Új évad, régi recept: a nép kedvenc szőke táltosnyomozója, Patrick Jane természetesen a rész legelejétől fogva tudja, ki a gyilkos, de ez nem akadályozza meg abban, hogy mindenkit ugráltasson, arcoskodjon, és szívasson minden szembejövőt úgy harminc percig, majd a végén egy gáláns kamu üveggömb-kártyatrükk-akezemetfigyeljék hókuszpókusszal kiugrassza a gyilkost a bokorból, mint vadászkutya az egyszeri nyulat. Ezzel a gyönyörű körmondattal össze is lehet foglalni a Mentalista epizódok mintegy kilencven százalékát. A maradék tízet azon ritka részek teszik ki, amikben a mellényes jósnőimitátor a sorozatgyilkos Red John nyomában lohol. Azok ugyanis izgalmasak. Zseniálisak. Fordulatosak. Azokat imádjuk. Hát, ezt most jól pofán köpte ez az évadnyitó.
Kétszer is megcsillan előttünk a remény, hogy igazi keményvonalas, főszálas Red John nyomozást kapunk, ezért különösen fáj a lendületből pofára esés: a rész harmadánál kizavarták a hőseinket a sivatagba, történik némi telefonálás, szájkarate, kihallgatás, Jane főz egy kis tojást, picit flörtöl a pincérnővel... És egy koszos, poros, útszéli csehóból megoldja a gyilkosságot úgy, hogy egy percet se beszél a három fő gyanúsítottal. Az egész sivatagi nyomozás totális időhúzás - és egy grammal se több - az utolsó öt perc elé.
Az utolsó öt perc pedig különösen fáj. Lisbont, azt a Lisbont, aki mindig megfontolt, aki nem csinál baromságot, aki nem rohangál tátott szájjal az álló farkak erdejében, sikerült egy idióta bajbajutott blézeres barbibabává alakítani. Egy átmeneti amnéziaroham hatására totál szembemegy azzal, amit húsz perce kiabált a helyi Uri Geller arcába, és amint Jane elengedi a kezét, rohan beledugni a nyelvét a konnektorba: erősítés nélkül megy be a sötét, baljóslatú házikóba, amiről még a hülye is látja, hogy csapda.
Mint valami huszadrangú zsé-kategóriás tinihorror bikinis, nagycsöcsű szőke egyetemista tinilánya, akiről lerí, hogy a kötelezőnéger után ő hal meg elsőnek a filmben. A rész végi cliffhanger, mint felállás elég érdekes, és aki addig eljut garantáltan befizet majd a jövő heti etapra is, de attól még kicsit átverve érzem magam. Legtömörebben így foglalható össze az érzés: állunk kivont karddal, tettrekészen, a lány meg pironkodva meg bejelenti, hogy ő inkább sétálna egyet.
Haragszom a Mentalistára. Azért, mert egy teljesen átlagos rész színvonalát sem hozta a nyitó epizód, pedig most a Red John főszálat babrálták. Ez pedig azért baj, mert eddig ezek a részek magasan, nagyon magasan kiemelkedtek az átlag negyvenpercek egykaptafára épülő receptjéből. Persze lehet az a baj, hogy kecske és káposzta módszerrel megpróbáltak ránk sózni egy natúr, mezei gyilkosságot is a főszálas ipiapacs mellé, és ez nem fért bele a stílusba, az időbe, a koncepcióba. Borzasztó kellemetlen egy évadnyitás volt ez, de hála a cliffhangernek ott csillog az igen határozott remény, hogy a folytatásban végre igazi, tökös, tempós Red John részt kapunk. Rá is fér a sorozatra.
Takács Sándor hentes és mészáros (Hatvan) 2013.10.02. 07:53:30
Sőt, még a doktorhauzban sem nagyon érdekeltek a több részbe átnyúló történetszálak...
stoppos76 2013.10.02. 11:28:22
emi 2013.10.06. 15:57:52