Mr. Robot s2 (USA Network)

A második évad pontosan azt az utat járja be, amit a True Detective, és amit úgy egyébként mindenki jósolt neki. Az elsőt meglehetősen túltolt, már-már hisztériába hajló hype övezte, nem volt olyan epizód, ahol ne esett volna hasra mindenki, pedig az alapsztori (Mr. Robot kiléte) nagyjából a 3. rész körül kitalálható, igaz, Elliot pszichózisának bugyraiban azért lapultak olyan rémségek, melyekre nehéz lett volna előre felkészülni. A második körre a nézők és a kritikusok is azt várták, hogy Sam Esmail alkotó emel a lécen vagy 35 centit, és kölcsön rúddal is simán átviszi, de nem így történt, hanem a második évadokra egyébként általánosan jellemző visszaesés következett. Túl összekacsintós, túl belterjes, túl (ál)művészieskedő lett, amiben konkrétan nem történt SEMMI hat és 3/4 részen át, aztán jött egy csavar balról, amire tényleg nem számítottunk, de ettől még nagyon parsztvakítás jellege van. Most éppen 3/5.

UnREAL s2 (Lifetime)

Ugyanaz,mint fent. Óriási, jogos hype volt a sorozat körül, amiben egy Nagy Ő jellegű valóságshow kulisszái mögé pillantunk be, és egyszerre látjuk a drámáét a színfalak mögött és a kamerák előtt. Mivel az alkotó éveken át az amerikai Nagy Ő mellett melózott, elhiszem neki, hogy amit látok, annak mondjuk a fele igaz. És már az is nagyon kemény, úgy meg pláne, hogy a második évadban még egy lapáttal rátettek a botrányfaktorra, viszont nem figyeltek arra, hogy ez a sorozat továbbra is a Rachel és Quinn közti kapcsolatról szól, arról a Stockholm-szindrómás őrületről amivel Rachel ragaszkodik az önsorsrontáshoz. Az évad szerkezetével voltak a legnagyobb bajaim, mintha három részenként más irányba akartak volna elmenni, aztán valaki rájuk szólt, hogy az szar, és visszatértek a megszokott kerékvágásba, majd jött egy újabb balkanyar. A színészek viszont továbbra is elviszik a hátukon a műsort, bár Constance Zimmer tuti unja már, hogy két éve ugyanazt a hat dologgal sérteget mindenkit maga körül. Vége az évadnak, ennyit ért: 2,5/5.

Animal Kingdom s1 (TNT)

Ausztrál film volt az alapja, egy bűnözőkből álló családról szól, ahol az anya (Ellen Barkin, kurvajó) vaskézzel irányítja a kölyköket, az örökbe fogadott agyas Bazt (Scott Speedman), a nem teljesen épelméjű Pope-ot (Shawn Hatosy), a drogos pinabubus Craiget (Ben Robson) és a titokban meleg szörfös Derant (Jake Weary), akik mindenféle balhékat csinálnak meg bankrablástól az ékszertolvajlásig. Ide csöppen be Josh (Finn Cole), a 17 éves unoka, akinek az anyja kicsit túlzásba vitte a hernyót, és meghalt. A gyerek iránt mindenki bizalmatlan az elején, aztán egyre jobb lesz a helyzete - ez a része az évadnak tetszett is, ahogy a színész munkája is, és az, hogy nem 42 perc alatt rendezték le a jó, most már megbízunk benned-szálat. A családi dráma rész is működik, az anya ellen lázadozó, aztán helyre tett faszikkal, mindenki hozza a karaktert rendületlenül, és ami fejlődés tapasztalható, az nem drasztikus, hihető. A bűnözés része nekem kicsit vékony volt, egy évad alatt istenigazából egy nagy meló van, a többi nagyon piszlicsáré, és a rendőri szál is elég felejtős, pedig a színészekben több van, az látszik messziről. Akciósorozatnak nem elég kemény, drámának meg nem elég mély, de szórakoztató, és szépen megvalósított, kompakt kis sorozat. Vége az évadnak, ennyit ért: 3/5.

Stranger Things s1 (Netflix)

Mindent leírtak már a Netlflix idei nyarának nagy dobásáról, hogy a nyolcvanas évek Spielbergjét és gyerekfilmjeit idézi meg, hogy nagyszerűek a színészek és olyan a hangulata, mint semmi másnak, és ezzel egyet is értek. Olyan, gyerekszínészekkel forgatott sorozat ez a barátságról és egy Nagy Rejtélyről, ami tulajdonképpen egy nagyon hosszú film, és cseppet sem úgy működik, mint egy tévésorozat. Talán ezért is házaltak vele vagy tíz éven át, ezt a Netflixen kívül senki nem akarta magának, pont a konvenciók felrúgása miatt. Ami nem baj, sőt, nekem is nagyon bejött ahogy a sztori lassan hömpölyög előre, és nem nagyon történik semmi, de nem tudom, hogy heti bontásban kibírtam volna-e. A rejtély feloldása sem volt teljesen egyértelmű nekem, és az esetleges folytatás, amit a Netflix még nem rendelt be hivatalosan, nagyot kell, hogy szóljon, ami lehet, hogy nem fog másodjára összejönni. Vége az évadnak, ennyit ért: 4/5.

Aznap éjjel (The Night of) s1 (HBO)

Aki szereti a lassú sorozatokat, örülhet: az Aznap éjjel egy olyan krimi nyolc részben, aminek az első részében történik egy gyilkosság, amivel megvádolnak egy srácot, majd a hatodik részben lesz belőle tárgyalás, a nyolcadikban pedig majd valami, de hogy ki a gyilkos, azt még csak megtippelni sem merem. Mivel nagy Drót-rajongó vagyok, Richard Price, a sorozat alkotója meg azon is dolgozott íróként, nem volt kérdéses, hogy nekem ez be fog jönni, zseniális korrajzot kapunk tőle az amerikai igazságszolgáltatásról és annak szereplőiről, motivációiról, és miközben a központi üggyel foglalkozunk, olyan minidrámákat pakolnak fel az írók a képernyőre (Naz apja kontra a taxi társtulajdonosai, Stone kontra ekcéma+macska), hogy sírok a gyönyörtől. A négy éve előkészítés és gyártás alatt levő sorozatban eredetileg James Gandolfini lett volna a főszereplő, de sajnos meghalt, így kapta meg John Turturro a zugügyvéd karakterét, de, és nem a Gandolfini iránti tiszteletlenség mondatja velem, nem jártunk rosszabbul. A sorozatnak angol eredetije van, amit nem láttam, így nem is tudom összehasonlítani a remake-kel, de majd fogom, addig is viszont alig várom a hétfő hajnalt, mert megőrülök, hogy lassan két hónapja nem tudom, ki ölte meg a drogos bulibubus csajszit huszonvalahány késszúrással. Most éppen 5/5.