Tradícionálisan erős évadnyitókkal jelentkezett eddig az Arrow – ez az ötödik évadban sincs másképp, az viszont, hogy négy szezon után nyomtak egy majdnem teljes resetet, egyelőre nem tűnik a legjobb ötletnek. Így állunk három rész után.

Induláskor az Arrow tök új volt abból a szempontból, hogy messze távoltartotta magától a szuper dolgokat, nem voltak szupererők, nem volt szellemvilág, semmi ilyesmi, csak egy hős és az ő íja – bármennyire is irreálisnak tűnt ez egy alternatív 2016-ban, működött. Aztán betette a lábát a Villám, jött a mágia és egyéb csodák, hogy a negyedik évad után minden induljon újra.

Feloszlott a csapat, Arrownak új társai vannak, miközben a régiek is ott maradtak mellette, csak épp sokkal jobban a háttérbe szorulva. Ezzel nincs is baj, azzal viszont igen, hogy az új csapat tagjain nem nagyon érezni a rendes motivációt, miért is csaptak fel egyik percről a másikra jelmezes igazságosztónak. Nem pazaroltak semmi időt egy kis hátterezésre, kezdjük, és kész.

A csapat persze kezd összecsiszolódni – a harmadik rész legvége elég erősen arra mutat, hogy Arrownak nem egyedül kell este az utcán kóborolnia –, de a teljes harmóniától még elég messze vagyunk. És sokat az újra erőltetett flashbackek sem segítenek, sokkal több értelme lenne az erre pazarolt időben a csapattal foglalkozni, hogy ne legyen teljesen suta a Team Arrow 2.0 összehozása.

Látszik az is, hogy rengeteget tanulnak a készítők is a külvilágból, Arrow friss edzésmódszereit szinte biztos, hogy a Daredevil brutális keménysége ihlette, de amíg a Netflixen mindent lehet, addig a the CW-n vannak határok, sajnos.

Nem menthetetlen innen azért a folytatás, és biztos, hogy valamikor a régi csapat is összeáll az új mellé valamilyen kapacitásban, csak nehogy akkor meg túl kicsi legyen a díszlet egy tízfős szupergrupnak. Értékelés: 3/5