Fotó: Huszti István
A héten folytatódott Mátyássy Áron Átok című sorozata a köztévén. A rendhagyó sorozatról kritikánkban azt írtuk, hogy remek színészek játszanak benne, kicsit lassú és nagyon rövid a formátum. Emailben tettük fel kérdéseinket a rendezőnek.
Az Átok rendhagyó tévésorozat. Husonöt percnyi epizódokból álló drámáról van szó. Miért e mellett döntöttetek? Milyen áldozatokat kellett hozni ezért?
Ha jól emlékszem ez adott volt a legelején, vagy legalábbis és nem voltam ott, amikor eldőlt, hogy ilyen hosszban kell elkészíteni az egyes epizódokat. Két évvel ezelőtt az akkor még létező MMK és az MTV egy közös pályázatán nyert támogatást a széria, akkor csináltuk az első négy részt, amik már huszonöt percesek voltak. Nyilván voltak ennek praktikus okai is, az írói csapat - Zakál Edit, Gál Péter, Szászi Zsuzsi - nagyon értenek a sorozat-dramaturgiához, és azon túl hogy ez egyike a bevett tévés formátumoknak, egy elég jól befogadható hossz. Biztos voltak anyagi okai is. Most persze úgy érzem - meg ezt többen jelezték is felénk - hogy talán jó lenne mondjuk kettesével vetíteni a részeket, hogy egy "session" hosszabb legyen, de ebbe nekem nem volt beleszólásom. A második évad 9 részét már úgy kérték, hogy megvolt, hány hétre lesz betervezve a sorozat. Nagy áldozatot ez nem jelentett, így is úgy is jó volt csinálni.
A lassú történetvezetés elég idegen a jelenlegi tévékultúrában, szándékosan választottatok ilyen ritmust?
Amennyiben lassúság alatt azt értjük, hogy apró rezdülésekre, emberi mikro-eseményekre is figyelünk, akkor igen. Amúgy a sorozat tempója szerintem elég pörgős, gyors vágásokkal, kameramozgásokkal dolgoztunk, megidézve egy-két sikeresebb külföldi példakép stílusát. Az Átok alapkoncepciója az volt, hogy hétköznapi tabutémákról, félelmekről, kínos, zavarba ejtő helyzetekről - házasságtörés, nyitott házasság, anorexia, alkoholizmus - meséljünk közhelyesség nélkül. Ezek a helyzetek egy család életén belül bontakoznak ki, akiket elég hamar meg lehet szeretni összes gyengeségükkel, skrupulusukkal és természetesen jó tulajdonságaikkal együtt.
Eleinte nagyon nyomasztott a feladat, nem tudtam, hogy lehet abszolválni. Aztán összeállt egy remek színészi gárda, akik életre keltették ezeket a karaktereket, és onnantól már nem volt kérdés, hogy működhet egy ilyen sorozat-koncepció. A filmben alkotótársaimmal mindig azon voltunk, hogy megtaláljuk a forgatókönyvben készen kapott jelenetek igazságát az egyes szereplők szempontjából. Hogy mindenkinek legyen igaza valahol. Ha az Átkot elmeséljük, akkor a hallgatóságban simán kialakulhat egy olyan kép, hogy egy klasszik szappanoperát hallgat. De a filmet nézve szerintem teljesen mást kap. Bánsági Ildikó, Hevér Gábor, Szamosi Zsófia, Németh Alexandra, - és még sorolhatnám - hús-vér "embertársakat" faragnak a karakterekből, ezért nem egy történet fordulatait látjuk, hanem emberek belső történetét, amit a természetes, pörgős dialógusok is segítenek.
A sorozat végig azt a problémakört boncolgatja, hogy miért nem tudunk őszinték lenni kapcsolatainkban, családunkkal, barátainkkal, miért megy inkább a kamuzás. Ezt filmesen szerintem úgy lehet megmutatni, hogy miközben halljuk, látjuk a hétköznapi csacsogást, a színész belül mást játszik, ami kis gesztusokban, sanda félrepillantásokban életre is kel, én meg ezt egy közelivel, vagy azzal, hogy nem a beszélőt mutatom, hangsúlyozni tudom.
Egy átlagos család történetét mesélitek el annyi csavarral, ami akár a Barátok köztben is lehetne, mégis mélyebb és izgalmasabb konkliktusokkal találkozunk. Alapvetően a színészeknek és a színészvezetés miatt van ez, vagy más a gondolkodásmód és a rendszer?
Az előző válaszban kicsit már ez is benne volt. Úgy érzem, a színészek szerették ezt a munkamódszert, mert minden pillanatban volt dolguk, nem kellett úgymond "statkózni" az éppen hangsúlyosabb karakterek jeleneteiben. És nekünk is jó volt, mert nagyon izgalmas, ahogy próba közben újabb és újabb rétegek rakódnak ugyanarra a jelenetre, és lesz egyre valóságosabb. Sokszor kiestek mondatok, mert a színész egy pillantásával megmutatta ugyanazt. Ez amúgy menet közben alakult ki, amikor két éve elkezdtük, még nem volt meg koncepciózusan, hogy milyen lesz az Átok, a sorozat alkotóinak közös energiái ezt adták ki. A második évadban aztán már könnyebben ment a munka, mert voltak közös viszonyítási pontjaink.
Ha lenne szerzői tévésorozat, az Átok az lenne. Eközben Magyarországon több példa is van arra, hogy a külföldi sorozatokat lehet adaptálni szigorú szabályok mentén hazai forgalmazásra. Melyik megoldás és miért jobb gazdaságilag és szerzőileg?
Szerintem mind a kettő fontos. Engem az Utolsó idők után kértek fel erre a feladatra, tehát nyilván tetszett a producernek amit ott látott, és hát abban a filmben van egy elég erős személyes hang. Engem egy filmben a karakterek érdekelnek elsősorban és az, hogy a belső állapotaikat hogy lehet a film képeivel, zenéjével megidézni, alátámasztani. A történet olyan, mint egy csontváz, amire aztán rájön a karakterek, helyzetek aprólékos kidolgozásával az izomzat, a test többi része és kell valami belső dolog amitől életre kel. A jó sztori alapfeltétel, mert ez köti le a nézőt, de az összes jó film ezen túlmutatóan is ad valamit. Engem most ez a módszer izgat, és ebben nagyon jó partnerekre találtam az Átok stábjában. Nagyszerű, hogy elkészült például a Társas játék, a történet igényeihez méltó körülmények között, igényesen, mert el kell hinnie a nézőnek, hogy ilyet Magyarországon is lehet csinálni. De az is fontos - és ha jól tudom, az HBO is ezt tervezi - hogy a külföldi sorozatok tanulságai alapján hazai sorozatok íródjanak, készüljenek.
Az Átokban van egy karakter, a Hevér Gábor által játszott Marci. Aki egy gimnáziumi tanár, olyan amilyen, semmivel sem elégedett az életében, egyetlen öröme, ha horgászni megy vagy a haverokkal iszik. Mindenért másokat okol, sokszor nagyhangúan, bunkó módon vádaskodva, de közben meg azt is megtudjuk, hogy nagy szíve van. És hogy talán annyi a személyes tragédiája, hogy sosem tudott megfelelni az apja elvárásainak. Hogy mindig kevesebb volt a nővérénél a család szemében. Ez a frusztrált, szorongó, nagyhangú figura például egy jellegzetesen magyar karakter, fontos, hogy történetek szülessenek róla, és hál istennek az íróink ilyen sorsokkal rakták tele a filmet. Rendezőként tehát nagyon szép és izgalmas feladat az Átkot csinálni. De az is biztos, hogy a film stílusát alapvetően meghatározza a költségvetés, és az Átok egy elég low budget produkció a külföldi sorozatokhoz képest. Tévhit, amin túl kéne lépni, hogy a tévéfilm olcsóbb mint a játékfilm, mivel ma már egy valamirevaló sorozattól a néző minimum játékfilmes kiállást vár el. Azért tudtak ennyire népszerűvé válni az utóbbi évek tévésorozatai, mert moziélményt adnak, csak sokkal több műsorpercben. Mélyebb kötődés és érdeklődés alakul ki a nézőben, mint egy játékfilmnél, mert többet látja a szereplőket, a dramaturgia meg cselesen úgy van felépítve, hogy minden epizód vége nyitva marad, ellentétben a mozival, ahol a legtöbb esetben bezárul, lekerekedik a történet. Arról nem is beszélve, hogy a nézők fejében már teljesen összekeveredik a két műfaj, hiszen a mozifilmek legtöbbjét is otthon, házimozin nézik, nem pedig nagyvásznon.
A magyar sorozatoknál jelenleg ki kell találni, hogy a lehetőségeinkhez mérten mi az a filmes stílus, látványvilág, operatőri hozzáállás, ami izgalmas, feszült, felkelti a néző érdeklődését, és mégsem kerül sokba. Az Átokban is pl. a kórházi jelenetekben, tök jó lenne egy Vészhelyzetes nyüzsi a háttérben, csak hát amikor dönteni kell, hogy mire nem futja a költségvetésből, akkor inkább a statisztérián húzunk, és azt mondjuk, hogy éppen nem jár senki a folyosón, vagy csak kevesen, és igyekszünk minél kevesebbet mutatni belőle. Miközben a néző pont ezektől az apróságoktól érezné azt, hogy "na, ez olyan mintha egy külföldi sorozat lenne" - és most itt nem a brazil/olasz szappanoperákra gondolok. Nyilván gazdasági szempont az is, hogy mennyire eladható egy ilyen termék. De az eladhatóság az előbb említett okok miatt már a kezdetektől predesztinálva van. Akkor veheti fel a versenyt egy magyar sorozat a külföldivel, ha tudja azt adni hazai körülmények között is, amit a többi. Ami a legtöbbször sokba kerül.
A magyar tévések miért tanulnak sokkal kevesebbet és sokkal lassabban az amerikai tévéiparról? Minden kísérletre pontosan meg lehet mondani, milyen pénzeket és nézettséget hoz, így itthon nem kellene kísérletezni, nem?
Bizonyos területeken - mint pl a valóságshow-k, kvízműsorok, - már azért elég jól tanulunk a nyugati világtól. A kereskedelmi tévék is üzleti szempontok alapján működtetik napi sorozataikat, amik semmi más célt nem szolgálnak, mint hogy minden este adott időben azt a csatornát nézzék a nézők. Ez egy függőségi viszony és nézettségben mérhető, ami meg a reklámbevételekre van nagy hatással. Emellett szükség van szerintem kísérletezésre, mert minden új dolog így születik. A gond az, amikor csukott szemmel kísérleteznek, és valami olyat akarnak feltalálni, amit már mások megcsináltak előttük. Az tényleg felesleges. De egy ország mozgóképi kultúrájában szerintem kell, hogy legyen nyitottság a járatlan utakra. És hát Amerikában is kísérleteznek sokat, csak ott legtöbbször beletrafálnak, aminek nyilván hihetetlen magas szintű szakmaiság áll a hátterében.
Amikor valaki kitalálja, hogy csináljunk gyakorlatilag real-time időkezeléssel akciófilm sorozatot, ahol az egész sztori egy nap alatt játszódik, de a tizenkettedik órában felrobban egy atombomba Los Angeles felett - hát azért ez is egy kísérlet, hogy egyáltalán működhet-e, és nem fog a néző röhögni rajta, vagy azt mondani, hogy ez hülyeség, ilyen nincs a valóságban. A kísérlet lényege az, hogy megtalálják hozzá a karaktereket, akiknek elhisszük, valamint a képi és dramaturgiai eszközöket, amik meg végigsodornak a történeten, hogy időd se maradjon a kekec kérdésekre.
Az első évad milyen nézettségeket hozott? Elégedettek voltatok ti, illetve a megrendelő? Mik az elvárások most?
Az első évadot kétszer két részben adta le a tévé, egyik nap a legnépszerűbb talk show-val egy időben, másik nap meg egy BL meccsel egy időben. A nézettségi adatokra nem emlékszem. Sokkal fontosabb volt, hogy a visszajelzések jók voltak, és a kritika is lelkesen fogadta. Hovatovább még díjat is adtak rá a Filmszemlén. Most az volt az elvárás felénk, hogy legyen egy 13 részes sorozat a végén, amelynek a vége nyitott marad, a forgatókönyveket olvasták, elfogadták, most várjuk, hogy a nézők mennyire szeretik.
Számodra mennyire nyomasztóak az elvárások? A filmezéssel szemben a tévében sokkal gyorsabb és könyörtelenebb visszajelzések működnek: egy tévésorozat gyorsan meg tud bukni, jobban kell figyelni a piacra és a reklámozókra is. Gondolom az MTVA-nal sincsen ez máshogy.
Jelen pillanatban még nem tartok ott, hogy ezt meg tudjam ítélni. Az új évad első epizódját csak múlt hétfőn adták le. Tévés kollégákkal beszélve az derült ki számomra, hogy az egész feedback szisztéma felborult az internet térnyerésével. Sok műsort például már legalább annyian néznek utólag neten, mint a tévében. Akkor most mi számít bele a nézettségbe? Ez a sorozat a közszolgálati tévének készült, és mint ilyen, talán mások az kívánalmak is felé, mint egy szigorúan kereskedelmi alapon működő csatornánál. Az Átok kapcsán én azt éreztem, hogy az első évadhoz hasonló szakmai/esztétikai minőséget várnak el tőlünk. Viszonylag késői órán adják, nyilván lenne neki kedvezőbb helye is, ha csak a nézőszám lenne fontos. Arról nem is beszélve, hogy promó nélkül ma már nagyon nehéz felhívni valamire a figyelmet.
A tévésorozatok esetében van lehetőség a kritikákat figyelembe véve változtatni a folytatáson. Változtattatok valamin az első részekhez képest?
Azt gondolom, igen. Az Átok második évadja még az elsőnél is sűrűbb lett, elsősorban az emberi konfliktusok terén. A szereplők külön utakon járnak, ami rengeteg helyszínt jelent párhuzamosan. Az első évadban sokat üldögéltek, beszélgettek egy nyaraló kertjében, összezárva az egész család. Most reggel elindulnak, aztán majd valamikor este ismét összetalálkoznak, közben meg ötször megfordul velük a világ. Megtartottuk az első évadból, hogy a történet kb másfél nap alatt zajlik, ami nagyon feszült dramaturgiát eredményez. De a képi-zenei világgal nyersebbek, zsigeribbek lettünk, hogy ezzel is a játékfilmek stílusa felé közelítsünk. Rengeteg új szereplő van, mind szuper színészek.
Nézel tévésorozatokat? Miket? Valamelyiknek függője vagy?
Mielőtt megszülettek a gyerekeink, feleségemmel végignéztük a 24 összes elérhető évadját. Nagyon nagy flash volt. Mi is végigjártuk a szokásos stációkat, az 'egybe 10 rész egy éjszaka' és hasonló kalandokat. Kedvencünk volt Chloe és Tony. Ezen kívül még a Drótot néztem, amikor az MTV adta pár évvel ezelőtt. Első blikkre olyan volt, mintha egy Michael Mann-filmet néznék. Koszos, valódi, hiteles. Nagy reveláció volt, amikor megláttam a végefőcímen, hogy ez a Drót, amiről már olvastam korábban. Hogy egy sorozat ilyen is lehet. Sajnos aztán elköltöztünk egy másik albérletbe, ahol csatornák sem voltak, de időnk sem volt tévézni és sorozatozni.
Visszavándorolhatnak a filmesek a tévéhez, ha már filmet nem nagyon lehet manapság itthon csinálni? Ha igen, miért?
Pont azért, hogy minél jobb tévés tartalmak szülessenek. A dolognak két feltétele van, az egyik, hogy a megrendelők bízzanak a magyar filmrendezőkben, a másik, hogy a filmesek is mutassanak nyitottságot a műfaj iránt. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy végre valahára el kéne felejteni, hogy a TV egy másodlagos műfaj a játékfilmhez képest. A jó tévéfilmhez minimum olyan igényesnek kell lenni, viszont ma már nagyságrendekkel több emberhez jut el egy film a tévében, mint a mozikban. Számomra ez is egy fontos szempont, hogy az emberek megnézhessék amit csinálok.
Ha választhatnál, és minden színész és pénz a rendelkezésedre állna, akkor egy több évados sorozatot gyártanál a tévében vagy rendeznél egy nagyjátékfilmet? Miért?
Ez egy beugratós kérdés! Most pályázunk a WeekEnd című játékfilmtervemmel a Filmalapnál. Kicsit kontraproduktív lenne, ha most nem a játékfilmet választanám. De egy ideális világban, reális körülmények között - pl, hogy a színészek mindig ráérnek, lehet benne akció és autósüldözés, helikopter, és van idő részt venni az utómunkában is, nagyon szívesen csinálnék sorozatot. Alkotóként ugyanúgy rá lehet kattanni, mint nézőként. A nyári forgatás után a stáb alig akart szétszéledni, úgy a szívünkhöz nőttek a szereplőink, a helyszíneink.
Álmaid tévésorozata miről szólna, hogy működne, hány részes lenne, ki játszana benne?
Vagy valami mai durva thriller/krimisorozat lenne sok éjszakával, aljas gonosztevőkkel, pszichopatákkal, fáradt, kiégett maszek bűnüldözőkkel, és némi szerelemmel. Vagy eszembe jut egy kosztümös sorozat ami valamikor az 1910-es évektől a második világháborúig játszódhatna a fővárosban és vidéken, hétköznapi emberek között és arról szólna, hogy próbálja feldolgozni az olvasztótégely Kárpát-medence lakossága a történelmi viharokat, amik sújtják. Van Gion Nándor vajdasági írónak egy fantasztikus regény-trilógiája, a "Latroknak is játszott", amely egy soknemzetiségű délvidéki falu életén keresztül mutatja be, mi történt velünk ebben az időszakban. Úgy, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága. És nem attól jó vagy rossz valaki, hogy magyar, vagy sváb, vagy zsidó, vagy cigány. Valami olyasmi filmen nagyon jó lenne.
Gondolom olyan 12 vagy 24 részes lehetne, és nem tudom ki játszana benne. Magyarországon fantasztikus színészek vannak, biztos remek szereposztást lehetne csinálni.
