Nem az lett sajnos, pedig őszintén reméltem, hogy kell nekik a címjavaslat. #Bochkor néven jelentkezett Bochkor Gábor talkshowja az ATV-n, de az első adás láttán éppen a fent javasolt is lehetett volna a cím, mert ha meg kellene határozni, hogy egészen pontosan mi is volt ez, amit láttam, nem biztos, hogy frappánsan el tudnám mondani. A díszlet közepén van két kanapé egymással szemben, köztük egy asztal, az asztalfőn egy fotel. A fotellel szemben a közönség, ami a tévés zsiványkodásnak hála nagyszámúnak tűnik, pedig ha jól látom, 15 embernél többen nem ültek bent a stúdióban, a kanapék és a szék mögött egy-egy bazinagy óra, ami, gondolom, a múlandóságra emlékezteti az embert, vagy arra, hogy basszameg, menni kéne a gyerekért, ne kúrd már el megint, Bochy (vagy Bocsi, nem tom, az első jobb szerintem).

Szóval a székben ül a műsorvezető Bochkor Gábor, kezében a súgókártyák, balján és jobbján meg két-két vendég, és, most tessék megkapaszkodni, a hét dolgairól beszélgetnek. Nem heten, öten, de viccesen, vagy legalábbis beszólósan, és ugyan nem egy ívelt pult mögött, hanem U-alakban, de na, ez a Heti hetes, csak 2017-ben, és nem az RTL-en, hanem az ATV-n, Hajdú Péter gyártásában. Az első kanyarban Dombóvári István stand-up-os és RTL-es műsorvezető, Szabó Zsófi színésznő, RTL-es műsorvezető és realityszereplő, Sváby András ATV-s műsorvezető és RTL-es realityszereplő és Kabát Péter, egykori futballista és RTL-es realityszereplő ültek le Bochkor Gáborral, aki egy minden szempontból upgradelt Jáksó Lászlóként ül középen és felvet egy témát, amit kiveséznek. Viccesen, vagy annak szánva.

Oké, most hagyjuk azt, hogy az ilyen statikus műsorok tényleg csak egy olyan tévén működnek, amit a nyugdíjasok néznek, és tegyünk úgy, mintha értenénk, hogy az ATV miért gyárt olyan tartalmat sok pénzért, ami a fiatalabb korosztályt hidegebben hagyja, mint a francia miniszterelnök sminkjének részletei (konkrét példa, a műsor egyik témája volt). Azt viszont senki nem fogja nekem megmagyarázni, hogy ezt a műsort ép ésszel hogy lehetett 2017-ben egy átalakulás előtt álló tévén több epizódra berendelni a gyártótól. Mert minek? Kinek szól ez? A Heti hetes hosszú kínos haláltusa után múlt ki, és igaz, hogy a #Bochkor nem politizál, csak a hímtagot csipkés kesztyűben kiverő úrinő szintjén, de a közéleti kérdések feldolgozása pont olyan, mint a nagy elődben, ha lehet ilyet mondani az RTL egykori műsorára egyáltalán.

Bochkor műsorvezetésével egyébként nagy baj nincs, a rutin megvan a rádióból, az neki láthatóan mindegy, hogy fején a fülessel mikrofonba beszél-e vagy kamerák előtt. A vendégeit az első adásban mind ismerte személyesen, legalábbis úgy vettem ki a bratyizós stílusból, ami nem biztos, hogy baj, mert gördülékenyebb a társalgás, de ha minden adásban ilyen lesz, az előbb-utóbb unalmasba mehet át. A témaválasztás hazai és külföldi szalagcímekre hagyatkozott, fura volt jelen időben arról vitázó embereket hallgatni, hogy a PSG kivásárolta Neymart a Barcelonától, amikor már túl is van vagy öt meccsen a klubjában és lövi a gólokat. A hashtag magyarázása is rém kínos volt, az meg kifejezetten nyugdíjas barlanglakó tempó, ahogy egy magát naprakész rádiósnak tartó figura rácsodálkozik a szelfikultuszra.

Biztos megvan az a közönség, ami szereti hallgatni, ahogy Szabó Zsófi kutyázza az exfasziját, és Bochkor finoman arról érdeklődik a hirtelen köpni-nyelni nem tudó Kabát Pétertől, hogy oszt buzik-e vannak a magyar futballban, csak éppen ez engem nem nagyon érdekel.