Mondhatnánk, hogy az évi 475 bemutatott sorozat hátulütője, hogy a minőségi tartalom mellett átmennek az olyan szerencsétlenkedések is, amiket épeszű ember nem rendelne be sose, de mivel úgyis annyi kontent van, miért ne, kibírjuk. Mint a TV2 a Detektív BT-t, ugye. Persze ez nem így van, érthetetlenül a képernyőre kerülő sorozat akkor is akadt, amikor évente 120 sorozat volt a tévében, és a Netflix csak egy online DVD-kölcsönző volt.
A Taken az a sorozat, amiből kiderül, miként tett szert Bryan Mills azokra a képességekre, amiket majd Párizsban bevet az albán gazemberek ellen, akik voltak olyan ostobák, és pont az ő lányát rabolták el.
Legalábbis ez volt az ígéret.
Aztán jött a pilot, amiben Clive Standen, a Vikingek Rollója, aki loncsos szakáll és hosszú haj nélkül meglepően jellegtelen figura, egy vonatúton megakadályozni látszik egy terrortámadást, de a nagy hepajban valahogy meghal a húga. És ettől megborul, jó, érthetően, de attól meg még jobban, amikor kiderül, hogy nem is volt terrortámadás előkészítve a vonaton, és a csajt a múltja egy darabkája lőtte fejbe, DIREKT, mert neki akart rosszat.
Millst meg beszervezi egy nagyon titkos kormányszerv, és innentől jön a bad guy of the week goes down, azaz a heti rosszfiú megszívja típusú, epizodikus akciósorozatozás, ami viszont csak akkor érdekes, ha 1) legalább a karakterek azok, vagy 2) jól van megcsinálva. Sajnos a Taken nem ilyen, hanem egy sima gagyi tévésorozat, az átlagosnál egy fokkal bénábban megvalósított akciójelenetekkel és érdektelen szereplőkkel. Persze jóval drágább lett volna Mills valódi múltját megmutatni (a kosztümös sorozat nem olcsó), és nem is biztos, hogy volt benne annyi Luc Besson fejében, amiből valóban lehetett volna valamit forgatni. Így meg maradt egy hatvannegyedik olyan heti krimi, amiben egy titkos szervezet nyomoz nagyon veszélyes alakok után. (1,5/5)
