Negyedik részénél tart a közmédia gyerekcsatornájának vetélkedője, A legokosabb osztály, amiben első ránézésre minden adott volt ahhoz, hogy sikeres legyen: cuki gyerekek + érdekes állatok + verseny - az egyenlőségjel után mégis az inkompetens balfaszkodás jött ki eredményként.

Először is már a műsor címével komoly bajok vannak, ugyanis idáig egyetlen részből sem derült ki, hogy milyen módon lett kiválasztva az a nyolc osztály, amelyik bejutott az Állatkert Varázshegyében berendezett stúdióba. Tartottak egy előválogatást? Lekérték a KSH-tól azokat az áltisiket, ahonnan a legtöbb diákot vették fel tavaly a legerősebb középiskolákba? Az iskoláknak kellett jelentkezniük? Vagy egyenesen Hoffmann Rózsa rokonai, barátai és üzletfelei vezetik ezeket az iskolákat? Nem tudni, így viszont bármelyik iskola csapata is nyer, senki sem hiszi majd el, hogy az a suli a legokosabb az országban.

De van itt egy másik baj is, a versenyző osztályok a 3. és a 4. évfolyamból kerülnek ki, ezért nem egy adásban kerültek egymással szembe a 3.-osok a 4.-esekkel. Márpedig ez nagyon unfair, hiszen bármelyik pedagógus, iskolapszichológus vagy egyszerű szülő órákig tudna arról beszélni, hogy mennyire más képességűek a 9-10, mint a 10-11 évesek, hogy ég- és föld választja el a szinte még gyerekeket a szinte már kamaszoktól, stb.

De rendben, távolodjunk el ezektől a kétségektől, és nézzük magát a vetélkedőt. A stúdió egészen pofásan néz ki, hatalmas LED-képernyők mindenhol, tabletek a padokon, de a látszat megtévesztő, mert aztán jönnek a szarbarna meg koszosfehér egyenpólóba öltöztetett diákok, Kokó feltűrt kockás ingben, Rátonyi Krisztina sárga garbóban, és máris elromlik a kép.

Hogy a két műsorvezetőt hogyan választották ki, fogalmam sincs. Azonkívül természetesen, hogy Kokó rendszeresen ott tapsolt Orbán Viktor mögött a pulpituson, és egy átlagsportolóhoz képest valóban rendelkezik némi beszédkészséggel.

De Rátonyi Krisztina személye is talány, mert azon kívül, hogy valószínűleg már évekkel ezelőtt arcára fagyott a mosoly, és általában úgynevezett fiatalosan gesztikulál, az egyénisége nyomokban sem fedezhető fel, és különösebben dekoratívnak sem mondanám.

Na jó, ettől persze még lehetne jó a vetélkedő, de nem az. Vagy én legalábbis nem tartom az általános műveltség alapkövének, hogy mi volt a mentorként beválasztott Kovácsics Fruzsina első lemezének címe. Plusz nem gondolom, hogy feltétlenül az okos jelzőt érdemli az a gyerek, aki három percen belül vissza tudja szajkózni, hogy a madarász által bemutatott pusztai sasnak hol van az élőhelye.

Márpedig a játék tele van ilyenekkel, memóriajátékok, puzzle-k, most mutasd meg!, dobozban tárgyak fogdosása és felismerése – ezek inkább készségekről tanúskodnak, és nem valódi tudásról. (Ráadásul, hogy az ember azonnal agyhalott legyen, minden egyes feladat nevében benne van a forgatási helyszínre utaló állatkert: alapozoo, memoriazoo, tapizoo.)

És akkor a legnagyobb szemétséget még nem is említettem: az utolsó feladatnál a csapatoknak reszkírozniuk kell: az elért pontjaikból fel kell ajánlaniuk valamennyit, ha sikerül teljesíteniük a feladatokat, akkor duplázhatnak, ha nem, akkor elveszítik. Így történhetett, hogy kiesett a Grosics Gyula Sport Általános Iskola osztálya, pedig végig vezettek, viszont kevesebbet kockáztattak a náluk sokkal rosszabbul álló Szentendrei II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola csapatánál. Nem véletlen, hogy alig merte mutatni a kamera a kétségbe esett és zokogó kölkök arcát.

És mindezt miért? Azért a szaros húsz tabletért, amit a legokosabb osztálynak nyereményként felajánlott az MTVA. Gratulálunk, ezeknek a srácoknak már most sikerült megtanítani, hogy az élet igazságtalan, és nem a tudás, hanem az ügyeskedés vezet célhoz – és mindezt közpénzből.