Kevin James abból csinált karriert, hogy nagydarab lúzer melóst alakít. Mindig. Minden körülmélnyek között. Az kurvára mindegy, hogy egy pláza biztonsági őrét hozza, egy speditőrcég sofőrjét vagy nyugdíjas rendőrt, a karakterek megformálása között semmilyen különbség nincsen. Kevin James azért van, hogy tudjuk értékelni Adam Sandler húsz filmenként felvillanó minimális tehetségét. 

A Kevin Can Wait című többkamerás, a szó legszorosabb értelmében vett tradicionális, azaz ódivatú sitcomban James egy nyugdíjba vonuló rendőrt alakít, aki szeretné kiélni magát most, hogy semmi dolga, a felesége, aki a Kevin James-univerzumban (de csak ott) érvényes szabályok szerint legalább hat kategóriával jobb nő, mint amit ép ésszel el lehet neki képzelni, viszont azt szeretné, ha besegítene a gyereknevelésbe, és ne költené a pénzt faszságokra. 

Ebben a világban a nők egyébként azért vannak, hogy dolgozzanak és gyereket neveljenek, illetve hogy a férjük faszságait tolerálják, és elnéző mosollyal nyugtázzák az olyan húzásokat, mint a garázsba beköltöztetett alkoholista rendőrhaver, a postán 30 000 forintnyi dollárért rendelt, tök felesleges táplálék-kiegészítő, vagy a faszom tudja miből és mennyiből összerakott házibarkács gokart. Mindehhez debil mosollyal asszisztálnak, hiszen ők a Megértő Nők, Akik Tudják Hol A Helyük. A karaktereket persze egy sitcomban a végtelenségig le kell egyszerűsíteni, és csak pár tulajdonságukat muszáj kidomborítani, de ez így nekem volt kínos. 

A poénok laposak és elcsépeltek, amikor Kevin egyetemista lánya hazaállít két faszival, akik közül az egyik magas, jóképű, sportos és egy rendőrcsalád sarja, azonnal tudod, hogy a másik, a szemöveges, angol geek lesz a faszija, és ez szánalmasan idegesítő 2016-ban, amikor olyan vígjátékok vannak műsoron, mint a Better Things, a Master of None vagy az Atlanta. Eddig 0/5.

UPDATE: láthatóan nem én vagyok a célközönség, a 18-49-ben elért 2,6-os rating az elég fasza.