Van az a pont, amikor tudod, hogy az egykor kedvenc sorozatod elindult a lefelé. A Castle esetében ezt már rég elhagytuk, de az évad utolsó két része volt az, aminek a láttán kedvem lett volna sajtreszelővel cirógatni az írók arcát. Hiába örülök Nathan Fillion sikerének, hiába imádom a karakterét, ha egyszerűen nem kap elég teret, nem kap elég labdát, és emellé minden ügy bődületesen lapos volt az évadban. Egész végig azon gondolkoztam, hogy ideje lenne meglengetni a kaszát. A mostani rész után tudom, hogy még kétszer 45 percet vagyok hajlandó megnézni a Castle-ből, és ha ez marad, akkor viszlát.

A fináléban rámentek az esküvőre, és egy vicces, Rejtő Jenőt idéző humoros kalamajkával, meg remek vendégkarakterekkel nyomozgattak - ami nagyon tetszett, üdítő színfoltja volt az egész évados bénázásnak. Az évad végére betolt nagy finish-t viszont előre lehetett látni öt perccel, kapásból. De tényleg. Ráadásul akkora logikai baki volt a zárójelenetben, pusztán a dramaturgia kedvéért, hogy csapkodni tudtam volna, hogy ezt miért kellett.

Szomorkodva néztem végig hatodik évad részeinek a címét myepisodes-on, hogy hátha eszembe jut legalább pár rész, ami tényleg vicces, vagy valahogy, bárhogy kiemelkedő volt. A nindzsákra építő egy darab ilyentől eltekintve viszont nem igazán volt találat. Talán még a '70-es éveket emuláló rész volt valamennyire jópofa, de ennyi. Sajnos az a helyzet, hogy a Castle-t a hatodik évadára utolérte az ellaposodás elkerülhetetlen szaga. Pedig az első pár évad nagyon teli volt puskaporral, aminek mostanában már halvány emléke se érződik.

Ha az egész évadot nézem, akkor egy erős négyes, gyenge ötös pontot kéne rá kiszórni, amiből az évadzáró egészen kiemelkedik a maga hét pontjával - de hát ez édeskevés. Még két rész erejéig maradok a sorozatnál, hátha az új évadra dobbantanak valamit nagyot. De ha nem, akkor Mr. Castle és én sajnos búcsút fogunk inteni egymásnak.