A második adás nagy tanulsága, hogy Kozsó olyan, mint Piszkos Fred szeretete, nyomorba dönti az embert - ezt most Kefir tapasztalhatta meg a saját bőrén, akinek a TV2 sztárbohóckodós műsorából úgy kellett távoznia, hogy istenigazából nem is ő volt a legrosszabb. Feke Pál is Kozsóba bukott bele, ugyebár. 

Erről az évadról azt írtam az elő adást boncolgató posztomban, hogy nincsenek benne sztárok, mire úgy kaptam a kommentelőktől az ívet, mintha legalábbis kismacskát nyúztam volna Gyurcsány-maszkban. A véleményemet továbbra is tartom, és megértem, hogy az operett/rockszínház világából érkező előadók is lehetnek sztárok a saját közegükben, de ez olyan, mintha azt mondanám, Kim Kardashian és Cynthia Erivo egyformán sztár a nagyközönség szemében, pedig nem. És itt most nem az értékekről meg kulturális relevanciáról van szó, hanem arról a nehezen megfogható és behatárolható valamiről amit sztárságnak nevezünk. Ez nem jó, sőt, de ez van.

A zsűri továbbra is póráz és szájkosár nélkül szaladgál hálistennek, a második adásban ráadásul Liptai Claudia is beszállt az oltogatásba, és ettől még szórakoztatóbb lett az egész. Nem tudom, milyen utasításokat kapnak a fülesbe, és hogy szarnak-e rá, de ez így nagyon működik, és hajtja előre a műsort - a közértben isten az atyám végighallgattam két eladó párbeszédét arról, hogy kin lehet többet röhögni, Hajóson vagy az előadókon, ami azt jelenti, hogy az átlagnézőnek is nagyon beüt a zsűri.

Ja, az elképesztően béna termékelhelyezéses kisfilmeket szerintem ki kellene gyűjteni, és valahol oktatni, mint elrettentő példát.

A jó

A műsor messze legjobb pillanata az volt, amikor Homonnay Zsolt, akinek a hangja nagyon sok mindenre alkalmas, MC Hammer elvonóról kieresztett unokatestvérére fazonírozva igyekezett legalább egy tánclépést ütemre eltalálni, és akkor sem adta fel, amikor már mindenki tudta, ő maga is, hogy felesleges próbálkozni. És közben rappelt is, és nem fulladt ki az ugrálásba, ami pedig a legfontosabb, hogy pont olyan szórakoztató volt, mint Peter Sramek Péterfy Borija vagy Gáspár Laci bármelyik nővé alakulása.

Szintén térdcsapkodós lett Kocsis Tibor Harangozó Terije a nyugdíjasklubbal, a manírokkal, a vigyorral, a szemüveggel és Kocsis hangjával, és ha már hang, Radics Gigi úgy elénekelte az Emeli Sande-nótát, hogy csak néztem, javaslom a csajt rikácsolónak nevező kommentelőknek, hogy vizsgálják felül a véleményüket. Az igaz, hogy neki kellett a legkevésbé kilépnie saját magából, a szőke paróka meg egy zongora még nem elég nagy sokk ehhez, de erről nem ő, hanem a dalt neki kiválasztó producerek/szerkesztők/mindegykik tehetnek.

Továbbra is a műsor nagy felfedezettje Veráb Tamás, aki ugyan pont annyira hasonlított Bruno Marsra, mint én Axl Rose-ra, de az előadása majdnem hibátlan volt, és megteremtette azt az illúziót, ami ahhoz kell ebben a műsorban, hogy felhőtlenül szórakozhassak, a hangja pedig lenyűgöző.

A közepes

Polyák Lilla egy nagyon csinos nő, akinek tényleg kurvajó hangja van, de a Flipper Öcsi-előadása valahol félrement. Nem könnyű persze a nyolcvanas évek pinamágnesét utánozni, Polyák nem is tudta magát elrejteni a sztárban, ami egyébként hangban kifejezetten jót tett az előadásnak (sokkal jobb volt, mint az eredeti), de látványban nem. Muri Enikő szegény mindent elkövetett azért, hogy Katy Perryt jól lehozza, a produkció viszont bevitte az erdőbe a bikcajozással, kulisszák mögötti kolbászolással, nem hallotta magát, vagy ha igen, akkor késleltetve, és ettől szétesett - az rendes dolog volt Majkától, hogy erre rákérdezett, hadd értse a néző is, hogy miért volt ennyire gáz a középrész.

Kozma Orsi Barbra Streisandje sem győzött meg, inkább tűnt egy tinilány parókás próbálkozásának, mint egy érett nő vágyakozó ágyjelenetének. Hangban viszont ő is stimmelt, pár hamiskás sortól eltekintve, de egyébként erre az évadra tényleg az jellemtő, hogy hangban az eddigi legjobb, az énekesek között nincs Dukai Reginához mérhető antitálentum. Nagy Adri volt az, aki külsőben még csak-csak hozta a rábízott sztárt, Jennifer Lopezt, megvoltak a manírok, a segg, a smink, de hangban, különösen annak erejében nagyon messze volt az eredetitől.

A rossz

Az adást kezdő, elképesztően nagy melóval összerakott playbackkel az volt a baj hogy playback volt és idegesítő. Én értem, miért kellenek ezek a nagyszabású, látványos, táncos-zenés etűdök egy ilyen műsorba, de basszameg, tessék bevállalni élőben, úgy tökös. Ami az előadókat illeti, Kefir Kozsója külsőleg stimmelt, sajnos, hadd tegyem hozzá, mert a magyar popzene egy igen sötét korszakát idézte fel bennem, hangban nem annyira, de hát Kozsó eleve nem volt egy zseniális énekes, ugye. A közönség sem érzett különösebb nosztalgiát iránta, és Majkának kurvára igaza volt abban, hogy ezzel a palibal csak bukni lehet a műsorban.

Mégsem ő volt a legrosszabb, hanem a teljesen félrement casting élő, két lábon járó szobra, Vásáry André, aki sajnos csak egy hangon képes énekelni, azon amit én visításnak hallok, és röhögök rajta. A Mika-előadása kifejezetten rossz volt, nem tudtam hová tenni a kényszeres ugrabugrálást és a sikoltozást, ami az agyamra ment. Nagyon félrement Király Linda Freddie-je is, és nemcsak azért, mert az énekesnő nagyon groteszk volt a maszkban, hanem azért, mert teljesen félrement az állandó vibrátóval, ami borzasztóan vásárivá tette az eredetiben elképesztően erős és érzelmes nótát.