A Netflix az Ozark című, igazán nem agyonhypeolt, a sajtóban nem orrvérzésig tolt krimivel nagyon igyekezett telitalálatot elérni a peak tv-bingón. És majdnem sikerült is neki. A mostanában sikeres és népszerű sorozatok bevált elemeiből merítő antihőstörténetben van fehér antihős, aki nem akar bűnöző lenni, de lesz; a Tv Tropes szakoldal szerint csak White Savior Complexnek nevezett motivációs elem egyfajta alkalmazása, miszerint a messziről jött ember mindig jobban tudja, mint a helyiek és majd ő segít nekik, ostoba fajankóknak átlátni a dolgokat; komplexnek tűnő, de kiszámítható mesterterv, amiben pár valós csavar azért belefér; természetellenesre színezett természetes környezet; antipatikus karakterek, akiknek viszont a nagy elődökkel ellentétben egy percig nem szorítunk; magasztos cél, jelen esetben a család egysége (már megint) és erőszak, váratlan, sokkoló, véres erőszak. Hogy aztán ebből mi lett, azt az ugrás után enyhén spoileresen taglaljuk.

Az antihősre épített fikciós mű nem egy mai találmány, jöhetnénk itt Homérosszal vagy Kafkával, de nem jövünk, jövünk viszont a Névtelen férfival, azaz a dollár-trilógiában szereplő Clint Eastwooddal, Tony Sopranóval, Wayne Malloy karakterével (The Riches) vagy Walter White-tal a Breaking Badből, igen, őt ebből a korántsem teljes (de annak teljes igénye nélkül készült) felsorolásból kihagyni vétek lenne. Szóval az Ozark alapfelállása nem túl izgalmas, van egy chicagói kisember (Jason Bateman), akinek a házassága már nem sokkal több, mint egy gyereknevelési megállapodás, és aki megszállottan igyekszik a jövőre gondolva anyagi és egyéb biztonságot teremteni a gyerekeinek (2 db, egy fiú, egy lány). A kisember nem kémiatanár, mint Walter, hanem befektetési tanácsadó, aki egy haverjával közös, kis céget visz, tulajdonképpen egy ügyféllel, Dellel, a mexikói drogbáróval, aki rajtuk keresztül mossa tisztára a pénzét.

Aztán lesz egy kis prücök, és antihősünk, Marty azt találja ki, hogy a pokolnál Missouri államban is jobb élni, és meggyőzi a a begőzölt Delt, hogy a kb. Bivalybasznádi bányatónak megfelel jelentőségű ozarki tavak mellett úgy lehet tisztára mosni a drogmilliókat, mint sehol máshol. Mert vidék. Mert taplók. Mert miafaszt tudnának. És költözik, családostól, a 15 éves lányával (sofia Hublitz), a kiskamasz fiával (Skylar Gaertner) és a feleségével (Laura Linney), akik kurvára nem így képzelték el az életüket. Ozark sok szempontból pont olyan, mint elképzelték, sokból meg nem, és ebből lesz egy tíz részen át görgő, vagyis inkább csak hömpölygő sztori, aminek vannak érdekes mellékszálai és sablonosságukban is érdekes mellékszereplői, csak éppen a főszereplőkkel nem nagyon tudtak mit kezdeni az írók. Az első évad vége olyan lezárást kapott, amit lehet akár sorozatzárásnak is tekinteni, de a második évadot be fogják rendelni, és lesz folytatás. Amit, a fentiek ellenére, kifejezetten várok.

(Ilyen a valóságban)

(Ilyen a sorozatban)

Az Ozark az egyik legfurcsább sorozat, vagy pontosabban a rám gyakorolt hatását tekintve az. A Designated Survivorról tudom, hogy ótvar, tisztában vagyok vele, hogy egy sablonos, kiszámítható hulladék, ami rossz nekem agyilag, mégis nézem, mert Kiefer. Az Ozarkban istenigazából semmi olyan lényeges nincs, amiért ne kellene elengedni, a színészek közül egyik sem érdekel különösebben (na jó, Linney pompás itt is, neki azért nagy tisztelője vagyok), Jason Batemannek nem emeltem házi oltárt az Arrested Development miatt, mert az a sorozat nem tőle vagy miatta volt jó szerintem, és az Ozark első évada után is tartom, hogy a pali egy karaktert tud eljátszani. Ez, az okos, higgadt, a lépéseit előre kiszámító, a lélekjelenlétét soha el nem vesztő kisember az az alak, akire egy sorozatot én soha nem építenék, mert nem fő-, hanem mellékszereplőnek jó. És mégis nézem, mert a sztoriban vannak olyan elemek, amik érdekelnek. Érdekel a környék, amit a neonoiredgykrimithriller hatás fokozása miatt nem természetes szépségében mutatnak meg, hanem azon a szürkéskék szűrőn át, amitől depis lett a CSI NY, és amit igazán faszán A hídhoz hasonló skandináv krimik tudnak alkalmazni.

És valamilyen perverz oknál fogva az is érdekelt, hogyan fogja Marty kivágni magát az egyre nagyobb slamasztikákból, hogyan menti meg a minden részben menetrendszerűen az összeomlás szélére kerülő mestertervet, hogyan tömködi be a lyukakat, miközben mindenki átlát rajta, és a vidéki taplók közel sem olyan ostobák, mint gondolta, sőt. A konfliktusok feloldásai nagyrészt működnek, máskor viszont hiteltelenek és hihetetlenek, a szereplők nem egyszer a saját jól felfogott érdekeik ellenére cselekednek, ami rém idegesítő, de legalább megvan az a hullámvasút érzés, amitől az ember nem akar kiszállni menet közben. A főszereplők közül a helyi Legendásan Semmirekellő Család egyik tagja, a 19 éves, rafkós, veszélyes Ruth (Julia Garner) a legérdekesebb, a karakterének van íve, a motivációi végig világosak és érthetők. Sajnos Marty nem egy Walter White, a nézőben nem alakul ki az a fajta kötődés, ami a kémiatanárból lett drogbáró iránt, mert ő legalább önazonos és tökös volt, míg Marty csak egy pöcs.

A mellékszálak közül a tavon, egy hajón prédikáló lelkészé és persze a női Terminátorral megtámogatott helyi heroindíler kláné a legérdekesebb, és imádni való az a dialektus is, amit a helyi szereplők beszélnek, volt olyan dialógus, amit csak azért tekertem vissza, mert kurva jól szólt. Mindez nem nagyon tudja ellensúlyozni azt, hogy a nem túl változatos konfliktusokat órákig húzzák, a műsoridő indokolatlanul hosszú (hat részben feszes lett volna), és ha jobban belegondolunk, ebben a sztoriban egy mozifilmnél több nem nagyon volt. És mégis érdekel, ha más nem, a Stockhom-szindróma miatt - ha valaki megkérdezi, miért nézném azonnal a sorozatot tovább, nem biztos, hogy koherens választ tudnék adni neki.

Hol látható: Netflix, mind a tíz rész fent van, magyar felirat nincs.

Ja és még valami. Érdemes odafigyelni a részek elején, a jellegtelen főcím után megjelenő, négy részre osztott O betűs inzertre, mert a négy negyedben szereplő piktogramok előrevetítik az epizódok történéseit - a második résztől kezdve azzal szórakoztam, hogy igyekeztem kitalálni, miről fog szólni az epizód.

És még még valami: mivel az előzetes full spoileres és lelövi az évad pár csavarját, inkább kihagyjuk.