Nelsan Ellis a True Blood egyik legemlékezetesebb karakterét, Lafayett-et alakítja, a homoszexualitását nyíltan felvállaló szakácsot. A karakter nem egyszer erős sminkben és női ruhákban, nyakában fukszokkal flangál a képernyőn, és sikerül neki még a vámpírokkal, vérfarkasokkal, boszorkányokkal és vallási fanatikusokkal benépesített sorozatból is kitűnnie. Ellis a magánéletben a karakter teljes ellentéte, egy eléggé introvertált, szerény fickó, nem az a nagyszájú alak, akit a sorozatban alakít. Makulátlan öltönyben, fényesre suvickolt cúgos cipőben érkezik a Los Angeles-i interjúra, amit a True Blood évadnyitójára szervezett az HBO.

Alig ismertem meg, jó ez az öltöny.

Igyekszik az ember. Jól is esik néha nem rózsaszín kardigánban flangálni, a fejemen mintás kendővel.

Fontos önnek a divat?

Nem létfontosságú, de szeretek öltözködni. Van pár olyan cég, aminek szeretem a ruháit, mint a Dolce&Gabana vagy Diesel, ezeket előszeretettel hordom. Jó érzés, ha veszek egy szép órát, és este felteszem a csuklóra. Nagyjából ennyi.

Kap is a cégektől ruhákat?

Jó lenne, de nem. Alexandernek (Skarsgaard, a sorozatban az Eric nevű vámpírt alakítja) vagy Ryannek (Kwanten, Jason Stackhouse megformálója) adják a cuccokat, őket nagyon szeretik a tervezők. Én saját zsebből ruházkodom, csak a Levi's-től kapok pár gatyát. Nem bánnám, ha a Diesel felruházna.

Ha lenne egy csepp eszük, Lafayette karakterével reklámoznák az új kollekciót. Beleférne az imidzsükbe.

Bele, bőven, elég merész kampányokat folytattak eddig is. Majd szólok az ügynökömnek, hogy intézze el.

Szereti a karaktert?

Jól elvagyok vele, azt hiszem, igen. Eleinte féltem a dologtól, mert kiszámíthatatlan, hogyan reagálnak majd a nézők egy ennyire harsány karakterre. Nehéz volt eltalálni azt, mit is akar Alan (Ball, a sorozat készítője), azt hiszem a szereplőválogatás harmadik körében szóltak rám először, hogy amit csinálok, az nem jó. Én is éreztem, hogy nem stimmel valami, először alakítottam meleget és csak azokra a sztereotípiákra támaszkodhattam, amivel a tévében vagy moziban találkoztam. Olyan is lett. Aztán beszélgettem pár meleg haverommal, és ők mutattak rá a hibáimra.

Könnyű volt megszokni Lafayette-et?

Nem, sőt, igazán még most sem szoktam meg, mert Alan nem nagyon hagyja. Nem akartuk, hogy egydimenziós legyen, okot kerestünk arra, hogy túlélje a második évad első felét, mert a könyvben ott már nincs életben. A harmadik-negyedik epizódra kezdtem úgy érezni, hogy a reakcióim természetesek, hogy egy (mű)szempillantás alatt bele tudok bújni a bőrébe. Most már sokkal jobban megy a dolog, a nézők nagyon megkedvelték a fickót, és megmondom őszintén, én is jókat röhögök rajta, amikor visszanézem az epizódokat.

És a családja mit szól hozzá? Úgy tudom, az édesapja nem volt túl boldog, amikor bejelentette, hogy egy meleg szakácsot alakít.

Anyámék soha nem lesznek a "mentsük meg Lafayette-et!" klub tagjai. Kezdjük azzal, hogy apám egy konzervatív keresztény férfi, aki kántorként dolgozik egy templomban. Ilyen sorozat vagy film az ő házában soha nem volt és nem is lesz látható. Az, hogy ő egy olyan tévéműsort nézzen, amiben meztelen nők és buzi négerek rohangálnak, az elképzelhetetlen. Amikor közöltem velük, miben kaptam szerepet, és főleg milyet, apám egy szót sem szólt, de láttam az arcán, hogy majdnem felrobban. Azóta megenyhült egy kicsit, de nem rendszeres True Blood-néző, bár a tévét bekapcsolja odafent, hogy a nézettségbe beszálljon. Egyszer leültem vele, és megnéztünk egy epizódot, de két percenként ingatta a fejét, és azt mormolta maga elé, hogy Jézusom, bocsáss meg megtévedt gyermekeidnek.

Nehéz lehetett így felnőni, és mégis színésszé válni.

Makacs vagyok és iszonyú önfejű. Apámmal soha nem jöttem ki, túlságosan is különbözőek vagyunk. Jó, ebben semmi új nincs, a legtöbb apa-fiú kapcsolat ilyen. Amikor látta, hogy nem tud mit kezdeni velem, és akkor is színész leszek, ha a feje tetejére áll, elkezdett tisztelni, mert kiálltam az elveimért, és ezt mindennél jobban értékeli. Ha azt csináltam volna, amit ő akar, most templomszolga vagyok, és biztos lenézne érte.

És az édesanyja?

Ő nem bigott keresztény, csak az ország déli részéről származik, és meggyőződéses homofób volt. Nem szégyellem, nem titkolom, ő ilyen volt, mint generációjának 90 százaléka, ezért nem is nézte a sorozatot.

Ezek szerint a déliek nem értik a sorozatot? Fura, mert ugye pont ott játszódik (főleg Louisiana államban).

Nem fogalmaztam pontosan. A déli államokban is rengetegen szeretik a True Blood-ot, de azok akik az elmaradottabb részeken élnek, és generációkon át bizonyos elvek, szabályok szerint élték életüket, nem tudják csak úgy elfogadni sem Lafayette karakterét, sem a sorozat többi jellegzetességét. Elég rizikós a sorozat, különösen ha a bigott keresztényekre gondolunk, nekik aztán magyarázhatok én toleranciáról. Ez persze csak az én véleményem.

És ön mit gondol erről? Lafayett miatt egyfajta képviselője is lehet bizonyos társadalmi kérdéseknek.

Az lettem, ha tetszik, ha nem. Amint kiderült, hogy New Yorkban házasodhatnak a melegek, menten felhívott egy újságíró, hogy mit gondolok erről. Szerintem olyan korban élünk, ahol alapvető szabadságjogok járnak mindenkinek, függetlenül a bőrük színétől, vallási hovatartozásuktól vagy bármi mástól. Mindenki házasodhat, mert ez jár minden embernek. Nemcsak bizonyos embereknek, hanem mindenkinek. Ez, ha délről származunk, lehet, hogy felfoghatatlanul hangzik. A melegeknek pontosan olyan jogok járnak, mint nekem vagy önnek.

Mik voltak azok az dolgok, amiket hozzátett a karakterhez? Amitől az lett, ami?

Nem kellett túl sokat gondolkodnom rajta, mert a forgatókönyvekben fehéren-feketén le van írva, milyennek kell lennie. Inkább csak apróbb manírokat, jellegzetességeket találtam ki, olyanokat, amik a délen élő meleg feketékre jellemző. Erre is csak azért volt szükség, mert az írók között egy fekete sincs, és csak Alan Ball származik délről. Márpedig ez egy nagyon jellegzetes szubkultúra, amire oda kell figyelni, mert ha elcseszem, akkor azt megkapom az utcán. Meg is kaptam. Odajöttek hozzám, és közölték, hogy Lafayette beszédstílusa nem olyan, mint az övék, és leszek szíves ezen változtatni, mert egyénként kurva jó az egész. Nagyon sokat tanultam tőlük, és főleg a beszédstílusba, az intonációba építettem be azt, amit mondtak. Így Lafayette nem csak egy tipikus meleg karakter lett, hanem egy hús-vér déli meleg.

Nem túl sok meleg fekete karakter van a tévében mostanában. Igazság szerint az öné az egyetlen, mióta a Drótnak vége lett. Nem nagy felelősség egy egész kis közösség képviselőjének lenni?

Ezt nem is tudtam, így bele sem gondolhattam, de kösz, hogy mondta. Érdekes. Az amerikai tévésorozatok úgy húsz évvel le vannak maradva a valós amerikai társadalom ábrázolását tekintve, csoda lenne, ha pont ez stimmelne. Az ország iszonyú színes, a sorozatok nagy többsége viszont hófehér, de ez már csak így van.

Az évadok előtt meg szokták beszélni Alannel, hogy mi vár a karakterre?

Nem, csak ha muszáj. Szereti, ha mi jövünk rá, és meglepetésként éljük meg, ami velünk történik. Mondjuk ha azt szeretné, hogy a nyolcadik részben tegyek valamit, ami majd a tizedikben lesz fontos, azt elárulja, és felkészít, de nem vitatjuk meg a történetet részletesen. Lehet, másokkal részletesebben megdumálja, de velem nem szokta.

A sorozat alapvetően szórakoztatni akar, és tessék, komoly társadalmi kérdéseket boncolgatunk. Miért van ez?

Alan nemcsak szórakoztatni akar, hanem oktatni is, legalábbis bizonyos szinten. A True Blood egyik legfontosabb üzenete, legalábbis nekem, hogy próbáljuk meg elfogadni egymást. A szereplőgárda is sokkal vegyesebb, mint szokott lenni, aminek kifejezetten örülök.

A True Blood legújabb évada jelenleg az HBO Go és On Demand kínálatában látható, októbertől az HBO-n is bemutatják.