Nem vagyok nagy talkshow-néző, elég nekem a kismillió sorozat, az időmbe egyszerűen nem férne bele még egy Fallon, egy Letterman, egy Ferguson, egy Stewart, egy Conan, egy Colbert és egy Kimmel napi rendszerességgel, viszont John Oliver HBO-műsorát úgy négy hete kötelező programmá tettem. Az van, hogy a Daily Showból kinőtt angol viccesember az előzetes várakozásokra totál rácáfolva nem egy Colbert/Stewart klón lett, hanem egy önálló, fontos egység, olyan arc és hang, amit heti egyszer nemhogy simán elvisel az ember, de kifejezetten vár, hogy műsorra kerüljön.

Oliver a napi témák (Daily Show) és a leginkább politikai témák (Colber Report) helyett a hét ügyeivel foglalkozik, egy-egy témát pedig alaposabban is feldolgoz - és ez a félórás heti műsor legjobb része. Oliver és írótársai (mert ő maga is tevékenyen részt vesz a stáb munkájában) persze nem tudnak kibújni a Daily Show-jelmezből (Oliver 2013-ban nyolc héten át Stewart helyett azt a műsort is vezette, az HBO akkor csapott le rá), így a műsor pontosan azt a kíméletlen, maró gúnnyal, néhol iszonyú kemény cinizmussal átszőtt kommentárt fűzi az eseményekhez, mint a két előd, egy nagy különbséggel.

Oliver tempója, és a monológok/kommentárok felépítése egyszerűen jobb, mint Stewarté, akiről néha ordít a fásultság, a témák pedig valahogy érdekesebbek, megfoghatóbbak, mint Colbertnél, aki nekem túl amerikai (nem mintha ez baj lenne, sőt, oda készül a műsor, így kell csinálni, csak nekem nem kell). Az, ahogy a fenti videóban Dr. Ozt és a táplálékkiegészítőket darabokra szedi, eszméletlen, a szegmens felépítése zseniális a maga egyszerűségébén, Oliver pedig van annyira jó előadó, hogy a közönség le ne vegye a szemét róla. Ja, és nem mellesleg kibaszott vicces is. Tessék nézni, azt a heti félórát mindenki kibírja.