A The 100 évadzáróján teljesen meg voltam feküdve, ugyanis a sorozat teljes első évada, kivétel nélkül egy ordenáré mennyiségű tinidrámával megszórt túlélőhorror light volt, amiről az ember néha nagyon nehezen tudta eldönteni, hogy érdemes-e ezt nézni, vagy sem. Aztán az évadzáróban meg olyan durván rúgták fel az egész status quot, hogy az atombunker fala a adta a másikat. Nos, egyelőre úgy néz ki, hogy a folytatást sem rontották el nagyon, sőt. Innentől spoileres, nagyjából.

Emlékszem, hogy mennyire halálosan meglepett, mikor az első évad végén lement a nagy dzsungelcsata, aztán vörös füstgránátok jobbról be, maszkos-védőruhás lézeres-géppuskás katonák balról be, függöny, Clarke felébred valahol, ami félig egy modern elmegyógyintézetre, félig meg egy high-tech börtönre hasonlít. Csak úgy repkedett a WTF minden irányból.

Na, nem maradunk magyarázat nélkül, a második évad pont itt folytatja: elmesélik nekünk, kik ezek az emberek, hogy maradtak életben (mondjuk nem tudom, honnan a fenéből szereztek kaját azalatt a cirka pár évtized alatt), miért nem mennek ki a felszínre, mikor a barbároknak meg koszos tinédzsereknek semmi baja nincs ott, minden halálos, salalala. Szép, kerek, korrekt magyarázatot adtak, de Clarke nem is lenne az idegesítő önmaga, ha nem keresné azonnal a szart a palacsintában, aztán pár drámai és erőltetett próbálkozás után csak megjön a jobbik esze, beáll a birkák közé bégetni.

Az új arcokról sokat eddig nem tudok elmondani, az ápolólány azt hittem, csak random áldozat, remélem, hogy nem valami fontosabb, állandó szereplő lesz, mert elég lapos színészileg - ami egy középszerű színészekkel feltöltött tinidrámában azért elég teljesítmény, eleve nem volt magas a léc, amit át kellett volna ugroni.

Bunkerország vezetője a tipikus, végtelen bölcsességgel megáldott, békés, birkatürelmű jótevő karaktere, ami mondjuk egészen ráfér a sorozatra, ugyanis döntő többségében a karakterek inkább a "kúrjuk oda a napalmot, aztán ha nem hal meg mind, kérdezzünk" metódussal operál a legtöbb helyzetben. Festeget, ruhákat adományoz, még akkor is halál türelmesen magyarázgat Clarke-nak, mikor utóbbi nyilvánvalóan veszélyezteti az ő életét, meg úgy általában mindenkiét ott lent. Buddha kettő, komolyan.

Az évadnyitó legidegesítőbb történetszála egyértelműen az volt, hogy változatos környezetekben és beállításokban nézhettük végig, ahogy Octavia szenved. Nagyon drámaian.

 De tényleg.

Ez már tényleg túlzás.

Nem kellett volna ennyire meghúzni ezt az amúgy halál unalmas szálat. Komolyan.

Az évadzáró másik nagy dobása volt, hogy lehozták az űrben élő szereplők használhatóbb felét a Földre, családok egyesülnek, a lenti bűnöző tinik meg kezdhetik meghúzni magukat, mert új seriff van a városban, és ezt minden egyes adandó alkalommal érezteti is a kis taknyokkal. Üljetek a seggeteken, majd a felnőttek elintézik, nektek mostantól kuss van! Ebből azért lesz még feszkó, ez teljesen biztos.

Ha a mérgezett Octavia nyáltengerré széthúzott szálát elhagyjuk, ez egy kifejezetten korrekt évadnyitó volt, jól építkeztek arra, amit az előző évad végén letettek - és az egy nagyon erős alap volt, a sorozathoz képest. Kíváncsian várom a folytatást, engem megvettek még legalább 4-5-6 részre, de szerintem nem fogják elrontani.

Ja, és a rész végén levő mini-cliffhanger is olyan, hogy már csak amiatt is muszáj megnézni a következő etapot.