A The Good Wife, azaz a Férjem védelmében az a sorozat, aminek papíron soha nem szabadott volna működnie. Az a CBS vette meg és kezdte el vetíteni 2009 szeptemberében, aminek a műsorán a jelenleg látható drámák közül mindössze egy, a Person of Interest nem procedurális sorozat, azaz egy ügy - egy epizód, a lényeg a nyomozáson, a karakterek meg le vannak szarva, esetleg egy kicsit foglalkozunk velük, de jelentős fejlődés, karriert befolyásoló momentum, Emmy-t érő alakítás ezekben a sorozatokban senkitől nem várható. És a CBS nézői ezeket szeretik, a betűtészta-levesből random kiválogatott című tökegyforma fost. A fentiekhez még egy adalék: Julianna Margulies a The Hollywood Reporternek elárulta: nem ő volt az első számú jelölt a szerepre, sőt, a második számú sem. A producerek ugyanis Ashley Juddnak szánták a szerepet, de neki nem kellett, a pótlék Helen Hunt pedig nem ért rá. 

Ebben a közegben indították el Alicia Florrick történetét, ami minden várakozással ellentétben méág mindig műsoron van, a kritikusok imádják, a nézői a statisztikák alapján a jól kereső rétegből kerülnek ki, és annak ellenére túl tudott élni a CBS-en, hogy egy olyannyira szerializált sorozatról van szó, hogy a legutóbbi évadot például tényleg csak az értette meg, aki látta az előző négyet is. És jön a folytatása, hálistennek. Spoileresek leszünk, ketten is.

Szóval tessék elképzelni ezt a sorozatot Julianna Margulies nélkül. Nem megy, igaz? Nem csoda, a jobbnál jobb mellékszereplők (Christine Baransky, Alan Cumming, Michael J. Fox és a legutóbbi évad közepéig Josh Charles) mind elhalványulnak mellette, ez a nő egyszerűen képtelen hibázni. Azt persze felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy csak miatta olyan a The Good Wife, mint amilyennek imádjuk, a forgatókönyvek, a sztorik, a fordulatok, az emlékezetes, évadokon át húzódó szálak, és főleg a tempó, amivel azonnal behúzzák az igazán jó drámára vágyó nézőt, és nem is eresztik el.

Az ötödik évad egyik csúcspontja persze Will halála volt, ami szépen kibontott egy olyan hétrészes szálat, amiben volt minden az árulástól a kiboruláson át, az írók hihetetlen fordulatokat és megoldásokat adtak el úgy, hogy egy percig nem kérdőjeleztük meg a döntéseiket - nem úgy, mint a Scandal című őrületben, ahol szinte nincs is olyan húzásuk, amitől ne kaparnánk a falat (de ettől még nézzük, jóhogy). Alicia és Cary új cégének sorsa, a L&G-en belüli hatalmi harcok (David Lee, you’re my hero), Canning manipulációi, az egyesülés terve, Cary árulása, Alicia családi életének bonyolódása, Peter Florrick kormányzósága, és így tovább - nem tudok egy olyan szálat sem mondani ezek közül, amit untam volna.

Amiben zseniálisak még a sorozat írói az, ahogy a rég nem látott mellékszereplőket olyan játszi könnyedséggel írják be egy-egy epizódra, mint senki más. Nincs erőltetett stunt casting, ha előszedik Stockard Channingot vagy Carrie Prestont, azt okkal teszik, és jól - a nézőben pedig soha nem az marad meg, hogy ez meg mit keresett itt megint, hanem az, hogy de jó, hogy megint láttam Jackie-t vagy Tasconi ügyvédnőt, akit én mellesleg a True Blood végével simán elvinnék állandó szereplőnek. Akivel viszont nem nagyon tudnak mit kezdeni most már, az Archie Panjabi - lehet jobb lenne kiírni őt is mihamarabb, mert a részenként neki jutó 5-6 perc nem elég ahhoz, hogy a korábban központi karakter szerepét betöltő Kalinda megint érdekes legyen.

A The Good Wife nagy tragédiája, hogy a kábeltelevíziózás új aranykorában megy egy network tévén, így a díjkiosztókokon csak nagyon ritkán kerül a tűz közelébe - pedig simán megérdemelne egy legjobb drámának kijáró Emmy-t. (sixx)

Alapvetően vicces, hogy a Good Wife-tól a kezdetekben valószínűleg senki nem várt túl sokat. Még egy ügyvédes sorozat, ki a halált érdekel, ugye? Aztán tessék, itt vagyunk az 5. évad végén, és nem én leszek az első, aki azt mondja: ez a széria jelenleg a legjobb országos televíziós dráma. Akármerre fordulok, mindenhol minimum elismerő, de jellemzően inkább lelkendező kommentek veszik körül. Ráadásul két olyan húzása is volt idén, ami miatt a nézők egészen biztosan nem fogják elfelejteni ezt a szezont. Először az 5. részben robbantott atomot: hiába tudtuk, hogy Alicia és Cary – jó pár kollégájukkal együtt – lelépnek a Lockhart/Gardnertől, mesterien bealtattak minket a készítők az azt megelőző 4 részben. Én például többször is azt hittem, Alicia a sok tökölés és az egyre neccesebb helyzet miatt ki fog hátrálni az egészből.

Az az 5. rész olyan volt, mint egy 40 percen át tartó áramütés, és biztos, hogy az egész széria egyik legjobb epizódjaként marad emlékezetes. Velem eddig egyetlen egy sorozat tette meg, hogy amit évadokon át szerettem, aminek szurkoltam, azt a készítők egy pillanat alatt, egyetlen huszárvágással átállították az ellenséges térfélre – ez volt a Friday Night Lights, ha még emlékeztek rá. Oké, elismerem, a Good Wife-ban nem volt teljesen azonos a szituáció, hiszem a L/G szempontjait is abszolút meg lehetett érteni, de a kezdő céget minden erővel eltaposni próbáló nagy ügyvédi iroda akkor is egyre unszimpatikusabbá vált. És vele együtt Will Gardner karaktere is. Utólag egyértelmű, hogy teljesen tudatosan építették egyre negatívabb irányba Willt. Lehetett tudni, hogy Josh Charles ezzel az évaddal elhagyja a sorozatot, de azt nem, hogy hogyan.

Az 5. részben nagyon bátran meglépett változás olyan volt a sorozatnak, mint a friss levegő. Új élettel töltötte meg, még több dinamikát, új lehetőségeket adott neki. Nagyon tetszett, hogy az ezt követő epizódokban hol a Lockhart/Gardner, hol a Florrick/Agos jött ki nyertesen a csatákból. 10 részen át dúlt a háború a két iroda között, és 10 részen át néztük azt is, ahogy Will masszívan gyűlöli Aliciát, majd lassan mintha megenyhül volna az irányába. És amikor már azt hittük, hogy rendeződnek kettőjük közt a dolgok... akkor Will Gardner meghalt. Kalap, kabát. Nem húzták az időt a készítők részeken át, hogy talán túléli azt a lövést, nem tudott elbúcsúzni tőle egyetlen barátja sem: Kalinda és Diane már csak a holttestét találta a kórházban. Döbbenetesen megrázó jelenet volt, én akkor nem is hittem el, hogy tényleg ez történik. Szépen búcsúzott Josh Charles-től a sorozat, lesz, akinek hiányozni fog, lesz, akinek nem, reméljük, ennél rosszabb lehetőséget sosem kap majd, mint ami a Good Wife volt számára.

Persze ha úgy vesszük, Will halála kézenfekvő volt, hiszen ezzel egy csapásra megoldódott a mind Aliciát, mind pedig a férjét egyre jobban szorongató választási csalás ügy, de bennem semmilyen keserű szájízt nem hagyott ez az összefüggés. De ha már itt tartunk, két negatívumot azért tudok említeni az évaddal kapcsolatban.

Az egyik, hogy nem igazán értem, ha már behoztak egy olyan ismert arcot, mint Jason O'Mara, miért nem használták őt? Ráadásul úgy volt bemutatva, aztán tálalva a karaktere, hogy azt vártam, kimondottan fontos mellékszereplő lesz. Végül összesen 4 részben játszott és teljesen súlytalan, mondjuk ki, tök felesleges volt a jelenléte. A másik, hogy Michael J. Fox állandóként valamiért sajnos nem működik. Meglepő, ha azt nézzük, hogy korábban egy-egy rész erejéig tényleg kurvajó volt. Mostanra viszont iszonyú irritáló lett a karaktere, és hiába rakják össze a rendkívül szórakoztató szemétláda David Lee-vel, Canning akkor is csak egy idegesítő kis pöcs marad. Kár érte.

De az az igazság, hogy ezek a dolgok alig-alig rontanak valamit az összképen. A Good Wife az 5. évadban is odaszegezett a képernyő elé, gyakorlatilag üresjáratok nélküli, folyamatos minőségi szórakozást nyújtott. Az évadzáró hatalmas csattanóval ért véget, nem tudom eldönteni, hogy ezt csak amolyan görbe tükörnek szánták a készítők, vagy tényleg ki akarják játszani a lapot, de alig várom, hogy kiderüljön! (Cat)