A Válaszcsapás jófiúja az életben is jófiú, állapíthattuk meg rögtön a beszélgetés elején. Az HBO-n futó sikeres akciósorozatban Winchester keresi mindig a normális megoldást, ő az, aki átgondolja a dolgok rendjét, aki a szabályok szerint játszik. Londonban beszélgettünk vele is, és rögtön a kiképzéssel kezdtük (itt és itt írtunk már erről a kerekasztalról).

"Nemcsak az volt a fontos, hogy úgy nézzünk ki, mint a katonák, hanem a 13-14 órás forgatás után is olyanok legyünk, mint a katonák" - mondta Winchester, aki egy fémosollyal bevallotta, hogy azért kicsit sok volt az egyhónapos kiképzés.

Philip Winchester filmes karrierje 14 évesen olyan csodálatosan kezdődött, hogy nem lepődtünk meg, hogy az egész életét a forgatásra tette fel. A hazafi címá filmben a lófarkas szuperhős Steven Seagal mellett kapott szerepet. Későbbi filmjei közül a James Franco és Jean Reno főszereplésével készült Flyboyst kell megemlíteni, egyébként olyan tévésorozatokban játszott, mint a Camelot és a Crusoe.

A Válaszcsapásban a Section 20 nevű csoportot különböző jó képességű katonákból állították össze, közülük Winchester alakítja Michael Stonebridge-et. Az egész kiképzésnek és a forgatásnak az egyik célja az volt, hogy a karakterek a lehető legvalóságosabbak legyenek. Ehhez a legfontosabb a korábbi cikkekben kisebb-nagyobb hangsúllyal már említett kiképzés volt. A színészeknek egy elég komoly egyhónapos kiképzésen kellett átesniük a forgatás előtt. "Sully és közöttem folyamatosan ment a versengés, persze csak játékosan, de ez jót tett a forgatásnak, végig maximálisan meg tudtunk bízni egymásban, számíthattunk a másikra már a kiképzés elejétől fogva,"

Elsősorban azért volr fontos a kiképzés, hogy ne fogják bénán a fegyvert, ne hatoljanak be bután egy épületbe, másodsorban, hogy bírják a kemény fizikai munkát jelentő dél-afrikai forgatásokat. "Sullyval egy hónapig dolgoztunk Dél-Afrikában különböző katonai szakértőkkel a legalapvetőbb fegyvertartási megoldásoktól a vezetőtechnikai kiképzésig" - mondta Winchester, aki hatkor kelt reggelente a szállodában, hogy elmenjen futni.

Szerinte neki volt nehezebb dolga, mert partnerének, Sullivan Stapletonnak csak szálkásodnia kellett, viszont az ő testére súlyos izomkilókat kellett pakolni. Fehérjén élt hetekig Winchester: "Nagyon szórakoztató volt, hogy nekem kellett lennem a kemény csávónak, de ehhez többet kellett ennem, mint gyúrnom. A feleségem minden reggel hat tojásos omlettet készített, és még csomagolt is a forgatásra. Végig csak ettem". Két óránként evett valamit, mert napi négyezer kalóriát kellett bevinnie, shake-et, osztrigát, csirkemellet. 

Ezek mellett szinte eltörpül, hogy megtanították többféle fegyverrel lőni: "Régen egy csomót játszottunk fegyverekkel, rohangáltunk a parkban, lövöldöztünk játékból. A forgatáson ugyanez történik, csak mindennek nagy hangja van és felrobban, amitől az egész valóságos és drámai lesz. " Ha megsérült valaki, akkor minden sebet ott helyben el kellett látni, mert olyan messze volt a kórház.

"A negyedik részben felrobban egy autó mellett egy bomba, mindenki nagyon messze volt a stábból a robbanástól. Amikor rájöttünk, milyen közel vagyunk, akkor Sullyval egymásra néztünk és nevettünk, a szívem majd kiugrott a helyéről. Hiába tudod, hogy profik készítettek elő mindent, a robbanás nyomását és a forróságot is érzed" - mondta Winchester.

Winchester szerint jól elmosódnak a határok a filmezés és a tévézés között, utóbbi is elég menő lett. A brit és amerikai tévésorozatokat nem tudja összehasonlítani, pedig egy brit újságíró erre kérte, mert folyamatosan utaznak Los Angelesbe, Vancouverbe vagy Angliába feleségével. Nincs saját tévéje, de a Mad Ment a Breaking Badet imádja. Sokat változott szerinte a tévézés, inkább előnyére, de megjegyezte, hogy a britek jobban figyelnek a történetmesélésre, a drámára.