Amikor évente 500 saját gyártású, forgatókönyvalapú tévésorozat készül évente Amerikában, akkor nincs értelme csodálkozni azon, hogy újrafeldolgozással és trendmásolással van tele a kínálat. Az Amazonra került, de eredetileg az angol Channel 4 rendelése alapján készített Philip K Dick's Electric Dreams mindkét vonalna tökéletesen illik, már csak azért is, mert a Channel 4 a Netflixre távozott Black Mirror helyére szánta. A klónozás nem lett tökéletes, de csalódásnak így sem mondanánk próbálkozást. Évadkritika.
Mielőtt beleugranánk a mostanában egyre több formában felbukkanó antológia sorozatba, fontos kitérni a címbe is bekerülő Philip K. Dickre.
Az 1928-82 között élő sci-fi-író évtizedekkel megelőzte korát, amit remekül mutat az is, hogy az ő írásai alapján készült többek között a Szárnyas fejvadász (és így közvetve a Szárnyas fejvadász 2049), a Total Recall - Az emlékmás (és annak remake-je), a Különvélemény, a Kamera által homályosan, a Next – A holnap a múlté, a Sorsügynökség, illetve az Amazonon sorozat formájában feldolgozott The Man in the High Castle is.
Dick 30 éves írói pályafutása során 44 regényt és 121 rövid történetet jegyzett, van tehát miből válogatni, ha valaki az életművéből merítene ihletet. Ez történt az Electric Dreams kapcsán is, ahol tíz több-kevésbé, de inkább kevésbé kidolgozott történetszálat vettek elő, és bővítették aztán (átlagban) 50 perces sorozatrésszé.
Mivel antológiáról van szó, az elkerülhetetlen hullámzó teljesítmény sem gond, ha egy rész nagyon nem jön be, lehet ugrani a következőre. Érdekes egyébként, hogy az Amazon más sorrendben töltötte fel a részeket, mint ahogy a Channel 4 leadta, de mivel semmi kötődés az egyes sztorik között, ezért a sorrendiség mindegy is.
Már pedig hullámzó teljesítmény az van, és nem csak amiatt, hogy a tíz részt tíz különböző ember rendezte és minden részt más is írt, hanem azért is, mert változó méretű és kidolgozottságú Dick-sztorikat választottak alapul, és azt nem biztos, hogy jó irányba bővítették.
Mint a fent említett filmek mutatják, nem Dick írásaival van a gond, megfelelő gondoskodás mellett zseniális filmeket, vagy épp tévésorozatot lehet belőlük csinálni. A gond itt inkább az, hogy nem mindig jól, vagy nem mindig megfelelő ember nyúlt az adott részekhez.
Sajnos ez a tízből elég sok részen, legalább haton érződik – talán elsőre túl nagyot akartak markolni, nem véletlen ugyanis, hogy a Black Mirror négy évad alatt hozott össze 19 részt, az Electric Dreams pedig egyből tízzel kezdett. Jobb lett volna kevesebb, de jobban kidolgozott résszel támadni.
Amíg a Black Mirrorban a fő vezérfonal az, hogy milyen sötét oldala és buktatói vannak a technikának, addig az Electric Dreams inkább igyekszik arra kifutni, hogy az adott világokban hogyan kérdőjelezi meg a főszereplőnk saját létezését. Ebben pedig sokkal visszafogottabb, mint a Black Mirror, nem ugrik egyből túl messzire, nem az erőszak, vagy egyéb, alapvetően gonosz irány bemutatása a célja. Ezzel a visszafogottsággal viszont többet vesztenek, mint nyernek, mert mire kidolgozzák az egyes történetszálakat, el is vesztik a nézőt – mintha nem tudtak volna dönteni, mennyire hagyják el Dick eredeti történetét, és mennyit költsenek hozzá, így viszont két szék között a pad alá estek.
Van persze jó oldala is, hogy Dick 50-es években írt történeteit vették elé. Az akkori hidegháborús paranoia elég könnyen párhuzamba állítható a mostani bizonytalan világpolitikai helyzettel – a K.A.O. (Killl All Others - Megölni minden mást) rész a maga egyszerű, populista szlogenjeit skandáló elnökjelöltjével a jövő MexUsCan (Mexikó, Egyesült Államok és Kanada összeolvadása) gigaállamában anélkül is felhúzza a Trump-maszkot, hogy bármilyen formában utalnának rá. Mert hogy nem is teszik, az elnökjelölt itt egy Éhezők viadala-beöltözős buliról megszökött Vera Farmiga a végtelenül egyszerű gyilkos, ellenséges üzenetével elég távol áll Trumptól kinézetben, mégis óhatatlan a párhuzam, ahogy a felfoghatatlan dolgokat is kérdés nélkül befogadó társadalom is ismerős lehet, amiben az értelmetlenség ellen lázadó lesz a kiközösített.
A legjobb részek viszont pont nem a hidegháborús hangulat újragondolásától jók, hanem a másik dickes vezérfonaltól, ami azt feszegeti, hogy mennyi igazságtalanság, csalódottság és belenyugvás az emberi létezés szükségszerű velejárója – ezek jönnek elő egyébként a legjobb Dick-sztorik filmes feldolgozásaiban is.
A két legjobb példa erre a The Commuter (nem Liam Neeson újabb filmje), illetve a Safe and Sound. Előbbiben Timothy Spall hoz zseniális alakítást, mint az apa, akinek döntenie kell: a pszichés problémakkal küzdő fia nélküli, egyszerűbb, vagy a szeretett fiával való, de küzdelmes élet a boldogabb-e. A Safe and Sound félig magában hordozza azért a paranoid hangulatot, de a fő kérdés az, hogy egy szabad világból egy ellenőrzött zónába költöző tinédzser hogy lesz egyre paranoiásabb – és népszerűtlenebb – attól, hogy egyre többet foglalkozik az Apple Watchra hajazó nyomkövetőjén át a biztonsággal.
Timothy Spallt már méltattuk, de fontos kiemelni Bryan Cranstont (Human is), Anna Paquint (Real Life), Jack Reynort (Impossible Planet) és Greg Kinneart (The Father Thing) is, akik zseniális alakítást hoznak, nem rajtuk múlik, hogy adott esetben nem működik a rész. De Steve Buscemi is üde színfolt az amúgy rettentően lapos Crazy Diamondban.
Az Electric Dreams üzenete nem annyira nyomasztó, mint a Black Mirroré. Ahogy Spall karaktere mondja a The Commuterben, “Voltak boldog pillanatok.” Nincs tökéletes utópia, de egy disztópia sem teljesen élhetetlen, minden csak azon múlik, kik vesznek körbe minket. A próbálkozás nem is itt csúszik el, hanem hogy egyszerre próbál hű maradni az 1950-es évekbeli gyökerekhez, ugyanakkor kellően modern és kortalan lenni, hogy releváns maradjon. Ugyanígy nem sikerül az egyensúlyozás a klasszikus sci-fi-elemekhez ragaszkodás, és a klisésedés elkerülése között. Amelyik rész nem működik, az gyorsan kiderül, de amelyik talál, az viszont pont a kör közepén landol. Ha a négy legjobb résszel jön ki az évad, a többi hatot pedig későbbi évadokban szórják el, most a Black Mirror trónkövetelőjéről beszélünk, így viszont csak egy lelkes próbálkozásról. Kár érte.
David Bowman 2018.02.02. 20:20:45
David Bowman 2018.02.02. 20:32:27
Dick nem jó író. Csak az ötletei jók.
Lehet, nekem be fog jönni. A Black Mirrorból is a két legkevesebbre értékelt rész tetszett a legjobban.
EssEm 2018.02.04. 09:19:51
hosaka 2018.02.04. 09:22:23
Megpróbálok elképzelni egy ellentmondásos embert, akiből dőlnek a vérfagyasztóan jó ötletek, de nem képes hatásosan tálalni... de az nem P. K. Dick.
Gunsmoke 2018.02.04. 09:34:09
gregaba 2018.02.04. 11:24:35
wice 2018.02.04. 12:13:23
ebben a sorozatban egyébként pont azt utálom, h megpróbálták "modernizálni" a novelláit, beleerőltetni mindenféle aktuálpolitikai üzenetet, meg ilyenek. a "kill all others" eredetije, az "akasztott ember", az egyik legjobb sci-fi novella volt, amit valaha olvastam, itt meg az egész egy zavaros és unalmas katyvasz lett, telebaszva "trump rossz, értem?" jellegű kikacsintásokkal :(
netrion 2018.02.04. 12:16:08
Az viszont kétségtelen, hogy a sztori a lényeg, és ebben a BM erős. Érdekes, hogy a BM esetén mennyire szór, hogy kinek melyik a kedvenc része. Azt, amit valaki csapnivalónak tart, mások imádják, és viszont. Nemigen van olyan rész, amit egységesen mindenki gyengének mond.
ds9 2018.02.04. 16:28:33
Azért írom, hogy alapján, mert jórészt alig van olyan Dick novella (majd mindegyik film, egy novellából van átírva, kivéve a Blade Runner és a Kamera által homályosan) amelyik emlékeztetne a belőle készült filmre.
Mert a Total Recall, a Minority Report, a Next, a Paycheck, a Screamers, a Sorsügynökség, etc, baromira nem arról szól amiről Dick írt.
Egyetlen kivétel van (ami a felsorolásból ugyancsak kimaradt): Imposztor, Gary Sinise-el és Madalaine Stow-val, na az majdnem szóról szóra az eredeti Dick novella (a közepében, mégis filmről van szó, van egy rövid jelenet, ami a novellában nincsen, de egyébként, a film követ mindent majndem szó szerint.
Az Electric Dreams, nem kidolgozatlan Dick novellákat dolgoz fel, hanem Dicl novellákat, ezeket ő így írta meg. Jelezném, Dick zseniális regényeket írt, bár a regények (fenntartva, hogy egyszerűen elképesztően jók) néha a regény közepén elkezdenek másról szólni és a befejezés sem mindig 100%-os.
DE. Dick novellái az elejüktől a végükig, konzekvens, korrekt koherens darabok, piszok jóé vannak megírva, néha konkrétan döbbenetesek, a befejezésük pedig több esetben elképesztően meglepő és letaglózó (pl. Imposztor)
Tehát nem kidolgozatlan Dick novellákról beszélünk, hanem Dick novellákról. Azon lehetne vitatkozni, hogy miért pont ezeket kellett megcsinálni, de ezeket csinálták meg.
Pl. a K.O.A. (Kill all others) eredeti címe, The hanging stranger, teljsen át lett írva.
Igazándiból a sorozattal kapcsolatban azt lehet mondani, hogy vették az eredeti Philip K. Dick novellát aztán vagy átírták vagy nem.
Mondjuk a több mint 120 Dick novellából lehetett volna ezeknél ( fenntartva, hogy a feldolgozottak egy része eredetiben is jó) sokkal jobbakat is találni.
Magyarul az Agave adott ki, két Dick novelláskötetet, az egyik a Lenn a sivár Földön, a másik a Megint a felfedezők címet viseli. Van még egy novelláskötet, amit előbb adtak ki, a Minority report film megjelenése körül,. Mivel az egy novella, ezért a könyvben van még vagy 7-9 másik Dick novella is.
Ha ezeket valaki elolvasta (minimum) utána tud hozzászólni, sajnos Dick sokkal jobb mint ez a sorozat, de ez a novellaválasztáson is múlik, remélem a második évadra jobb alapokat választanak.
Igazság szerint az, meg, hogy egy sorozat amolyan antológia sorozat nem jelent semmit, az új Outer Limits (amit itthon a Viasat adott) minden része már szereplőkkel futott, mégis baromi jó volt, majd minden epizód.
Sanko13 2018.02.04. 18:25:06
offtopic: Az Imposztornál csak egy novella vágott jobban fejbe, Clark-től az "Isten kilencmilliárd neve"
David Bowman 2018.02.04. 18:29:26
Vannak szerzőpárosok, akiknél az egyik szállítja az ötleteket, a másik meg fogyasztható formába önti őket. Máshol a szerkesztők (vagy vágók) húznak kegyetlenül. A Gallaktikás novelláit szerettem. Én meg megragadtam a kommentírás szintjén. Az ötleteim pár mondatosak. Még novellár írni is rest vagyok.
David Bowman 2018.02.04. 18:51:07
David Bowman 2018.02.04. 19:07:17
ds9 2018.02.04. 19:51:08
Javasolnám Asimov saját novelláját, ami szerintem megmutatja, hogy ezek az arcok (Asimov, Dick, Clarke ) nagyon tudtak írni, akár regényről, akár novelláról volt szó ( az írókat, sorrendileg az én preferenciám szerint raktam egymás után).
Asimov novellája, "Az utolsó kérdés", ez Asimov kedvenc novellája, azok közül, amit ő írt.
Nekem (hasonlóan, mint a Clarke novella esetében) a végén leesett az állam, és azt mondtam (mint a Clarke novella esetében), hogy nem tudom felfogni, hogy ilyet hogyan lehet írni, mert annyira kibeba---tt jó.
Link:
users.atw.hu/asimov/downloads/Encyclopedia%20Galactica/10.%20k%C3%B6tet%20-%20Encyclopedia%20Galactica%20Alternativa/2.%20Nine%20Tomorrows/07.%20Az%20utols%C3%B3%20k%C3%A9rd%C3%A9s.pdf
Treff Bubi 2018.02.05. 08:28:12
Sanko13 2018.02.05. 09:45:36
Sanko13 2018.02.05. 09:58:38
Sanko13 2018.02.05. 09:59:57