Pedig olyan jól indult minden, ugye. 2008-ban kitalálták, 2009-ben forgattak egy pilotot, amit a BBC visszadobott, 2010-ben meg elindult a formabontó, három másfél órás epizódból álló első évad, és átlagosan hozott 9 millió körüli nézettséget. A BBC azonnal kért még pár évadot, a harmadik 2001 óta a legnézettebb brit sorozat lett, nyertek BAFTA- és Emmy-díjakat, kaptak Golden Globe-jelölést, a két főszereplő, Benedict Cumberbatch és Martin Freeman A-listás sztár lett, a BBC 180 országba adta el a sorozatot, szóval olyan sikertörténet volt, hogy ihaj. A kritikusok és a nézők is megvesztek a modern Sherlockért, aki pont úgy felhasznált minden rendelkezésére álló eszközt és módszert, ahogy Doyle eredeti karaktere, a sorozat a nem túl magas költségvetés (epizódonként 4 millió dollárnál nem került többe, és ugye 90 percnyi anyagról van szó) ellenére technikailag is gyönyörűen kivitelezett, azonnal felismerhető vizuális stílusjegyeket magán hordozó, izgalmas dráma lett, szóval nem nagyon lehetett belekötni.

Az első két évadban a lendület nagyon vitte az írókat, akik láthatóan élvezték a klasszikus Doyle-sztorik átírását, Mark Gatiss meg lubickolt Sherlock bátyja, Mycroft szerepében. Cumberbatch a Sherlock előtt is alakított okos embereket, de a sorozatnak köszönhette Turing, Assange és legutóbb Edison szerepét, és Freeman sem panaszkodhatott, főszerepet kapott a Hobbit-trilógiában és a Fargo tévés adaptációjában. Az színészek miatt a forgatásokat egyre nehezebb volt összeszervezni (meg ugye Gatiss és a sorozat másik két alkotója, Sue Vertu és Steven Moffat sem csak otthon üldögélt tétlenül), az első és második illetve a második és harmadik évad között 2 év telt el, de utána már 3 év szünet következett.

És egy olyan negyedik évad, ami minden szempontból a Sherlock mélypontja volt, és amit a 2016-os The Abominable Bride című önálló epizód már egy évvel ezelőtt előre vetített.

A harmadik évad már korántsem volt olyan jó, mint az első kettő, egyre kevésbé jelent meg benne az a kérlelhetetlen logika, ami Sherlock lépéseit befolyásolta, és oké, értem én, Pinokkió érzelmeket kapott és ezzel egy újabb réteget a személyiségére, de ez nekem, aki pont azért szerette az első két kanyart, mert Sherlockot csak és kizárólag a probléma, maga a feladvány és a játék, a megoldás meglelése érdekelte, csalódás volt. Aztán a negyedik évadban azt a keveset is elvették tőlem, amiért lehetett rajongani a sorozatért. Sherlockból egy pöcs lett, a szegény ember James Bondja, legalábbis az első és harmadik részben, amikben az akcióra fektetett hangsúly olyan nagy volt, hogy másra, teszem azt a logikára, már nem is maradt idő. Egy rész volt csak, amiben legalább volt egy rendes ellenfél (Toby Jones alakításában), és ebben csillant fel valami a sorozat régi nagyságából.

Az évadzáró viszont pont olyan széteső, erőltetett, hiteltelen és érdektelen volt, mint az évadnyitó. A harmadik Holmes-gyerek behozatala pont olyan felesleges volt, ahogy Moriarty felmelegítése is - pontosan az jelzi a legjobban, hogy mennyire elfogytak az írók ötletei, hogy őt kellett előhúzni a sufniból egy ötperces parasztvakításra. A negyedik évad mindhárom részére jellemző volt, hogy a történetben hagyott betemetetlen lyukakra nem volt megoldásuk az íróknak, és egy kézlegyintéssel intézték el azokat, például azt, hogyan lóghatott meg Eurus Holmes az Alcatraz-szerű börtönszigetről egy szál pendelyben és hogy az istenbe' került oda vissza, de ha már Moriarty, akkor attól meg végképp idegbeteg lettem, hogy Eurus egy ötperces magánbeszélgetés alatt nemhogy saját maga mellé állította Holmes nemezisét, de képes volt felmondatni vele olyan üzeneteket, melyek hogy hogy nem, jóval később pont megállták a helyüket. Eleve hagyjuk már ezt az "Eurus olyan zseniális, hogy mindenkit maga mellé tud állítani két mondattal" baromságot, ilyen ostoba magyarázatot egy brazil szappanoperának sem nézünk el, könyörgöm.

Eddig mindig, mindenre volt magyarázat, hiszen ez a lényege az egész Holmes-mítosznak. Ebben az évadban több illogikus, érthetetlen, lógva hagyott történést láthattunk a sorozatban, mint eddig összesen, pedig már az Abominable Bride-ban is volt vagy hatvan ilyesmi. Nem tudom, miért lettek ennyire hanyagok az írók, ki mondta nekik, hogy az jó ötlet, ha Holmes többet akciózik és drogozik, de az eszét csak nagyon keveset használja, ahogy azt sem értem, hogy lehet 2017-ben eladni egy olyan sorozatot, amiben a nők (a nyilvánvalóan őrült Eurus kivételével) egydimenziós papírmasé-figurák, lásd Mrs. Watson teljesen ad hoc és indokolatlan halálát, vagy szegény Molly Hooper érzelmi hullámvasútra ültetését, akinél durvábban nem használtak még ki női karaktert tévésorozatban. Az évad és annak zárása csak úgy értékelhető, ha feltesszük, hogy nem lesz folytatás, és az egész 12 részes kaland arra ment ki, hogy egy szociopata pöcsből egy érzelmeket is felvállaló/megértő/elfogadó ember lett, és szevasztok.

A két főszereplő ebben az évadban nem tett hozzá semmit az eddigiekhez, Freeman különösen unott volt, Cumberbatch-nek pedig ez a karakter már csuklóból megy, és a jól bejáratott manírok használatán túl nem volt hajlandó semmit mutatni, amitől a körülötte keltett hype-ot igazolná. Az igazán jó Sherlock-részek azok, amikor a sztori maga, a rejtély, a feladvány csak a hátteret adja a két karakter közti interakcióhoz, és az írók törekednek arra, hogy a Sherlock nincsek Watson nélkül elv ne csorbuljon - ebből a negyedik évad semmit nem mutatott fel, sőt, inkább azt éreztem, ami állítólag a két színész viszonyát is jellemzi: két pasi, aki kénytelen együtt dolgozni, és mivel profik, lehozzák a kötelezőt, de semmiféle kapocs nincs közöttük, és úgy mennek el az utcán egymás mellett, mintha nem is ismernék egymást. Nekem Gatiss Mycroftja volt a legjobb ebben az évadban, a producer/író már a harmadik évadban is lejátszotta a többieket a képernyőről, ami egyébként jellemző rá (mármint az, hogy egy nagyon kis szerepből is sokkal többet hoz ki, mint amire számítani lehet), tessék csak megnézni a Tabuban.

Az írók nagyon megsértődtek egyébként az évadot ért negatív kritikákra, Gatiss azt mondta, hogy nem az internet népének ír sorozatot, és ha nem tetszik nekik, hát nem tetszik, nem érdekli különösebben. A nézettség viszont azt jelzi, hogy a nézőket ma már nem lehet megvezetni, egy ilyen közepes, elnagyolt, érthetetlenül illogikus évaddal 2017-ben már nem lehet 11 millió nézőt szerezni.