A skandináv kirimisorozatok 2010 óta szépen lassan kiszorítják a Helyszínelők-franchise és a többi amerikai nyomozós széria darabjait a világ tévéképrenyőiről. A Híd, a The Killing vagy a Those Who Kill a briteknél már legalább annyira várt és keresett program a tévében, mint a detektívnek beállított amerikai nyomrögzítők kalandjai. Sorban készülnek a remake-k (a The KIllingből két évadot már leforgattak az amerikaiak, most készítik elő a Those Who Kill és a Híd tengerentúli verzióit, utóbbiból viszont brit változat is készül), az eredeti sorozatok szereplőiből pedig Európa-szerte ismert színészek lettek. Az AXN-re ma este érkező The Killing dán eredetijének főszereplőjével készült interjút kizárólag nálunk olvashatják.

Hogyan került a színésznői pályára?

17 éves koromban csöppentem a szakmába, teljesen véletlenül, mert akkoriban még eszem ágában sem volt, hogy színész legyek. Épp csak befejeztem a tanulmányaimat, recepciósként dolgoztam egy szállodában, és fogalmam sem volt róla, hogy mit akarok csinálni az életben. Akkortájt jelent meg egy hirdetés valamelyik újságban: fiatal lányt kerestek egy nagy nemzetközi koprodukcióhoz, ami a francia festő, Paul Gauguin életéről szólt, Donald Sutherlanddel a főszerepben.

Arra gondoltam, hogy hátha felfigyelnek rám, és válaszoltam a hirdetésre. A helyzet úgy alakult, hogy már az első évben három filmben is szerepeltem, ami azért egy erős pályakezdésnek számít. De mindezt a merő véletlen hozta így.

Mit mondana a The Killingről (Egy gyilkos ügy) a tévénézőknek, akik úgy gondolják, hogy csupán egy újabb bűnügyi sorozatról van szó?

Szerintem ennek a sorozatnak az a legfőbb erénye, amellett, hogy jó a forgatókönyve és jó a rendezése, hogy képes magával ragadni a tévénézőket, amit eleinte csöppet sem gondoltam könnyű esetnek, mert először csak annyit mondtak róla, hogy „van egy bűntény és hozzá 20 epizód". Az egész stáb rögtön arra gondolt, hogy kissé vontatottnak ígérkezik. A televíziónál mindig megvan az a félelem, a forgatókönyvírókban éppúgy, mint a rendezőkben, hogy ha a közönség elunja magát, akkor fogja, és csatornát vált.

Aki a tévében dolgozik, hajlik a felületes és könnyű megoldásokra, némileg alábecsülve azt, aki nézi. A The Killing esetében azonban az a körülmény, hogy húsz televíziós órát szenteltek egyetlen gyilkosságnak, lehetővé tette a különféle figurák, a bonyodalom és a politikai környezet elmélyült ábrázolását. És ami engem külön büszkeséggel tölt el ezzel a sorozattal kapcsolatban az az, hogy nem becsüli le a közönséget. A sikere fényesen bizonyítja, hogy a tévénézők szívesen veszik a kihívásokat.

Az első rész láttán mintha néhány aspektusában David Lynch ikonikus sorozatára, a „Twin Peaks"-re emlékeztetne: a vízbe fúltan talált fiatal lány, a szövevényes gyilkosság és persze az elhúzódó nyomozás is.

Nem ez az első eset, hogy ezt mondják nekem, de ami engem illet, úgy hiszem, hogy nagyon kevés a hasonlóság a Twin Peaks, amit mindig imádtam, és a The Killing között: talán csak annyi, hogy egyetlen gyilkosság körül bonyolódik az egész sorozat, szemben más bűnügyi sorozatokkal, ahol minden rész végén lezárul egy eset.

A sorozat zajos sikerrel fut Nagy-Britanniában. Számított ilyen diadalra?

Nem, erre Dániában senki sem számított. Ez mindannyiunk számára jókora meglepetés volt. Amellett hasznos tanulsággal is szolgált: sohasem tudható előre, hogy miből lesz hangos siker vagy éppen bukás.

Meddig gondolja még játszani Sara Lund szerepét? Mintha korábban lett volna egy olyan elképzelése, hogy Svédországba költözik?

Hogy Svédországba költöznék? Nem, semmiképpen. Ami a sorozatot illeti, már megcsináltuk a második évadot, ami rövidebb – mindössze 10 epizódból áll –, és elkezdtük forgatni a harmadik idényt is. És biztos vagyok benne, hogy ez lesz az utolsó.

Igaz az, hogy játszik majd az Absolutely Fabulous című brit sitcom pár epizódjában, amelyeket a sorozat 20. évfordulójára készítenek 2012-ben?

Mondjuk azt, hogy látogatást teszek náluk. Mindig imádtam azt a sorozatot. Hihetetlenül vicces.

Végezetül mondana néhány szót a pulóver történetéről, amelyet a sorozatban visel?

Szerettünk volna egy olyan figurát teremteni, aki valamelyest elkerüli azoknak a rendőrnőknek a kliséjét, akik rendre egyenruhában jelennek meg a képernyőn, és amikor az öltöztetők sorra jöttek elő különféle javaslataikkal, én megláttam ezt a kötött pulóvert, és lecsaptam rá. Ez a szimpla ruhadarab számos olyan történetet elmond az embereknek, amit nem kell eljátszanom. Azt mondja például, hogy ebben a nőben van önbecsülés, és nincs szüksége az egyenruhára ahhoz, hogy felvegye a versenyt a férfiakkal. Azt is közli, hogy ez a nő itt nem a maga nőiességével és vonzó külsejével kíván hatni. Végül, lévén szó egy olyan stílusú pulóverről, amilyet a hippikorszakban hordtak sokan, eleve sejteni lehet, hogyan fog viselkedni ez a nő, amikor nap mint nap egy cinikus és erőszakos világgal kénytelen szembenézni.

Az az igazság, hogy ez a pulóver egyfajta ikonná vált, és mind Dániában, mind Nagy-Britanniában mindenki ilyet szeretne magának. Ezeket ma a Faeröer-szigeteken gyártják, és azok a szegény nők, akik kézzel készítik őket, ki se látszanak a munkából. Én már szinte meg is utáltam: néha az az érzésem, hogy a pulóver választott ki magának, és ő visel engem.

A The Killing - Egy gyilkos ügy első részét ma este tíztől vetíti az AXN.