Jó mulatság kulisszatitkokról olvasgatni, ki ne szeretné megtudni, hogyan készül a kedvenc showműsora, mi van valóban a hátterében a bulvársajtóban megjelent faszságoknak és így tovább, olyan mennyiségben kapjuk az információkat a celebekről, percemberkékről és valódi értéket képviselő közszereplőkről, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja szűrni az igazságot a sok marhaság közül. Bárdos András, ki tudja miért, arról írt egy könyvet, milyen is ez a világ belülről.

Furcsa könyv a Show, az eleje lendületes és érdekes, kielégíti a pletykára vágyó olvasót és a kulisszatitkokat várót is, aztán a felénél kicsit lelassít, az utolsó harmadra pedig átmegy egy öngyűlölő, muszájból befejezett, érdektelenül moralizáló és önsajnálatba fulladó kesergésbe, amivel halálra idegesíti az olvasót. Bárdos könyvében egy Kasszandra Attila nevű showman áll a középpontban, akiről nyugodtan lehet azt is hinni, hogy Fábry Sándorról mintázták, pedig nem, több tévés személyiségét gyúrták össze a főhősben, aki a hagyományoknak megfelelően megkeseredett, unott, a munkáját gyűlölő, stb. figura, aki a 317 oldalas könyvben egyetlen egy alkalommal sem mond semmi pozitívat a showbizniszről.

A kérdés persze ilyenkor jogos: akkor mi a faszért nem hagyja ott, és megy el kosarat fonni vagy vagont mosni? Ha ennyire szar ebben a bulvármocsokban dolgozni, ahol mindenki meleg, vagy alkoholista, de mindenképpen buta, felszínes, sekélyes és ostoba, akkor miért vesz benne részt? Kasszandra (leírni is fáj ezt a nevet, pedig Bárdos többszázszor megtette) annyira unja már saját magát is, hogy attól is behány, ha ki kell menni a színpadra, és vicceseket mondani, alkotói válság ez, kérem szépen, amin nem segít semmi, sem a Lőrincz L. László-i hagyományoknak megfelelően felbukkanó jócsaj, aki érthetetlen módon szerelmes lesz ebbe a nyomorultba, sem a jóbarát menedzser, semmi, csak egy ősz hajú öregasszony és egy tévés blogokban olvasott és lenyúlt ötlet egy olyan valóságshow-ról, amiben haldoklók utolsó kívánságáról van szó - kár, hogy ez sem Bárdos, hanem Jeff Probst, a Survivor műsorvezetőjének ötlete , de mindegy.

Bárdos nagyon óvatos duhajként a cselekményt úgy helyezi el a kis magyar bulvármocsokban, hogy bizonyos szereplőit nevén nevezi (Friderikusz, Stahl Judit, stb.) és csak jót vagy nem támadhatót ír róluk, másokra viszont csak utal (az ősz hajú rendező, az ismert producer, B., az ittas színész), de őket aztán nem kíméli, és a legjobb Bors- és Blikk-hagyományokat szem előtt tartva, szinte kéjes örömmel írja ki magából azokat a pletykákat, részinformációkat, amiket az évek során hallott, ki meleg és ki nem, ki mennyit iszik, ki, kivel kúr a felesége háta mögött és így tovább - ez valahol rettentő kicsinyes és szánalmas.

A könyv néhol döcög, különösen azokban a pillanatokban, amikor Kasszandra azon kesereg, hogy egymillió forintba kerül majd lakása fűtésének rendbetétele, de egy szemvillanás alatt elmegy egy hónapra Miamiba, ami ennél azért jóval többe kerül ugye, ilyenkor az olvasó legszívesebben megrázná a szomorú bohóc grabancát, mint Krisztus a vargát, hogy térjen már magához. A dialógusok néhol kissé erőltetettek, a … használata pedig iszonyú idegesítő és modoros, nincs tán olyan beszélgetés a könyvben, amiben a szereplők befejeznének egy gondolatmenetet. A legviccesebb (legszánalmasabb) viszont az, amikor Bárdos saját magát is beleírja a könyvbe, persze nem túl benyalósan, saját nemiszervét orálisan kényeztetően, csak szőrmentén dicsérgetve.