Befejeződött az HBO-n a Trónok harca hetedik évada. Ebben a posztban spoileresen tárgyaljuk az évad legfontosabb eseményeit.

Mit is lehet mondani egy ilyen finálé után? Pláne úgy, hogy most extra hosszú idő van rágódni a látottakon, ugyanis jó eséllyel 2019 előtt nem folytatódik a történet. Persze ez semmi ahhoz képest, amit a könyvolvasóknak kell elszenvedniük, mindenesetre sorozatok esetében egyre gyakoribb, hogy 12 hónapnál nagyobb szünetet tartanak két évad között. A Trónok harcában ráadásul pont akkor, mire a történet beéri a legtöbb spoilert, a legtöbb teóriát, és már egyre kevesebb kapaszkodó van a jövőre nézve.

A finálé módszeresen végigment néhány fontos rajongói teórián, de így sem valósult meg az összes azok közül, amiket az internet ezen pörgő része várt. (Cleganebowl?)

Először is, visszatértünk két nagyon fontos konfliktus kiindulópontjához, és mindkettőről kiderült, hogy tényleg nem úgy történt, ahogyan az emberek hitték. A korábbi az az, amit már elég régen elég sok néző készpénznek vesz, hogy Robert lázadása egy hazugság miatt robbant ki. Sőt, ha továbbgondoljuk ezt, akkor azt lehet mondani, hogy az egész kontinens sorsát meghatározó csatározások főleg annak köszönhetőek, hogy volt két férfi, aki képtelen volt elviselni, hogy friendzoneolták őket.

Robert hiába volt jóba Neddel, a Stark nagyúr húgát nem sikerült lehengerelnie, a sötét hajú, férfias és némileg faragatlan fickó helyett a kiválóan harcoló Lyannának sokkal jobban feküdt a lágyabb vonásokkal és remek hanggal megáldott Targaryen herceg. Nem volt erőszak, elszöktek, mint valami szappanoperában, hogy aztán kegyetlen halált haljanak.

A másik, a sorozat konkrét kiindulópontja, Robert segítőjének halála. Azt lehetett tudni, hogy ki a tettes, most viszont a fejére is olvasták, illetve azon nyomban el is ítélték miatta. (Ahol a Stark lányok szembementek a faterral, hiszen nem az hajtotta végre az ítéletet, aki meghozta.) Kisujj halála legalább olyan elemi erővel változtatja meg az erőviszonyokat, mint a fal leomlása. Ő volt ugyanis az egyik olyan bábjátékos a történetben, aki lendületesen keverte a szart a háttérben, amivel mindenkit összefröcskölt. Egy ideje már korlátozottabbak voltak a lehetőségei, és nem sikerült Ned lányainak egymásnak ugrasztásával megerősítenie a pozícióját.

Sajnos magát a leleplezést, illetve Sansa és Arya viszonyának előkészítését nem tudták elég jól megoldani az utóbbi néhány részben. Sokkal finomabb megoldásokra lett volna szükség ahhoz, hogy logikusnak érezzük azt a helyzetet, amiről a készítők meg voltak győződve, hogy hiteles. Valamiért azt gondolták, hogy az egészhez hozzáad majd, és igazán megdöbbentő lesz, ha a nézők “Kisujjal egy időben“ döbbenek rá arra, hogy Sansa végül Bealish tanácsait magáévá téve, fejben megoldotta a konfliktust. Szerintem hiba volt elvenni a nézőktől azt, hogy Arya és Sansa szemén keresztül nézzük ezt az egész helyzetet.

Kevésbé játszott volna rá ugyan a szintén Paula és Paulina legszebb napjait idéző leleplezésre, ahol Kisujj úgy próbált életben maradni, mint malac a jégen, és egyik haszontalan taktikát próbálta ki a másik után. Aiden Gillan remekül érzékeltette a váltásokat, ahogy a meglepődöttségből könyörgésre váltott, és sikerült bebizonyítania, hogy a gerinctelenségnek meglepő mélységei vannak, míg aztán Arya meg nem könyörült rajta, és elvágta a torkát. Azzal a tőrrel, amivel mindenki várta.

Ez egyébként elég jól összefoglalja a finálét is. A megvalósítás meg az idáig vezető út néha azért döcögött, de a színészi alakítások, illetve az, hogy sok-sok éves hazugságok lepleződtek le, egészen sok mindenért tudott kárpótolni. Korábbi finálékhoz képest ez mindenképpen egy kevésbé konzisztens epizód volt. Ez egy hígabb, szappanosabb évadzárás volt.

A legnagyobb probléma, amit már az előző rész logikai bakijai kapcsán is emlegettem, hogy a készítők csak támpontokat kaptak, amit érinteniük kell, viszont nem volt idejük megtervezni az évad tempóját, ami miatt hatalmas sebességkülönbségek voltak az epizódok között. Ebben benne van az, hogy milyen tempóban halad a cselekmény, mennyi idő jut egy-egy jelenetre, illetve az is, hogy mennyi idő is telik el a sorozat világában. A korábbi évadok történetvezetéséhez képest így is folyamatos volt az erőltetett menet, ami a sokszor nem is igazán állt jól a sorozatnak. 

Az epizód elején, egy újabb hatalmas ugrással Dany komplett serege megérkezik Királyvárba, de pusztán azért szállította meg fárasztotta le szerencsétlen katonáit, hogy erőt demonstráljon Cerseinek. Valójában csak kirándultak egyet, mert csata az itt nem lesz, lehet menni északra és készülni a tényleges harca a holtak ellen. Ezért kár, viszont a sorozatnak segített, hogy a nagy találkozó apropóján volt idő mindenkinek váltania két szót, akinek korábban már dolga volt egymással. Ez Királyvárba érkezéstől kezdve csúcsra volt járatva és egy fokkal jobban sült el, mint mikor a szupercsapat ment a falon túlra.

Néhol azt éreztem, hogy a kelleténél ráérősebbre sikerült az epizód, legalábbis Cersei álláspontjának folyamatos változását túlbonyolították. Elég nagy mázli, hogy Lena Headey elképesztő munkát végez Cersei szerepében, mert az egész finálé sokkal elviselhetetlenebb lett volna, egy rosszabb színésznővel, aki karikatúrát csinál belőle. Headey hihetővé tudta tenni a fejében tomboló káoszt.

Tyrion kezdetektől fogva a sorozat egyik legfontosabb karaktere, és Peter Dinklage rengeteget adott hozzá a karakterhez, de a közös jelenetben Cerseivel mintha lejátszották volna a képernyőről. Nem sokat segített, hogy Tyrion egyébként az egész évadban szenvedett, nem igazán tudott jó tanácsokkal és használható tervekkel előrukkolni, ami mintha Dinklage eddigi virtuóz magabiztosságát is megtörte volna. Belefásult volna a szerepbe? Remélem, Tyrion lesz az utolsó évad egyik nagy visszatérője, amit azok után, hogy mennyire megtépázta az évad, megérdemelne. Cersei pedig valószínűleg bánni fogja, hogy most lett volna lehetősége leszámolni mindkét testvérével, és egyikkel sem végzett.

Jaime talán pontosan úgy reagált a zombi látványára, ahogyan egy normális embertől elvárhatjuk. Nála még nincs minden veszve, Cersei viszont nem lát túl a hatalmi játékokon. Abból a szempontból tetszett a hozzáállása, hogy nem úgy állt hozzá, hogy "jajj ha nem fogunk össze, akkor mind elveszünk", hanem elkezdett, számolgatni, tervezgetni, mintha csak egy újabb frakció lépett volna be a játékba. Az egy másik kérdés, hogy ezt követően mennyire józanul hozza meg a döntéseket.

Ez óriási hiba a részéről, ettől függetlenül az ilyen karakterek mentik meg a sorozatot attól, hogy a végjáték átcsússzon olyan, A Gyűrűk Ura-szerű pátoszba, ahol csak jók és rosszak vannak. Mi sem unalmasabb, mint a halál ellen harcoló gonoszok, akik végül megbocsátást nyernek. A dolgok nem ilyen egyszerűek, és nem is lenne jó, ha a Trónok harca ilyenné válna az utolsó évadra.

Ami még igazán kilógott az epizódból, az a konkrét Greyjoy-szál kezelése, amivel mintha képtelenek lettek volna bármit is kezdeni a készítők. Egyszerűen nevetséges volt, ahogy Euron félbeszakította Tyriont, aki épp próbálta valahogy feloldani a kínos helyzetet, aztán ugyanennyire volt erőltetett, mikor később felállt, és kijelentette: ő a legbátrabb kalóz a világon, de most beszart, úgyhogy haza is húz gyorsan. Később erről kiderült, hogy csak egy csel, amit nem sikerült a legelegánsabban bemutatni.

Szintén erőltetett volt Theon és Jon beszélgetése, ami az epizód legnagyobb leleplezésének fényében még szájbarágóssá is vált. Igen, a biológiánál is többet számít, hogy kik nevelnek fel minket, ez nem egy annyira komoly felfedezés, ami megmagyarázná a jelenetet, ráadásul se Alfie Allen, se Kit Harrington nem tudott igazán többet beletenni karizmából a párbeszédekbe. Ezután pedig nem hiányzott nekem, hogy pépesre verjék Theont, aki így is győzedelmeskedik és elindul megmenteni a testvérét. De az még egy vicces kör lesz, hiszen ő nem tudja, hogy a nagybácsi az nem haza indult, valójában.

A következő évadban tuti fontos lesz, hogy Jon akkor is Ned fiának tartja magát, ha majd a vér, meg Bran és Sam mást mondanak neki. Az egy fokkal forróbb kérdés, hogy az újdonsült nagynéni mit kezd majd a Targaryen-titokkal. Az egymás ellen forduló családtagok témája az utolsó pillanatig kitart, akkor is, ha egyébként lenne egy sokkal fontosabb ügy, amit kezelni kellene. Arról nem is beszélve, hogy milyen elképesztő módon sugározták a készítők, hogy Tyrion nem nézi jó szemmel Jon és Dany románcát. Pedig a vérfertőzésről fogalma sincs! Mindenesetre ott áll ő a két vérfertőző kapcsolat között, egyre inkább letolt gatyával. Szegény Jorah-t meg már meg sem említjük, neki hozzá kellett volna már szoknia, hogy Daenerys bárhova megy, mindenki, akinek van valami a lába között az szerelmes lesz belé.

Végső soron minden a farkakról meg azok méregetéséről szól, ez tartja életben a játékot, és ezért lesz nehéz összetörni a kereket és kiirtani Westerosból. Azzal, hogy Jon törvényes örökös, lehet, nagyobb esélye van reformokat megvalósítani, de lehet, ehhez a nagynénjével is le kell számolnia, hogy senki ne állhasson egy virágzóbb Westeros útjába. Martin keserédes befejezést ígért, ezért nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy Danynek és Jonnak egyaránt kijár majd a végén a boldogság.

Egyéb felfedezések:

• Szépen keretbe foglalták az epizódot a seregszemlékkel. Az elején mutatják, hogy Dany mit tud virítani, a végén meg, hogy az Éjkirály. Az utolsó jelenet CGI-megvalósításáról szándékosan nem írtam külön, mert hát nem volt igazán szép, de nem is múlt ezen semmi igazából szerintem, persze, aki akar, az rugózhat rajta.
• Ha nem egy finálé lenne, akkor az első 20 perben feszegetett minek harcolnak a makulátlanok, illetve miért élnek városban az emberek témák biztosan nagyobb figyelmet kaptak volna.
• Elég nagy volt az áthallás Jon/Aegon a szavak jelentéséről szóló mondata és az amerikai belpolitika miatt. Nem véletlen. A jelenetet a választási eredmény kihirdetése után nem sokkal vették fel. Arra viszont talán nem számítottak, hogy amint leadják az epizódot, Trump, 10 nap után távozott sajtófőnöke azonnal megosztja Twitteren az idézetet. A Mooch pedig az ilyen vicces csávó, akinek vastagabb a bőr a képén, mint a falon a jégpáncél.
• Brienne és a Véreb találkozója az internet egyik kedvence volt az epizódban, nem véletlenül.
• Szegény Varys jól kispadra lett ültetve az évad második felében, de ez biztos csak altatás, az utolsó évadra még várhatunk tőle valami nagy dobást.
• A sárkányveremben zajló jeleneteknél még az jutott eszembe, hogy olyan, mint a klasszikus westernek pisztolypárbajai, ahol mindenki feszülten néz a másikra, és minden egyes arcrezdülésnek jelentősége van. Csak a sok szereplő miatt, nem volt idő mindig mindenkit mutatni.
• Szellemet meg ki is írták a sorozatból? Elég rég mutatták, és Sansa említését leszámítva nem is nagyon beszélt róla senki.
• Tormund és Berric valószínűleg nem haltak meg, de ezt csak abból gondolom, hogy annál fontosabb karakterek, minthogy képernyőn kívül történjen a haláluk. De hasonló csodás körülmények között fognak megmenekülni a mások elől, mint annak idején Sam tette.
• Az igazán érdekelne, hogy az Aegon névválasztás pontosan hogyan jött, és Lyanna tényleg nem tudta, hogy Rhaegarnak már van egy ilyen nevű gyereke, vagy ez nem zavarta? Rhaegarról azt gondolták, hogy ő lehet Azor Ahai, de végül nekem úgy tűnik, hogy a fiából lett végül a herceg, akit megígértek.