A The Walking Deadet ért leggyakoribb kritikák között ott van az, hogy

illetve az, hogy

meg az, hogy

Na, a hatodik évad Nincs kiút című kilencedik része, amivel a sorozat visszatért a téli szünetről, menten választ adott két kifogásra, és a harmadikkal is érdemben foglalkozott. Nagyon spoileresek leszünk, de most, hogy már a Foxon magyarul is lement, egy szót sem szólhat senki, aki kattint.

A külföldi fansite-okon a sorozat egyik legjobbjaként emlegetett 6x09 a képregényolvasóknak ismerős lehet, az alexandriai zombi-dúlás és különösen annak egyik következménye nagymértékben meghatározza az egyik karakter sorsát, és igen, Carlról beszélek, akinek a szemét a tévében is kilőtték, pont úgy, ahogy a képregényben. A tettes más volt, és a motiváció is, de a végeredmény ugyanaz, a karakter fejlődéséhez ez a trauma sokat hozzátesz majd. Azt, hogy egy ilyen fejsebet egy zombiapokalipszis közepén hogy lehet túlélni, azt most hagyjuk.

Carl szemének kilövése mellett a legtöbbet Sam és Jessie haláláról lesz majd szó, és igen, lehet vitatkozni azon, hogy kinek hiányzott egy gyerek szétmarcangolása premier plánban, és azon is, miért nem kapta fel Rick a kölyköt és hurcolta magával, de erre én azt mondom, hogy Sam és Jessie halála tovább erősíti azt az érzést, hogy senki nincs biztonságban, hiába gyerek, vagy Rick szerelménk tárgya, ha a sztori megkívánja, kinyírják. Nem mellesleg meg emelje fel a kezét az, aki abban a percben nem tudta, hogy Sam előbb-utóbb meghal, amikor Carol elmagyarázta neki, mi fog vele történni odakint, a zombik között, még vagy 4 résszel korábban. Ugyanz vonatkozik Ronra, az apja megölése miatt Rickre ideges, a csaja lenyúlása miatt Carlra féltékeny gyökérre, csak idő kérdése volt a kinyírása - és mivel a két gyerek meghal, az anyjukat sem érdemes megtartani, mert a néző gyomra (nagyon helyesen) azt nem veszi be, hogy a széttépett kölykök mellett állva smárol majd Rickkel, márpedig ennek a karakternek más funkciója nem nagyon lehetett volna.

Az epizód tempója nekem megfelelt, tetszett, hogy minden fontos szereplővel foglalkoztunk, és ugyan én a rohadó fogú farkasvezér iránt nem ébresztettem volna szimpátiát, de értem, hogy miért írták úgy meg a szálat, ahogy - Denise karakterét építgették vele, és nem is rosszul. Az alexandriai lakosok tökének megnövesztése is időszerű volt, eben a világban a kerítés mögött teát szürcsölgetve nem lehet túlélni, a homokba dugott fej nem értelmezhető stratégia. És itt kanyarodjunk vissza a nyitójelenthez, amiben Negan sameszei ugyan megszívták, mert Darly + RPG > motoros nyikhajok, de beharangozták azt a szervezett, kegyetlen ellenfelet, aki nagyon megkeseríti majd a szereplők és a nézők életét is - nem véletlenül nyilatkozta azt Andrew Lincoln, hogy az évad zárórészétől szó szerint rosszul lett.

És akkor beszéljünk az elképesztő faszságokról is. Mert az is volt, ugye.

Az epizód elején verőfény és délután van, a közepén meg egyszer csak sötét lesz. Hogy Rickék hol a picsában kódorogtak egész délután és kora este, azt nem tudni A zombik között bóklásztak? Minek? Az idővel nem először bánnak nagyon slendriánul az alkotók, ez zavaró. Hogy higgyem el a Daryl-féle RPG-s akciót az elején, ha nyilvánvaló, hogy a tanker mellől érkező faszit a motorosoknak, akik SZEMBEN vannak vele, látniuk kell? Glenn és Maggie megmenekülése, a deus ex Daryl nagyon esetlegesnek tűnik, az meg pláne, hogy a fal tetejéről gépfegyverező Abraham és Sacha senkit nem talál el, miközben a zombikat mind fejbe lövi.

Nekem több volt a pozitívum az epizódban mint a negatívum, a zombik félelmetesek voltak, a sminkmesterek Nicotero vezetésével elképesztő munkát végeztek már megint, jó volt a vágás (az epizód végefelé folyamatosan begyorsuló képsorok a zombik lemészárlásáról nagyon bejött), és a színészek is átlag felett teljesítettek, Lincoln és Riggs zárójelenete engem rendesen meghatott.