Január végén két díjjal is jutalmazták Sós Ágnes Szerelempatak című tabudöntögető dokumentumfilmjét a 25. trieszti filmfesztiválon. Az HBO támogatásával készült filmet mi is megnéztük, és elsősorban azoknak ajánljuk, akiket kiver a víz annak a gondolatától is, hogy 60 fölött is lehet szexelni.
A dokumentumfilm egy közelebbről meg nem nevezett erdélyi magyar faluban játszódik, nyilván azért, hogy a rendező amennyire csak tudja, védje azt a tucatnyi idős nőt és férfit, akik olyan őszintén, élvezetesen és játékosan beszélnek a testi örömökről, ahogyan sok huszonéves városi sosem tudna.
A rendező, Sós Ágnes három éven keresztül járt vissza a főhős, Feri bácsi falujába, de talán ez az infó is kevés ahhoz, hogy felfogjuk, miért nyíltak meg neki ennyire, miért vallottak be egy kvázi idegennek olyan dolgokat, amiket talán még a saját házastársuknak sem mondtak el soha.
Ha az előzetes alapján azt gondolnánk, hogy a Szerelempatak egy pörgős, belevalós, vicces dokumentumfilm, akkor csak félig-meddig lenne igazunk, mert legalább annyira elgondolkodtató és megrázó is. Persze lehet röhögni azon, hogy a faluban azzal szívatták a fiatal házasokat, hogy az ágylécre csengőt kötöttek, hogy mindenki hallja, ha házaséletet élnek, és az is komikus, ahogy az egyik öregember arra panaszkodik, hogy „az isten miért nem vette el a kívánságot is a tehetetlenséggel”, de bármennyire is „igyekeznek” a főszereplők, a rendező meg a vágó is, valahogy mégis szívszorító az egész.
Mert akárhogy is nézzük, ez a sztori az elmúlásról, a kihagyott lehetőségekről szól, arról a korszakról, amikor bizony akkor is engedni kellett a férfinak, ha az aktus olyan volt, mintha „kést döftek volna a hátamba”, és akkor is, ha éppen kenyeret kellett volna dagasztani, „lemostam a kezem, és mentem szolgálni őt”. Arról az időről, amikor úgy lengették be a lánynak a nászéjszakát, hogy „az olyan lesz, mintha elevenen megnyúznának”, és amikor szégyennek számított volna „csóréra vetkőzni az uram előtt”.
Arról a kihagyott 64 évről, ameddig egyiküknek fogalma sem volt arról, hogy mi az az orgazmus, és azt a férje halála után sem egy másik férfivel tapasztalta meg, hanem egyedül, a kádban ülve. Arról, hogy a tévének hála mára a legeldugottabb falvakba is megérkezett a szexuális forradalom, „a filmekből tanultuk meg, hogy milyen a testi szerelem, azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy egymás szájába dugjuk be a nyelvünket”.
Bár a Szerelempatak Feri bácsi kalandjairól kellene, hogy szóljon, valójában ezektől a női vallomásoktól lesz nagyon erős, nagyon különleges és nagyon női film. Na meg attól, hogy a megszólalók többsége tele van életörömmel, humorral, ezért egy pillanatra sem jut eszünkbe, hogy sajnálkoznunk kellene a múltjukon. Sőt, némelyiküktől még a bölcsességét is elirigyelhetjük: „buták voltunk, és féltünk, és így a sok jótól elmaradtunk”.
Sós Ágnes filmjét február 13-án 22:30-kor és Valentin-napon 19:45-kor tűzi műsorára az HBO.
spontan · http://erdekessegek.info 2014.02.05. 17:24:24
Mdavid89 · http://iranynewyork.hu 2014.02.05. 17:53:41
négyzet 2014.02.05. 18:17:57
szoknyás fejvadász 2014.02.05. 18:20:44
ajuci 2014.02.05. 20:28:45
Luzarches 2014.02.05. 20:35:37
Több remek ilyen témájú magyar könyv van, mint a Hol a világ közepe, vagy az Amikor az ember nincs es ezen a világon. Mind a kettőből kiderül, hogy nem volt általános a kényszerházasság régen se, volt sok szerelmi házasság is. Sőt, elterjedt volt, hogy a már együtt járó fiatalok direkt igyekeztek teherbe esni - mivel ilyenkor gyorsan összeházasították őket, hogy elkerüljék a szégyent, így létrejöhettek szerelmi házasságok. Több helyütt pedig, Északkelet Magyarországon, vagy a nyelvterület keleti határán pedig a "szeretők" meghatározott alkalmakkor - pl. fonóban - a közösség tudtával együtt háltak. Nem csak a kihagyott lehetőségekről szólt tehát akkor se a dolog, sőt, rengeteg gyönyörű történet van ezekben a könyvekben. Igazán sokat lehet belőlük tanulni hűségről, a párkapcsolatok ápolásáról. Amellett mai, határon belüli faluban is sok öreg nyíltan - és egészségesebben - áll hozzá a szexualitáshoz. Remélem ezek is kiderülnek a filmből
na4 2014.02.05. 22:44:21
Phteven 2014.02.06. 07:56:29
Ha jól emlékszem, abban is volt egy hölgy, aki a idősként, a fürdőkádban jött rá, hogy milyen az orgazmus. Most akkor vagy ilyen sokan huncutkodnak fürdés közben, vagy mindketten találtak egy csattanós jelenetet.
Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2014.02.06. 09:01:04
Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2014.02.06. 09:31:42
Hancu és Sixx remek összefoglalót írt arról, miért foglalkozunk vele. Sok apróság benne volt, de hiszem, hogy a kép sosem lehet teljes.
Mert a pszichológia mellett mindig ott van az elrettentő példa szerepe. "Lám fiam ilyen leszel, ha nem tanulsz". És hidd el, ez nem elbutuláshoz vezet. És többet lehet tanulni, mint egy gyár National Geographicos megnézéséből, amire másnap nem emlékszel. Valahol úgy érzem, hogy ez a film is a negatív példákat bemutatva vezet el a pozitív útra. Nem semleges, de nem is torzít. Ez az egyik nagy erénye.
A másik ami kimaradt szerintem alapvetően a közösséghez tartozás igénye. Ha tudod, hogy másnap blogokon, mindenhol a Való Világról lesz szó, te sem akarsz az az ember lenni aki kimarad minden beszélgetésből. És mindenki kíváncsi is lesz miről is beszélnek. És ha kíváncsi vagy, "holnap miről fognak beszélni a többiek", akkor már kíváncsi vagy a műsor tartalmára is.
Ha egy dokumentumfilm a HBOn megy, akkor biztos lehetsz benne: Nagyon kevés helyen fogják azt megbeszélni, nem marad ki senki a beszélgetésből, a közösségből attól, hogy nem látta. Így kevesebb ember foglalkozik vele, kevesebb kommentet is hoz. Részben már csak azért is, mert jóval kevesebb ember foglalkozik majd vele. Pedig ez is megosztó téma. Lenne mit kommentelni.
Szoknyás fejvadász egy érdekes témát vetett fel. A párválasztás kérdését, amivel a politika is, a politikával foglalkozó oldalak, blogok is foglalkoznak. És így igenis lehet a közbeszéd témája ez a film.
Ahogy korábban a "kit kivel házasítanak össze" kérdés kapcsán, a régi világban aki nem fogott magának párt, nem volt családja, az legkésőbb öreg napjaira, de éhen maradt. Akkor ez volt a "való világ". Nem a reklám helye, így nem linkelek a témában postot. De tény, hogy korábban az érdek, a társadalmi normák, és sok más is számított.
Sok hívő embernél pedig a szex a gyermeknemzést szolgálta, és valóban szét is húzták az ágyat, lett külön helye az anyjuknak és az apjuknak.
Luzarches jól mutat rá, hogy volt szerelmi házasság is. Sőt. A hormonok akkor is működtek, és akkor is megforgattak pár fiatal leányt a szénában. Csakhogy az a választás, hogy "egyedül maradsz" nem volt versenyképes. Vagy te választottál valakit, vagy igyekeztek neked választani.
A dokumentumfilm részben ennek a kornak a tanulságait mutatja be, érdekes párba állítani a VV6, az Éjjel-nappal Budapest és más műsorok által bemutatott valóságképpel párhuzamba állítani. Látványos és tanulságos a kontraszt.
Mr. Közbiztonság Szilárd 2014.02.06. 10:50:48
Meg akkor persze férfiek - mert olyan nincs, hogy valaminek egyszer magas, egyszer meg mély hangrendű vonzata legyen.
Meg híddel, híden, hidek stb., gondolom.
Aki ennyire fogalmatlan a magyar nyelvet illetően, mi a lófaszért akar írásból élni?
Mr. Közbiztonság Szilárd 2014.02.06. 10:54:41
"Több helyütt pedig, Északkelet Magyarországon, vagy a nyelvterület keleti határán pedig a "szeretők" meghatározott alkalmakkor - pl. fonóban - a közösség tudtával együtt háltak."
Hát ezt a baromságot nem tudom, honnan szedted, de egetverő baromság. Agyon is verték volna a szülők mind a kettőt.
Vagy a lányt a szülők, a fiút meg a lány fiútestvérei meg apja.
Kyria 2014.02.06. 11:09:29
Egyébként pedig - ha megnézik - talán azok a "gyerekek" is elgondolkodnak egy picit, akik talán érzelmi okokból, talán az anyagiak miatt gátolják az egyedül maradt szüleik új párra való találását.
Kyria 2014.02.06. 11:15:09
hogyéáadja 2014.02.06. 15:28:05
Ennek megfelelően a korábbi, eredeti toldalékolás: férfival, férfinak, férfitól.
Mivel ma már csak az elöl képzett (magas, palatális) i létezik köznyelvünkben, egyre inkább terjed a magas hangrendhez illeszkedő toldalékolás: férfivel, férfinek, férfitől (kivétel: férfiak, férfias).
Nyelvművelésünk korábban helytelenítette a magas hangrendű illeszkedést ezekben a szavakban, de a másodlagos formák mára nyelvténnyé, azaz általánossá váltak, ezért nem hibáztathatók."