Az az én legnagyobb bajom a Kaliforgiával, hogy az istennek nem tudom elengedni, pedig arra már a harmadik évadban rájöhettem, hogy ez az a sorozat, ami kiszámíthatóbb, mint a Motörhead és az AC/DC szerelemgyereke (nem feltétlenül a Tankcsapda, még mielőtt). Mert mi az istenről szól Tom Kapinos sorozata? Arról, hogy Hank szeretne megint összejönni a csajával. Ennyi. Minden más mellékes, minden szál, látszólagos akadály, mellékvágány és -szereplő csak és kizárólag ezt az egy célt segíti elő vagy akadályozza - ezzel a sorozat egy klasszikus pikareszk regényre emlékeztet, és ugyan az idősíkokkal, és a fejezetek sorrendjének összecserélésével nem játszanak az írók, de megtehetnék - az, hogy Hank Moodyt melyik évadban rúgják ki a filmiparból/rockmusical-bizniszből/blogvilágból az kurvára mindegy. Spoiileresek leszünk.

A hetedik évad is hajszálpontosan úgy indul, mint az eddigi hat, és igen hamar be is áll arra a jól megszokott kitaposott ösvényre, amiben már annyira mély a keréknyom, hogy Kapinos, ha akarna sem tudna kiugrani belőle. Hank szeretne összejönni Karennel, aki a legutóbbi malőrjei/félrekúrásai/önpusztító és önsorsrontó húzásai után kb,. hatodjára intett be neki. Hank ezek után elmegy inni. Mind mindig. És van pénze is. Mint mindig. Megjelenik Charlie, aki most éppen megint Marcy-val van. Rossz híre van: Hanknek nincs melója. És Marcyval nem megy a kúrás. Ezért berúgnak, hazamennek Charlie-hoz, ahol Marcy dominának öltözve várja a kis kopaszt, hátha attól feláll a farka.

Nem áll fel. Hank ott alszik Charlie-nál. Reggel egy ismeretlen ember ébreszti, interjúzik vele. Közben hálóköntösben van, és rém menő, hogy ő szarik mindenre, ismeretlen ember előtt mutogatja a farkát. Melóajánlat van: egy tévésorozat. Mert ebből a világból még nem baszták ki. Elmennek meghallgatásra. Hanket nem akarják felvenni, de rábeszéli a producert, mert ő annyira, de annyira fasza, hogy ihaj. A producer belemegy. Charlie farka akkor sem áll fel, amikor Marcy leszopja. Ettől ideges. Mivel az előző évadban Becca távozott, és nincs gyerek a hetedikben, a Hanket reggel interjúzó fasziról kiderül, hogy a fia. Függöny.

Mutasson rá valaki arra a momentumra, amit eddig nem látott még a sorozatban. És arra a bonyodalomra is, aminek a megoldását nem tudja. Az első rész egyetlen valamirevaló pillanata az volt, amikor Hank a tévéproducerként feltűnő Christopher Moltisantival elbeszélget New Yorkról, és a két színésznek összevillan a tekintete. Nettó 6 másodperc volt az egész, de az ilyen pillanatok miatt vagyok képes folytatni a sorozatot, amit egyébként már Duchovny is kurvára unhat, mert a szokásosnál is fáradtabban és gépiesebben adja elő a dialógusait. Mindegy, nem az utolsó évadban fogok kiszállni, és a jógás pali spermájának az ízével kapcsolatos poén is odabaszott.