Vége a Backstrom első évadának és a sorozatnak is, a FOX nem kért belőle többet, és ezzel tökéletesen egyet is tudok érteni. Csapongó volt, nagyon nem is tudták, mit akarnak vele kezdeni, mikor, és hogy, aztán a végére még ki is herélték az egészet, úgyhogy mindenkinek jobb, hogy 13 rész után annyi.

Backstrom ugye egy zseni nyomozó, aki kibírhatatlan, cinikus, senkivel nem törődik, testileg is kezd leépülni, tehát Dr. House klónja, csak sztetoszkóp helyett jelvény, fájdalomcsillapító helyett pedig pia és szivar. Csakhogy a végére, főleg a fináléban, azért kiderül, hogy ez nem is ő, mert normális ember lenne, ha az olyan egyszerű lenne, de ha ezt átvitték volna egy másik évadra, minden karakterét elvesztette volna és maradt volna egy nyomozós sorozat a marhára komor Oregonban.

Kicsit Rainn Wilson is ludas abban, hogy a sorozat nem működött, mert bár azt hittem, hogy ezt a szerepet neki találták ki, teljesen idegen volt benne, hiába volt adott minden a mellékszereplőivel. Sőt, tulajdonképpen a többiek még érdekesebbek is voltak, mint maga a főhős, akit sajnos tényleg el lehetett intézni azzal a legyintéssel, hogy „meh, már láttuk ezt kórházasban.”

Az egyes részek, vagyis az esetek sem voltak kiemelkedők, nézés közben lekötöttek, de így utólag egyet sem tudok rendesen felidézni. A végére azért persze igyekeztek mindent megdobni kicsit, új helyszín, izgalmas ügy Backstrom apjával a közepén, de ez is úgy a semmiből jött, zéró felépítés, a kettejük kapcsolatáról sem sokat kaptunk igazából az évad folyamán, de annyit biztos nem, hogy indokolt legyen az, hogy az évadzáróra átmentünk pszichoanalízisbe.

A lezárás abból a szempontból viszont nem is lehetne tökéletesebb, hogy az utolsó mondat, amit hallunk a Backstromben, a „So, what now?”, ahogy a főhős ott áll az anonim alkoholistáknál a pódiumon, és zavartan néz körbe. Kicsit talán a készítők is így lehettek, hogy akkor merre is, de hogy én így voltam, az biztos. Szerencsére a FOX fejesei tudták a választ, és el is kaszálták az egészet, nincs több a seggfej zsaruból.