Nem hittem volna, hogy azután, hogy sikeresen ellenálltam a debreceni Panzió nevű szórakozóhely diszkójában a lemezlovas (akit akkor még nem DJ-nek hívtak), minden próbálkozásának, és nem utáltam meg a Metallica Enter Sandman című nótáját, az RTL bruttó két óra alatt eléri nálam, hogy soha ne akarjam hallani a nyitóriffet. A Ganxsta égetésén ugyanis nagyjából ötpercenként felcsendült pár másodperc belőle (és mindig ugyanaz a pár másodperc) a Kecskeméti Katona József színház színpadán, érzésem szerint először és utoljára. Azért kellett a Metallica, mert Döglégy Zolee = kemény, és az égetése/rósztolása/pörgetése alatt nem elég a buzivicc, a zsidóvicc, a négervicc és a ribancvicc, kell a metál is.

Péter, a TV2-nél talicskával toltad ki a pénzt, az ATV-től csak kerekes szatyorral megy.

A Roast mint műfaj nem egy nagy megfejtés, van egy ember, akit valamiért lehet tisztelni, ha más nem azért, mekkora fasz, és ezt az embert piedesztálra emelik, majd addig szívatják a haverjai (akik egymást sem kímélik), míg meg nem unják. (Volt már itthon is egy, így sikerült.) A nagyüzemi Roast az, amikor egy olyan embert, akit el lehet adni a közönségnek, számára javarészt ismeretlen vicces, vagy annak gondolt emberek cinkelnek élő közönség és a tévé nagy nyilvánossága előtt. A magyar Roast meg az, amikor ezt az alapvetően a spontaneitás látszatára hajazó, elsőre nagyot ütő produkciót 69 alkalommal is képes ellőni (igen, ezzel körbeturnézták az országot), aminek az a vége, hogy az egész egy rutinszerű, hullámzó ritmusú valami lesz, amiről érződik, hogy ez alapvetően vicces volt, és amikor Ganxsta először hallotta azt, hogy "miért vagy te Döglény, mer' minden szarra rárepülsz?" akkor még szívből tudott röhögni rajta, de így 69, és 70. (a tegnapi tévéműsor a főpróba és az előadás felvételéből lett összerakva) alkalommal ez már annyira azért nem üt.

Későn jelent meg a Blikkben a Zsófi esküvőjéről készült kép, mert Rogánról le kellett retusálni a pilótadzsekit.

A Roast lényege, hogy úgy baszogassuk az est díszvendégét és a többi rósztoló kollégát, hogy csak akkor legyen sértődés a dologból, ha valóban rühelljük egymást, mint Hajdú Péter és Szabó Zsófi, akik minden, egymásnak címzett beszólást komolyan gondoltak, de sajnos ehhez képest nem voltak elég genyók egymással. Értem én, nem kell átmenni kínosba, nem szabad, hogy a közönség (600 fő, többször elhangzott, nem akarok kimaradni ki a sorból) feszengjen, miközben a színpadon látható gyűlölettel kutyázza egymást két, alapvetően nem túl szimpatikus arc, mert ez egy tévéműsor. A Zana Zoltánt égető stand-up-brigád hozta a kötelezőt, és elhangoztak azok a poénok Dögléggyel kapcsolatban, amiket az ember ilyenkor vár, előkerült a kora, a tetkói, a szövegei, a kurvázásai, a kokain, a pia, a (mű)gengszterkedés, volt olyan vicc, ami ütött is, Kiss Ádám "te vagy az angyalföldi Benjamin Button, bazdmeg" beszólásán sírva röhögtem például.

Vagyok annyira cigány, mint gengszter Zoli.

Az ilyen műsorok sava-borsa mégsem ez, az ünnepelt baszlatása, vagy akár az a szegmens, amikor ő visszavág, és a neki előre megírt poénokat felolvassa a súgógépről, hanem az, amikor a szívatók egymás gyalázzák. Ezek az emberek ugyanis elég jól ismerik egymást, kollégák, pályatársak, ugyanott mozognak, ugyanazokat a pletykákat hallják, van mire beszólni, ami addig oké is, hogy ők értik a viccet és röhögnek is rajta sokat, de akkor már nem, hogy akkor mi lesz a közönséggel. Ezért a poénokat úgy kell megírni, hogy azok a szereplők olyan tulajdonságiról/jellemzőiről szóljanak, amikkel az átlagember is tisztában lehet. Ezért kellett végighallgatni hatvan kövérviccet Dombóvári Istvánról, aki 36 kilót fogyott (én is megjegyeztem, basszameg), legalább hatszor elszenvedni a "Kormos Anett, szopatott már téged egyszerre ennyi faszi?" kezdetű, és "Hol a melled?" végű poénbombákat, többször kiderült, hogy Szabó Zsófit egy üresfejű, műcsöcsű aranyásónak tartják, Kovács András Péter meg alacsony szőrös és nem vicces.

Kifele sokkal nagyobb fasz vagy, mint befele.

Ez egy idő után egyszerűen unalmas. Most komolyan, az a poén, az számít erős beszólásnak, hogy "Dombi, te vagy a félkövér betűtípus?" Ez megúszásra játszó, agyonpróbált, begyakorolt, rutinból lenyomott hakni és nem több. Hajdú Pétert Sarka Katával baszogatni egy szinten túl megint nem annyira érdekes, a hulladék tévéműsorai miatt viszont nem lehet eleget, de könyörgöm, nemcsak a Névshowrt vagy mi a pöcsömet csinált, a paletta jóval szélesebb, a TV2-n legutóbb látott showműsora miatt például órákig lehetett volna szopatni. Ehelyett az jött, hogy Kata új gazdatestet választott, ami egyébként nem rossz poén, csak éppen nem Hajdúról szól, hanem az exfeleségéről, aki nem ült ott a színpadon.

Dombi a dagadt humorista, aki leadott 36 kilót.

Ráadásul a végletekig kimunkált, összecsiszolt, túlírt poénok pont a lényegüket vesztették el, az pedig engem kifejezetten zavart, hogy az egyébként elő stand-up-ból, az élő közönség folyamatos reakcióiból élő előadók nem játszottal az időzítéssel, a szünetekkel, kevés kivétellel nem működött az a comic timing, amitől a viccek élnek, amitől tempója lesz az előadásoknak, mert ezek az 5-15 perces megszólalások is azok, egy-egy mini stand-up mind. Szóval én jobban örültem volna annak, ha nem ennyire rutinból szól a dolog, és amikor párszor úgy tűnt, mintha egy pillanatig nem a begyakorolt mantra szól, tapsoltam a tévé előtt, mert persze egy idióta vagyok, de ez igazán más lapra tartozik. Az outsiderek közül Szabó Zsófiról megint kiderült, hogy előre megírt szöveget nem tud úgy előadni, hogy ne tűnjön gépiesnek (kivéve amikor Hajdúnak szólt be), Hajdú Péterről az, hogy ez a műfaj (sem) való neki, Hajósról viszont az, hogy bármennyire is látszott a fején, hogy halálra unja az egészet, még mindig viccesebb tud lenni (a konstans emlegetett bukott tévéműsorok ellenére is), mint azok, akiknek az a hivatása, hogy azok legyenek.

Itt az új fasztár, ilyet még nem basztál.

Külsőre a Roast rendben volt, a hangja annyira nem, a közönség röhögését néha elég szar ütemben vágták oda a poénok végére, de technikailag alapvetően rendben volt a dolog. A műsort 18-as karikával sugárzó RTL elég bevállalósnak bizonyult, voltak buziviccek (konkrét személynek beszólós is) és zsidóviccek, kapott a politika is, sőt, egy néger-cigányvicc kombó is becsúszott a rengeteg káromkodás, fasz, csöcs, picsa, bazdmeg mellé. Kifejezetten csodálkoztam, hogy pár poén nem került ki az adásból, az amerikai tévés verzióban nem egyszer cenzúráztak és sípoltak ki erősebb beszólásokat. Szóval az irány jó, Kovács András Péter jól vezette a műsort, Dombóvári, Kiss Ádám, Hajós és Kormos Anett meg maradhat a következőre is, amit remélem egy főpróba után vesznek fel, nem egy turné végén, amikor már az est díszvendégében is csak annyi erő maradt, hogy ledarálja a műsor végi visszavágást.