkező egyébként, aki minden évben jön?

VM.: Van. Igen.

Számon tartjátok őket? Hol van már az úszógumis nyugdíjas bácsi vagy a halálmetálos kiscsaj?

VM.: Az a fura helyzet állt elő, hogy ezekkel az emberekkel már név szerinti kapcsolatban vagyunk.

Ami azt jelenti, hogy már ő is tudja, hogy mondjuk, személy szerint én ki vagyok, és úgy jön be, hogy már név szerint üdvözöl. És én is már fejből emlékszem rá, hogy akkor ő az, aki jön minden évben.

Van olyan, aki már állt a zsűri előtt, van olyan, aki még soha nem. Nyilvánvalóan ennek megvan az oka, és ezt amúgy ők maguk is szokták érezni. És általában a beszélgetés úgy indul, hogy minden évben voltam, de még nem jutottam a zsűri elé, és hogy tudom, mi lehet az oka, most idén változtattam rajta. És amúgy van olyan, akinél tényleg érezhető a változás. Nyilvánvalóan, hogyha van ilyen típusú fejlődés, akkor én magam szoktam elsőnek azt mondani, hogy na, akkor nézzük meg.

A tavalyi évad az megválaszolta azt a kérdést, hogy miben tud megújulni ennyi idő után egy műsor. A mostani évad meg arra kell, hogy választ adjon, hogy oké, de mit kezdtek ezzel a lendülettel.

VM.: Nagyon sok változtatást nem tervezünk az idei évben, mert az sem jó, hogyha minden évben mindig mindent direkt meg akarunk változtatni. Nyilván egy ilyen interjúban nagyon rosszul hangzik az, hogy még nem mondhatom el, hogy min gondolkozunk. De azért nem mondhatom el, mert annyira az elején vagyunk egy markáns újításnak, hogy még nem tudom egyáltalán azt mondani, hogy ez valóban szükséges, jó ötlet, és hogyha jó ötlet, akkor hogyan tudjuk megcsinálni. Még nem rágtuk meg annyira, hogy ezt el tudjuk dönteni.

Élőről vagy a konzerv műsorokról van szó?

VM.: Ez egy átfogó újítás, már a válogatóktól kezdve egészen az élőig tart. Egy mellékszál, de egy markáns mellékszál, amit többször vissza tudunk hozni, és meg tudunk jeleníteni a műsorban. Ennek a menete úgy néz ki, hogy mi itt az asztalnál ötletelünk, beszélgetünk róla, kitaláljuk. Amikor megszületik a koncepció, akkor a jogtulajdonosnak felvázoljuk azt, hogy gondolkozunk egy ilyen típusú újításon, ezt szeretnénk, hogyha idén megcsinálhatnánk. A jogtulajdonos véleményezi ezt, és vagy engedélyt ad rá, vagy nem. Eddig, azt tudom mondani, hogy az összes ötletünkre engedélyt adott. Legyen az a zenekarok bevonása a csapatok kategóriába, a mentorház megváltoztatása vagy a székes feladat az élőben.

A magyar fejlesztések előfordulhatnak, mondjuk, a cseh X-Faktorban?

VM.: Igen. A tavalyi X-Faktor angol élő döntőjén kint voltunk, ahol addigra lement kettő vagy három itthoni élő show, és ott azt mondta Simon Cowell egyik jobbkeze, hogy nagyon büszke ránk, nagyon bátor döntés volt, és nagyon jó, hogy ezt így megcsináltuk, és hogy jövőre ők is beveszik a műsorba. Az egész világon igény van arra, hogy újítsanak az élő műsorokon.

Volt olyan ötlet, amire húzták a szájukat?

VM: Volt egy olyan alkalom, amikor itt voltak az angolok, és mi előálltunk azzal, hogy nálunk ez a boyband, girlband dolog nem megy, mi zenekarokat szeretnénk a negyedik kategóriába. Mondták, hogy ez nem jó ötlet.

Mi meg mondtuk, hogy értjük, hogy nem jó ötlet, de az van, hogy nem tudunk összerakni boybandeket, meg magyar Spice Girlst.

A kifogásuk az volt, hogy ha zenekar, akkor óhatatlan, hogy lesznek olyan tagok is a színpadon, akik nem énekelnek. És mivel ez egy énekes műsor, itt énekeljen mindenki. Szaxofonozhat, dobolhat kedvére, csak közben énekeljen is. Kicsit izmozott mindkét fél, aztán túlléptünk ezen a dolgon. Mindössze egyetlenegy év telt el, amikor Siwinek (Schiwert-Takács László – az első hét évad kreatív producere) ki kellett mennie Londonba egy konferenciára, és akkor ott volt Simon is, meg ott voltak a külföldi producerek, és azt mondták: "And please welcome Hungary. They introduce the bands in the show." El kellett mondanom, hogy milyen tapasztalataink vannak ebben, és láss csodát, más is átvette ezt az elemet.

Elég gyakori nézői megjegyzés, hogy miért süketek hangosítják a zenei tehetségkutatókat, mert a tévében néha valóban másképp szól, mint ahogy ti gondoljátok, hogy szól otthon vagy itt élőben.

VM.: Mi itt megcsináljuk azt, ami szerintünk jó, a megfelelő szakemberek szerint jó. Ha itt hallgatod, akkor szerinted is jó lesz, meg bárki szerint, aki itt meghallgatja nálunk. Mi kiadjuk ezt a jelet, ami onnantól szétmegy szolgáltatóknak, és az ő beállításaik határozzák meg az általunk küldött hangot. Másrészt meg élőben a stúdióban, abban a térben, nyilván másképp szól. Azt megint egy külön csapat hangosítja.

Miért változtattatok a zsűrin?

VM.: Amikor 2016 végén Tóth Gabi azt mondta, hogy a zenei karrierjére szeretne koncentrálni és nem fogja tudni vállalni a következő évadot, akkor elkezdtünk keresni egy új női zsűritagot, mert a fiúkkal szerettünk volna tovább dolgozni. Gabi három évad után győztes mentorként távozott és a zenével szeretett volna többet foglalkozni. Ilyenkor mindig a négyest nézzük, hogy hogyan működnek együtt. Elkezdtünk keresni. És rátaláltunk Gigire. Az első alkalommal látszott, hogy megvan a kémia. Bírták Gigit. Laci és Peti régóta ismerte, Alex is találkozott már vele. És tök jól működött a négyes. Viszont már az elején jelezte, hogy neki vannak ambíciói, külföldön akar zenélni, elsősorban Amerikában, max. három éven belül. Úgy szerződtünk, hogy csak egy évadot fog velünk tölteni, de annyira imádta a 2017-es évadot, hogy elvállalta a 2018-ast is, de jelezte, hogy 2019-et nem fogja tudni. A műsor nagyon sok energiát visz el, főleg az élő időszakban, ami a mentornak hétfőtől szombatig tartó feladat.

Ebben az országban rohadt nehéz egy zsűrit összeállítani, mert ez az ország a "még nem tett le eleget az asztalra" ország. Nekem ne pofázzon már egy Puskás Peti, amikor élőben nem tud elénekelni két nótát egymás után anélkül, hogy ne lihegne. Mit akar ByeAlex egy szaros nótával, amivel egyszer eljutott az Eurovízióra? Gáspár Lacit kevésbé bántották, de alapvetően ez volt a reakció. Foglalkoztok ezzel, vagy elengeditek a fületek mellett?

VM.: Nem engedjük el. Az a helyzet, hogy én például, teljesen kizárva a hatásukat, de olvasok kommenteket. Engem érdekel az, hogy mi a reakció, de nem hagyom, hogy befolyásoljon. A nézettség minket igazol, tehát azt, hogy az emberek szeretik ezt a műsort, azt számokban ki tudjuk mutatni.

A srácok maradnak az új évadra is, ugyanis az a helyzet, hogy mindegyik szerelemként tekint erre a műsorra, és mindegyik annyit is tesz ebbe a műsorba, akár tudatosan, akár tudtán kívül, hogy nekünk eszünkbe sem jutott váltani. Náluk még nincs meg az, ami egy műsorban nem jó, hogy ránéz az egyik a másikra, csak biccent egyet és akkor nem mondja ki, amit gondol. Nem, ők a mai napig ugyanúgy meghatódnak azon, hogy a másik mit mondott, ha kell, akkor vérre menő vitában hajlandók bármilyen pillanatban, bárki előtt, bármikor vitatkozni, egymásnak esni. Nagyon fontos, hogy ez a három fiú rendkívül tiszteli a másikat, és senki nem gondolja azt, hogy csak őmiatta működik ez a dolog. Én hiszem, sőt tudom azt, hogy van még bennük és tudnak idén is újat mondani.

A zsűritagok egymással vitatkoznak és vannak a balhék, amikről a nézők persze "tudják", hogy előre megírt kamu mind. Próbálkoztatok kamu feszültségkeltéssel a mentorok között?

VM.: Mesélek valamit. Évek óta próbálkozunk például azzal, hogy a zsűri az öltözőjében jópofa szitukat csináljon, és kitalálunk nekik mindenféle olyan dolgot, amiket aztán gondolkodás nélkül hagyunk ki az adásból, mert nem működnek. Ez mindig akkor működik, amikor ők maguk csinálják.

Tavaly csináltattunk cukrásszal olyan sütiket, amiken a mentorok feje van, és eljátszottuk, hogy a Rami ezzel köszönti őket. És az egész műanyag lett, rossz lett, pedig egy cuki szitu így elmondva.

Száz ilyen helyzetet találtunk ki. Mindig az van, hogy van két kamera, bekíséri őket, a kamera jelenlétéhez hozzászoktak. Ha az egyiknek azt mondjuk még a backstage-ben, hogy "akkor most mondd el a Lacinak, hogy szerinted nem volt jó, amit mondott”, és elmondja, az iszonyatos lesz. Ők nem színészek. Nem tudnak a fülükre mondott szöveget ismételni, hogy hiteles legyen. Aki ezt gondolja, az nem tudja, hogyan készülnek a tévéműsorok. A lényeg mindig a négy megfelelő ember kiválasztása. Ha megvan a négy megfelelő ember, akkor csak bedobod őket egy fazékba, és jó lesz, mert megtörténik. Olyan dolgok derültek ki róluk, amit nem tudtál. Ez csak spontán megy, csak úgy természetes. És ez vonatkozik a vitákra is.

Olyankor rászóltok a fülükre, hogy hagyjátok abba? Vagy finomabban? Vagy csináld még?

VM.: A tavalyi legnagyobb vitánál, ami az első adásban volt, akkor sem szóltunk. Ha leállítjuk őket, akkor a nézőnek hiányérzete lesz, szóval hagytuk, hogy magától legyen vége. Peti tényleg nagyon ideges lett, és Laci, akiben dettó felment a pumpa, látta, hogy kiborította Petit. Ettől egy picit ő visszavett, mert nem akarta igazából megbántani a Petit, nem ezt a hatást akarta elérni. Ott például nekem kellett az adás után ezt az egészet megbeszélni velük. Egyik sem akart a másikkal erről beszélni, de ott volt egy rakás újságíró, akik viszont nagyon is. Az öltözőből úgy engedtük ki őket, hogy előtte húsz percen keresztül még ment a vita, addig, míg Laci azt nem mondta, hogy "bocs, rosszul fogalmaztam", Peti meg hogy "bocs, túlreagáltam." Megbeszélték, és ölelkezve adtak interjút a témáról.

Fotó: Szabo_Gabor

Mennyire volt nehéz Gigi utódját megtalálni?

VM.: Azért volt nehéz, mert amikor zsűrit raksz össze, akkor bárkit behívsz, akiről azt gondolod, hogy oké, és különböző négyeseket csinálsz valamiféle koncepció mentén. Nem úgy, hogy azt hívod be, aki szombaton ráér 2-kor, hanem fejben összerakod, és utána kipróbálod, hogy működik. Bogi esetében a fiúk adottak voltak, és melléjük kerestük a csajt, aki alapból egyedüli nőként három, ennyire összeszokott, rutinosnak mondható fazon mellé kell, hogy beüljön. És ugye ezek a castingok azért egy-egy ember esetében nem tartanak tovább egy-másfél óránál. Tehát egy-másfél óra alatt legyél olyan, hogy szokd meg őket, vedd fel a fonalat, legyél bátor. És amit az előbb is mondtam, hogy azért ezek a fiúk már egymás nézéséből tudják, hogy mit fog mondani a másik. Az a jó, amikor egymást is meglepik, de azért nyilvánvalóan három évet letolni együtt, az nem múlik el nyomtalanul. Melléjük kellett keresni olyat, akivel ki tudnak majd jönni, aki jól érzi majd magát velük. Úgyhogy ez emiatt volt nehéz feladat.

Az egyébként tudatos, hogy az asztalhoz férfi, nő, férfi, férfi felállásban ültetitek le őket?

VM.: Nem. Az ülésrend az persze az tudatos, de igazából nehéz dolog a szélén ülni, merthogy például távol vagy a másik oldaltól és te csak egyik irányba tudsz beszélni folyamatosan. Lacit és az Alexet az első pillanattól kezdve egymás mellé ültettük, ami be is jött, és ők is így érzik jól magukat. Meg benne van, hogy a Laci tud a szélén ülni, de Alex nem annyira szeret. Bogit én nagyon tehetséges és talpraesett csajnak tartom, neki tökmindegy lenne, hová ültetem. A fiúknak is izgalmas lesz az új helyzet, mert tuti lesz olyan szitu, amikor majd helyre rakja őket.

Mi volt az, ami megfogott Bogiban? Mennyivel volt jobb, mint a többi jelentkező?

Bejött, leült, és 10 perc után úgy viselkedett a castingon, mintha évek óta ezt csinálná. De ebből is látszik, hogy ez nem tanulható. Szórakoztató volt, friss, bátor, és nem rejtette véka alá a véleményét. A fiúk is bírták, egyből befogadták, megvolt a közös hang, a kémia. Nem volt jobb vagy rosszabb, mint mások, ezt nem így kell nézni. A zsűricastingon készítünk egy felvételt, belső használatra. Mikor ezt visszanéztük, akkor egyértelműen látszott, és éreztük, hogy ez a négyes működik a legjobban.

Ha már nézői kifogás, akkor mi a helyzet azzal, hogy akit a műsor szerkesztői szeretnek, az előnyt élvez a többiekkel szemben. Milyen előnyt tudnátok egyébként biztosítani, már ha?

VM.: Valójában nem előnyt tudnék neki biztosítani, hanem pont fordítva, ami egy sokkal szemetebb dolog, másnak hátrányt. Nyilvánvalóan az, hogy ki mit énekel, konszenzusos döntés, de mindenkinek van vétójoga. Tehát hogy a mentor is mondhatja azt, hogy azt nem, a szerkesztőség is mondhatja, hogy na, ezt nem, és a versenyző is mondhatja, hogy frászt.

Nem fogom azt mondani egy jó dalra, hogy ezt ne énekeld el. Ugyanez visszafelé is igaz, hogy nem fogom azt mondani a kollégáimnak, vagy a mentornak, hogy keressük neki a mostani legtrendibb slágert, mert ezt neki kéne elénekelni.

Nem. Az van, ha valaki előbb hozza a legnagyobb slágert, és én is azt gondolom, hogy passzol hozzá, akkor ő fogja elénekelni, még akkor is, ha lehet, hogy nekem nem ő a kedvencem. Mindig úgy jártunk el, hogy lehetőséghez mérten persze jó legyen a tévéműsor, de azért mindenkinek meg van adva a tévedés lehetősége. Ez egy fontos dolog, mert ettől lesz érdekes a műsor. A mentoroknak is meg van adva a tévedés lehetősége és a versenyzőknek is. Hogy higgyenek valamiben nagyon. Mondják el, hogy ezt ők mindenáron akarják. És ha arról van szó, vagy bukjanak bele, vagy nemesüljenek meg.

Fotó: RTL Sajtóklub

Jimmy fia Krisztián versus Golden Eye és Keep the Faith.

VM: Például, de az van, hogy tudok másik irányú ellenpéldát mondani, amit Siwi mesél mindig. A másik évadban bejött Malek és Kocsis Tibi, és mondták, hogy ők Friderikától a Kinek mondjam el vétkeimet akarják elénekeltetni Tibóval. És az akkori kollégáink mondták, hogy hú, ez tök jó. Mi mondtuk, hogy mit akartok ti énekelni? Hagyjatok már! De hogy eurovíziós dal. Jól van, mondta Siwi, oké, ha bele akarsz bukni, akkor bukjál bele.

Énekeld el. Menjél, ott a színpad, föl lehet fáradni.

A legnagyobb sikere volt szinte az egész évad alatt, mert mindenki belehalt és imádta. Nem vagyunk tévedhetetlenek. Nyilván nekünk is van egy koncepciónk, egy gondolatunk. Az előadók körül azért van ennyi ember, hogy ez a sok-sok gondolat, tudás meg tehetség így összeadódjon. A szó legszebb értelmében, és azt senki nem fogja félreérteni, aki műsorban valaha szerepelt, vagy fog szerepelni, hogy nekünk a műsor a dolgunk. Nekünk nem az a dolgunk, hogy valakiből sztárt csináljunk, hanem csináljunk egy jó műsort, amelyben ő sztárrá válik. Viszont fontosnak tartom, hogy az X-Faktor ne csak egy tévéműsor legyen, hanem próbáljunk valami nagyobbat, többet csinálni.