Lou Ferrante bűnözőként kezdte a pályafutását, az egyik nagy amerikai maffiacsalád, a Gambino tagjaként, ami nem rossz ajánlólevél abban a világban, ahol ő mozgott. Jó, nem volt több egy egyszerű rablónál, de volt saját bandája, amit irányíthatott, és azt hitte övé a világ, amíg le nem bukott és be nem zárták egy időre. A sitten olvasott, tanult, és rájött, hogy ha egyszer kiszabadul, a büdös életben nem akar visszamenni, mert csak jobb odakint, mint bezárva egy fél hadseregnyi tetovált állattal. A Discovery Channelen most egy Törvény a rácsok mögött című sorozatban mutatja be azt, milyen bandák és hogyan irányítják a világ legkeményebb börtöneit. Telefonon beszéltünk vele.    

A Törvény a rácsok mögött mennyire valóságos? Vannak olyan részek, amelyek csak a rekonstrukciói a valódi szituációknak, és nem az eredeti résztvevőket, hanem csak színészeket láthatunk a jelenetben?

Ilyen egyáltalán nem fordul elő, szóval a műsor teljes mértékben valóságos. Minden, amit a nézők látnak igazi, ott és akkor történik. Semmi nincs megrendezve, nincsenek színészek. Tényleg pontosan az történt a valóságban, amit látsz. Készülj fel, mert ezek igazi gengszterek, igazi börtönökben, sőt igazi gengszterek kint az utcákon.

Volt a forgatás alatt veszélyes szituáció, amibe belekeveredtek?

Nem, nem igazán. Olyan sokáig laktam én is börtönben, hogy megszoktam, illetve ezek a srácok is olyanok voltak, akikkel én is együtt ültem, szóval az egész szituáció ismerős volt. Szóval egyáltalán nem féltem a jelenlétükben. Mivel átéltem ugyanezeket a szituációkat, így tudom mit gondolnak, hogyan gondolkodnak, miről beszélnek és mit éreznek. Ennek a világnak én is részese vagyok. Elmondhatom, hogy igazán szerencsések voltunk, mert tényleg komoly sérelem nem ért minket a forgatás alatt.

Mi okozta az életedben a szemléletváltozást? Mi vezetett oda, hogy vissza tudj térni a normális életbe, miután letöltötted a büntetésed?

Több dolog is közrejátszott abban, hogy megváltozott a gondolkodásom. A legfőbb ok az volt, hogy miközben börtönben voltam, elvesztettem a barátaimat, akiket vagy meggyilkoltak, vagy egyszerűen csak eltűntek, és én nem kérdeztem semmit. Nekünk egyszerűen csak annyit kellett tudni, hogy biztosan tettek valamit a család ellen, és ezért ölték meg őket. A döntés felülről jön, nem te hoztad meg a döntést és nincs is vele dolgod. Ha kérdezősködsz, az feltűnést kelt. Miért akarod tudni? Talán besúgó vagy? És akkor talán te leszel a következő, aki eltűnik. Bent a börtönben rájöttem, hogy ezek az emberek, akiket én is ismertem, csak és kizárólag a pénz miatt haltak meg, és ezt undorítónak tartom.

A legmeghatározóbb pillanat az volt, amikor magánzárkába kerültem, és összetűzésbe keveredtem a börtönőrök parancsnokával. Az ajtón volt egy rés, ahol az étel adták be, én ezen keresztül ragadtam meg a nyakkendőjét és be akartam rántani, de a nyakkendője valójában csak egy felcsatolható utánzat volt, amit aztán hozzá vágtam. Ő meg rám nézett a megerősített ablakon keresztül és csak annyit mondott: "mit gondolsz, tényleg igazi nyakkendőt veszünk fel közétek, állatok közé? Ezek vagytok ti, csak állatok." És akkor rájöttem, hogy igaza van, tényleg állat vagyok, egy állatkertben bezárva, és nem tudom hogyan jutottam idáig.

Sok elítélt úgy gondolja, hogy neki nem a börtönben lenne a helye. Mindenki másnak igen, de neki nem. Azt hiszi, hogy a többiek sokkal rosszabbak, mint ő. Nekem ezek a dolgok kellettek, hogy felfogjam, hogy én is ugyanolyan rossz vagyok, mint akárki más, ott bent, ha nem rosszabb. És hogy itt a helyem, talán még jobban, mint bárki másnak. A legrosszabb időszakomban mindig elkülönítettek, mert problémáim voltak a többi elítélttel. Ha bárki hozzám szólt, én egyből megütöttem, gondolkodás nélkül. Mindenkinek nekimentem. Nem vagyok túl magas gyerek, úgyhogy ebben biztos volt egy kis Napóleon-komplexus is, de a lényeg, hogy valóban állatként viselkedtem.

A Törvény a rácsok mögött sorozatban felbukkanó börtönök közül szerinted melyik a legrosszabb?

Vannak különböző szempontok, amiben az egyik jobb, a másik rosszabb, de azt hiszem, hogy a legrosszabb börtön a Fülöp-szigeteki Bilibid. Itt több mint 20 000 elítélt van bebörtönözve az óriási falak mögé, a maguk módján egy saját várost alkotva. és az elítéltek irányítják az egész börtönt. Pár nappal azután, hogy eljöttem, hallottam, hogy az egyik bandában a bandavezér és az egyik bandatag összevesztek, a srác visszament a cellájában fogott egy pisztolyt és kint az udvaron, ahol pár nappal azelőtt én is álltam, agyonlőtte a másik srácot. Simán kiloccsantotta az agyát. Ugyanebben a börtönben pár hónappal ezelőtt egy elítéltnek gondja volt pár másikkal, előszedett egy kézigránátot a cellájából, és hat másik elítélt közé dobta. Ezeknek lőfegyvereik és kézigránátjaik vannak odabent, ez egyszerűen elképesztő. Azt hiszem ez volt a legveszélyesebb hely az összes közül.

Mekkora befolyásod volt abban, hogy hol és milyen börtönök kerültek be a műsorba?

Elég meghatározó befolyásom volt ebben. A műsort én narrálom és én is írom, én vagyok a házigazda és az egyik producer is. Ennek megfelelően szeretem kézben tartani a döntéseket, szóval azt is hogy melyik börtönökbe látogatunk el. Folyamatosan értekezünk a producerekkel, hogy kitaláljuk, melyek lennének a legjobb helyszínek, hogy a műsor minél változatosabb legyen. Szóval igen a legelejétől a legvégéig minden döntésben szerepet vállaltam.

Véleményed szerint van olyan maffiáról szóló film, amely megközelíti a valóságot? Ha igen, melyik az?

Jó kérdés. Amikor kiadtam az első könyvemet, Lorraine Bracco, a Maffiózók című sorozat pszichiátere, megvásárolta a könyv megfilmesítési jogait. Mivel ő színésznő, és nem rendező, ezért nehéz volt maga mögé állítani a stúdiót ebben az ügyben, de aztán mégis sor került a találkozásra, és elkezdtük tervezgetni, hogy hogyan lehetne megírni a forgatókönyvet. Azelőtt én egy Maffiózók-epizódot sem láttam, mert szakítottam ezzel az élettel. A bandatagok a börtönben minden héten nézték a sorozatot, de én inkább olvastam helyette, Shakespeare-t, Chaucer-t, bármit, ami nem emlékeztetett az előző életemre.

Persze a találkozás előtt megnéztem pár epizódot, amiben ő is szerepel, hogy tudjunk róla beszélgetni és bókolhassak is, ha úgy adódik. Azt kell mondjam, imádtam a sorozatot, tényleg nagyon jó, jó munkát végeztek. Habár van egy dolog, ami a valóságban sosem fordulna elő, de ezt nem akartam elmondani Lorraine Bracconak, aki Dr. Melfit játssza a sorozatban. A maffiózók valódi világában Tony Sopranót megölték volna, ha pszichiáterhez megy. Egyrészt mivel mindenki attól félne, hogy elárulja a titkainkat, másrészt pedig egy olyan főnök, aki nem tudja megoldani a saját problémáit, gyengének számít, a gyenge főnök pedig mindannyiunk vesztét okozhatja.

Szóval ez a vonal egyértelműen csak a szórakoztatást hivatott szolgálni, hogy belátást engedjen abba, hogy mit éreznek a családtagok. Ugyanakkor minden egyéb, a családi élet és a maffiózó élet dinamikája igazán jól van ábrázolva. Biztos nagyon jó konzulenssel dolgoztak a készítők.

Sokat olvastál a börtönben. Ez egy bevett szokásnak számít a rabok körében? Vannak esetleg könyvtárak a börtönökben?

Az emberek olvasnak a börtönben, de sajnos közel sem annyit, amennyit kellene. A legtöbb börtönnek van valamilyen könyvtára, de az általában régi könyvekkel van tele, mivel többnyire évtizedek óta senki sem foglalkozott a frissítésével. És ez szégyen, mert Amerikában nagyon sok embert bebörtönöznek, legalább tehetnének egy próbát arra, hogy tanítsák őket, és oktatásban részesüljenek, amíg bent vannak. Sajnos ez jelenleg nem prioritás.

Annak idején mi nyűgözött le a gengszterkedésben?

Minden lenyűgözött. Élveztem az ezzel járó pénzt, a tiszteletet, a félelmet, amit irántam éreztek az emberek, azt, hogy a nők tapadtak rám. Minden anyagi vonzatáért odavoltam: a gyönyörű autók, a kaszinók világa, az egész vonzott gyerekként. Aztán egyszerre nem csak álmodoztam erről az életformáról, hanem én is a részesévé váltam.

Mi az elsődleges oka annak, hogy valaki bandatagnak áll?

Számos oka lehet, de ha egyet kell kiemelni, akkor az a valahova tartozás érzése. Úgy értem mindenki akar tartozni valahova, például főiskolára vagy egyetemre megy, csatlakozik egy egyházközösséghez, vagy egyszerűen csak a Facebookhoz. Mindenkinek szüksége van arra, hogy azt érezze, tartozik valahova.

Hogyan lettél gengszter?

Jó kérdés. Ez nem egy olyan dolog, hogy valaki jön kezet ráz veled és közli, hogy akkor mostantól hivatalosan gengszter vagy. Ez egy hosszú folyamat, belekerülsz valamibe, kialakulnak a meglátásaid és elkezdesz minden nap azon dolgozni, hogy közelebb kerülj a célod felé. először is jó nevet szerzel magadnak a 'szakmában', sosem hátrálsz meg a harc elől. Erőszakosnak kell lenned, hogy felfigyeljenek rád. Amikor letartóztatott az FBI, elmondták, hogy a Gambio család tagjaként egy bandavezér voltam, aki a legfelsőbb szinteken lévő főnököknek jelent. De amíg nem láttam ezt papíron leírva, addig annyira természetesnek tűntek a dolgok, hogy fel sem fogtam, hogy tényleg ez vagyok én. Szóval minden csak úgy megtörtént.

Mondhatjuk azt, hogy az üzleti életben a multinacionális cégekhez hasonlóan, a gengszterek világában is vannak multinacionális bandák, akik megpróbálják uralni az egész világot?

Nem tudok róla, hogy a bandáknak ilyen egész világra kiterjedő terveik lennének. Talán nem mennék ilyen messzire, de azt mondhatjuk, hogy minél nagyobb bandát alakítanak ki adott területen és minél jobban kihasználják a műholdas kommunikációs nyújtotta lehetőségeket, hogy kapcsolatban legyenek más országokban élő tagjaikkal, annál nagyobb az esélye, egy ilyen világméretű hálózatnak. Azt mondjuk nem hinném, hogy a gengszterek egyszer majd elárasztják a világot.

A gengszterek terjedését inkább egy járványhoz lehetne hasonlítani, nem gondolnám, hogy kormányokat döntenek majd meg. A környezetüket pokollá tudják tenni, mint például El Salvadorban, ahol átlagosan 15 embert öltek meg naponta. Ott a kormány kénytelen volt engedményeket tenni a bandáknak, hogy csökkentsék ezt az arányt. A kormányokra gyakorolt hatásuk erősödhet, de ennél tovább nem hiszem, hogy elmennek.

Különböző országok különböző gengszterek?

Igen, sok különbség van. Talán az egyetlen közös pont minden bandánál, hogy utálják a besúgókat és meg akarják ölni őket. Ezen kívül nagyon változó, hogy a bandák milyen szabályok szerint élnek. Például az El Salvadori bandatagok a világon a legkegyetlenebb emberek, mégis ők voltak a legkedvesebbek a családjukhoz. Nagyon érdekes volt azt a kettősséget megtapasztalni, hogy egyszerre tudnak kedvesek és gonoszak is lenni. Szerintem ez abból adódik, hogy egy nagyon meleg és szerető családi kultúrával rendelkező világból származnak, ugyanakkor a szabadságharc idején nőttek fel, amikor mindennapos volt az, hogy embereket ölnek.

Hiszel az amerikai büntetés-végrehajtási rendszerben? Szerinted hatékony?

Azt kell, hogy mondjam sajnos, hogy nem, nem az. Amerikában lakik a világ népességének 5%, míg 25% át tesszük ki a világ bűnözőiből. Ezzel sokszor nem tudok mit kezdeni.

Vannak olyan íratlan szabályok, melyeket követve túl lehet élni a börtönben töltött éveid?

Igen, persze, végül is erről szól a sorozat, hogy különböző börtönök íratlan szabályait  próbáljuk megfejteni, megtalálni a választ, hogy működnek a bandák a különböző országokban. Például a Fülöp-szigeteki Bilibid börtönben az angol Magna Chartához hasonló törvények szerint élnek a bentlakók. Kérdésemre, hogy mennyi ideje van a frissen bekerülőknek megtanulni a szabályokat, azt a választ kaptam, hogy attól, hogy nem ismered a törvényeket, nem mentesülsz a büntetés alól, ha valamit nem tudsz, szóval minél előbb megtanulnak beilleszkedni, annál jobban járnak.

A Törvény a rácsok mögött vasárnaponként 22 órától látható a Discovery Channel műsorán