A Trónok harca hatodik évadának az lesz az egyik nagy erénye, ami egyben a legnagyobb problémája is. Nincs ugyanis könyv, aminek alapján haladni kell, és mivel az ötödik kötetből még kimaradt, fontos történetszálak közül már csak hármat kell úgy-ahogy az asztalon tartani (Arya, Vas-szigetek, Samu), a többivel tulajdonképpen azt csinálnak az írók, amit akarnak. Ez persze csak így kimondva egyszerű (és tűnik járható útnak), a valóság azonban az, hogy sorvezető nélkül ezt a rém bonyolult viszonyrendszert és kismillió olyan háttérszálat, amiről tudunk, hogy van, de explicite soha nem foglalkoztunk vele, kézben tartani az egyik legijesztőbb feladat lehet a tévés bizniszben. És akkor a rajongókról nem is beszéltem, akik olyan nyomás alatt tartják a Weiss-Benioff-párost, ami alatt nem lehet leányálom dolgozni. Spoileresek leszünk.

Őszintén remélem, és most tuti, hogy nem leszek túl népszerű a véleményemmel, hogy a hátralevő max. 3 évadra az írók képesek kritikusan szemlélni Martin néhol elképesztően terjengős, szétfolyó, felesleges leírásokkal, és ami még idegesítőbb, sehova nem vezető történetszálakkal telepakolt nagyregényeit, és okulva a hibákból, nem ragaszkodnak az olyan események részletes ábrázolásához, melyeknek semmi értelmük, vagy amikkel csak lassítanák az amúgy sem villámtempóban haladó történetet. A hatodik évad első részében erre vonatkozóan menten kapunk biztató jeleket, hiszen a Dorne-i szálat nagyon gyorsan rövidre zárták, aki a csajokra veszélyes lehet, az már nem él, haladjunk. Nincs szarakodás.

Dettó jó volt nézni Sansa és Theon kalandját, a minidrámában megvolt minden, ami egy rendes történetszálban, építgette a Bűzös gúnynevet magáról szépen lehántó Greyjoy-gyerek önbecsülését, és nem húzták a rajongókat azzal, hogy két részen át rohangáltatják a szereplőket az egyébként elég faszán felépített téli díszletben. Sansa és Brienne egymás mellett, Sansa mehet sereget gründolni és harcolni a jussáért, bravó. Az erős női karakterekben egyébként sem szűkölködő sorozat a hatodik évad nyitórészében érezhetően a nőkre fókuszált, és a tétel, miszerint a Trónok harcában úgyis szívsz, még akkor is, ha esetleg úgy nézne ki, hogy nem, megint beigazodik (Arya, Margaery). Dany, a végkifejlet szempontjából legfontosabbnak tűnő női szereplő sorsa kétséges, Cersei viszont bosszút fog állni, az egyértelmű, ahogy az is, hogy ez lassú lesz, de legalább alapos és véres.

A baj csak az, hogy miközben a nőkkel foglalkoztak (még van egy, akit nem emlegettünk, de fogunk), az írók valahogy elfelejtették a többi, hogy is mondjam, fontosnak tűnő szálat. Az az epizód az unos-untalan emlegetett sakktáblás részek közé tartozott, amiben felállítjuk a bábukat, de nem a kezdéshez, hanem egy feladványhoz. Tyrionra jutott 2 perc, Jorah kapott egyet, Jamie-nek maradt a nyűglődés, Bran, Ricon, Kisujj sehol, és Ramsay is csak annyit volt képernyőn, hogy egy mára kifejezetten rutinszerűnek tűnő gyökérséget eleresszen az excsajáról, bár Iwan Rheon úgy eladja a palit, hogy imádjuk gyűlölni. A sok függőben levő szál, ami eddig csak halmozódott, mostanra azzal fenyeget, hogy maga alá temeti az írókat, és ahhoz, hogy ezek közül a feleslegesektől, vagy a kifutásukat elérőktől megszabaduljunk, ölni kell.

Martin, minden hibája ellenére, ezen a téren soha nem volt szívbajos, úgy hullottak a fontos szereplők a könyvekben, mint a legyek. A tévé azonban más, és ugyan Sean Beant kinyírták az első évadban, és volt Red és Purple Wedding is, de mostanra ott tartunk, hogy van 29(!!!) kiemelt, és legalább 50 kevésbé fontos, szöveges szerep, ami elképesztően sok tíz részre elosztva - el kell kezdeni kinyírni a fontosabbnak tartott szereplőket is. És nagyon remélem, hogy a tévés hagyományokkal ellentétben a halálok továbbra is számítanak majd, és nem, nem akarom, hogy Jon Snow feltámadjon, még akkor sem, ha őszintén hiszek az L+R=J tételben.

Azt várom a hátralevő, nem Martint követő évadoktól, hogy azt az elvet tartsák be, amit a The Walking Dead, és szépen járják ki maguknak saját, az alapanyagtól egyre függetlenebb útjukat, mert így legalább két Trónok harcát kapunk, egy vizuálisat és egy írottat, és ezzel mindenki jól jár.

Ehhez egyébként az első járólapokat már le is tették, és az epizód utolsó jelenete, az, amiben Melisandre megmutatta valós énjét, a 400 éves öregasszonyét, nagyon fontos lehet. A vörös rébékről mindenki úgy gondolta, hogy csak Jon Snow feltámasztása miatt lényeges, de mi van, ha sokkal komolyabb, nagyobb szabású dolgoknak lesz részese? Ha jobban belegondolunk, és ha tényleg 400 éves (Weiss nyilatkozta valahol), akkor Melisandre ott volt Valyria bukásánál, látta a Targaryen hatalomátvételt, olyan dolgokat látott, hallott és tud, amik később elég fontosak lehetek a közelítő tél ellen. Persze az is lehet, hogy a kilencedik részben feltámasztja Havast, oszt kalap, ez már tényleg csak az írókon múlik, Csak el ne kúrják.

Ha valaki nem látta volna a epizódot, az HBO GO-n pótolhatja.