Most képzeljétek el, hogy Bear Gryllis beharangozza, hogy ő most kimegy egy szál himbilimbiben a szibériai télbe, ott fog aludni egy rakás jégben, hó lesz a párnája és zúzmara a takarója, és akkor ezt várnák emberek, hogy jó, üljünk le egy csomóan és nézzük meg, hogy Bear Gryllis halálra fagy a tévében. Aztán leülnek a milliók a tévé elé, várják a katartikus pillanatot, amikor valaki önként művel gigantikus faszságot, Gryllis azonban amint kilép a zimankóba, a kamerába néz, azt mondja, hogy hát azért kicsit hüvellő van ehhez a mutatványhoz, veszi a kabátját és elkezd egy kunyhóban meleg teát szürcsölgetni. Valami ilyesmi történt tegnap az Eaten Alive-ban, azaz abban a műsorban, ami napokig azzal szopatta a népet, hogy egy szerencsétlen fejjel előre lenyeleti magát egy anakondával.

Először is ott kezdődött a probléma, hogy a kétórás műsor utolsó 30 percében volt szó arról egyáltalán, hogy a főhős, Paul Rosalie egy kígyó közelébe megy. Aztán amikor a kígyó elkezdte egy kicsit szorongatni, akkor feladta a harcot. Ezzel nyilván nincsen semmi baj, én is szeretném lefújni a helyzetet, amikor egy félelmetes állat próbálja eltörni a csontomat, csak egyrészt a műsor nem erről szólt, másrészt meg a vége az lett, hogy Rosalie-t ugyanannyira ette meg egy anakonda, mint engem itt az irodában a neonfényben.

A problémák ott kezdődtek, amikor nem sikerült egy rendes méretű kígyót találniuk, úgyhogy egy korábban befogott kisebbel kellett probálkoznia, aztán Rosalie leszedte az egyik karjáról a védőruhát, hogy jobban tudjon mozogni, és mit ad isten, a kígyó pont ott próbálta összeroppantani és feladta. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a Discovery úgy hájpolta Rosalie-t, mintha Steve Irwin jött volna el közénk, csak minden állattudását a kígyókra összpontosította volna, ehhez képest egy béna pankrátorként kipacsizta magát abból, ami a műsorról szólt. Én már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit szólnak az állatvédők, akik a műsor bejelentésekor elkezdtek hőbörögni azon, hogy a kígyót senki sem kérdezte az egészről.