Azt hittem, a Breaking Bad lassan építkezős, a nézőt módszeresen húzó, a szálakat szinte sziszifuszi munkával bontogatós félévaddal búcsúzik majd a képernyőtől. Joggal, hiszen 8 epizódja volt Vince Gilligannek és írói stábjnak arra, hogy eljussunk a történet végéhez, aminek, már csak a Breaking Bad alkotójának katolikus neveltetése miatt is, nem lehet boldog, napfényben ellovagolós befejezése. Gilligan többször nyilatkozta, hogy nagyon szereti látni, ahogy a gonosz elnyeri méltó büntetését, szóval ha ebből indulunk ki, ami Waltra és Jesse-re vár az elkövetkezendő hetekben, azt az ellenségemnek sem kívánom. Spoileresek leszünk, naná.

Az epizód egy flashforwarddal indult, amiből kiderült, hogy Walt háza a jövőben romokban hever, üres medencéjében nyikhajok gördeszkáznak, a házban pedig semmi nem maradt, ami arra utalt volna, hogy ott egy boldog család lakott valamikor - leginkább egy lepukkant drogtanyára emlékeztetett, meglehetősen ironikusan. Walt tehát mindent elveszít majd, ami számít neki, a család, amit oly sokszor emlegetett az eddigi évadokban, sehol, a teljes morális és egzisztenciális megsemmisülés teljesnek látszik - a kérdés csak az, hogyan jutunk majd el idáig.

Nagy valószínűséggel úgy, hogy Hank, a sorozat egyfajta erkölcsi kalapácsa fogja magát, és levadássza Waltot és Jesse-t (Jesse szerintem az utolsó előtti epizódban fog meghalni, hogy az utolsó óra a Hank - Walt leszámolásra maradhasson). Hank ugyanis kibaszott ideges. Hank nem szereti, ha hülyének nézik, és azt, hogy az idiótának hitt sógora az orra előtt építette fel metamfetamin-főző birodalmát, azt pedig egy percig se felejtsük el, hogy Hank jó zsaru. Az írók tudatosan építették le a karakter szakmai kompetenciáját, úgy írták meg a karaktert, hogy ezzel annyira ne foglalkozzon a néző. Jó, ott motoszkált bennünk, hogy csak tud valamit a csávó, de ez az aspektus annyira nem volt fontos, Walt mindig túljárt az eszén, tán még ki is röhögtük a köveket (ÁSVÁNYOKAT!) gyűjtögető, kissé teszetosza kopaszt.

Na, most már nem röhögünk. Az egész epizódot arra fűzték fel, hogy Hank, miután a White-család budijában ülve rádöbben, a sógor maga az ördög, először kap egy pánikrohamot, majd nagyjából összekapja magát, és elkezdi összerakosgatni a darabokat. És ennek a végén, amikor Walt, aki dettó nem hülye, és a kocsiján GPS-nyomkövetőt találva elmegy Hankhez megkérdezni, hogy akkor mi a fasz van, konfrontálódik nemezisével, Heisenberggel, mert az utolsó jelenetben, a garázsban nem Walt sógor áll Hankkel szemben, hanem bűnöző alteregója.

Nem hittem volna, hogy 48 perc elég lesz arra, hogy Hank eljusson idáig, hogy bevállalja a dolgot és pofán verje Waltert, aki meglehetősen gusztustalan módon még a visszatérő tüdőrák-kártyát is elővette - korábban az ilyen nagy katarzisokat eléggé elnyújtotta a sorozat, mint ahogy ez szokás a tévében mostanában, tessék csak a Trónok harcára vagy a The Killingre gondolni, és akkor arról nem is beszélek, hogy egy sima network-sorozat egy ilyen momentumra egy egész évadot épít fel.

Az, ahogy Dean Norris Hank karakterét ebben az epizódban lehozta, simán Emmy-t ér, jövőre meg is fogja kapni szerintem. A tévé előtt is átérzi az ember azt az iszonyú csalódást, dühöt, tehetetlen mérget, amit érez, és szinte az én kezem is lendült, amikor rávert egyet Waltra. A sarokba szorított ragadozó azonban veszélyes, ezt Hank saját bőrén fogja megtapasztalni, ha nem vigyáz, és ugye ez konkrétan el is hangzott a jelenetben, a nem is annyira burkolt "Hank, ha nem tudod pontosan ki is vagyok, akkor azt tanácsolom, kétszer is gondold meg, mi lesz a következő lépésed" fenyegetésben.

Ami Jesse-t illeti, neki most a megbánás és a depresszió jutott, de ez várható volt az évad első felét látva - szegény faszit tényleg lehet sajnálni azért, amin átment, a szememben ő az egyetlen olyan karakter, aki megjárta már a poklot és tényleg csak a feloldozásra vár. Aaron Paul játéka továbbra is nagyszerű, de ugyanez elmondható a családját védelmező Anna Gunnról vagy a simlis ügyvédet továbbra is zseniálisan hozó Bob Odenkirkről is. Nagyon erősen kezdett az évad második fele, kíváncsi vagyok, hogyan építkeznek majd innen az írók, bár aggódni nem fogok a sorozat minősége miatt, mert felesleges.