Bőven megérne egy dolgozatot az, hogy a gazdaságpolitikai intézkedései miatt hitelét vesztett Orbán-kormánynak egyáltalán nem érdeke most, hogy a szócsövén politizáljanak, ezért inkább politikamentesít, és pénzt pumpál a rendszerbe talkshow-kra, vetélkedőkre, meg olyan menő sorozatokra, mint a Tudorok, de most ennél ne menjünk tovább.

Maximum csak annyira, hogy megjegyezzük, ebben a folyamatban ugyan fájó, hogy levették a képernyőről Krizsó Szilviát, de ne feledjük azt sem, hogy ugyanezt tették Halász Zsuzsával, a KDNP exszóvivőjével és a Jelfogó című Semjén-nyalogató műsorával is, amiért viszont nem lehetünk elég hálásak. De itt álljunk meg, ugyanis mindezek felsorolása csak arra kellett most, hogy felskicceljük azt a keresztmetszetet, amiben érthetővé válik a Hír TV és a CBA arcának köztévés leszerződtetése.

Akár szeretjük Borbás Marcsit, akár nem, azt el kell ismerni, hogy ő a jobboldal valaha volt egyetlen szórakoztató tévés személyisége. Láttuk már talkshow-ban bogarakat enni, mézeskalácsot sütni, érdekes családokat felkutatni, de mégis azokra a jelenetekre emlékszünk leginkább ahogy a Vörös és fehérben kóstolástól kipirulva, vihogva kérdezgette a borászokat arról, hogy de mégis mitől ilyen finom?.

A műsorvezető persze nem attól szórakoztató, hogy műsorait több mint spiccesen vezeti, hanem attól, hogy ezt mindig kedvesen, esendően és zavarba ejtően őszintén teszi. Érthető ezért, hogy a gondoskodó tyúkanyó és a kacarászó tinilány közötti széles mezsgyén futkorászó Borbács Marcsira egyszerűen égető szükségük volt "a vége kötött pulcsis bölcsészkedés"-jelszavát viselő új koncepcióhoz.

Az elkészült Gasztroangyal sajnos egyelőre nem ígérkezik annyira szórakoztató produkciónak, mint a Vörös és Fehér - az első adásban mindössze egy pálinkás butykos és egy üveg bort járt körbe -, de azért így is érdemes foglalkozni vele. Először is azért, mert a DTK és a Maradj talpon! mellett ez a műsor is arra utal, hogy a közvezérek a fejükbe vették, TV2-ösítik az m1-et. A Gasztroangyal egyes jeleneteiben és eszköztárában egyenesen a Hal a tortánra emlékeztet, kezdve a Gasztromumusnak nevezett, idegesítően bennfentes hangú, "vicces" átkötő szövegeket elmondó narrátorral, a celebek bevetésén át a citromsárga sportautón furikázásig.

Persze tudjuk, hogy manapság egy ilyen hungarikumos, kicsit főzős, kicsit kertészkedős műsorban nem elég képeskönyveket mutogatni az Ablak díszleteiben, hanem celeb kell és mini reality kell, meg Mari néni faluvégi háza helyett egy akkora biogazdaság, amiben egy húsz bivaly fürdetésére alkalmas tó is van - de azért ezekből a túlzásokból kiderül, hogy a kereskedelmien közszolgálati műfaj határait egyelőre még nem sikerült megtalálni.

De ha a formával vannak is problémák, a Gasztroangyal mondani valója rendben van. Amennyire az első adásból (itt nézhető meg) kiderült, ez a műsor nem szól másról, minthogy nem baj, ha csak egy erkélyed/2 négyzetméteres veteményed van, nyugodtan ültess paradicsomot, mert az jó. Jó, mert százforintnyi vetőmagból akár egész évben lehet friss paradicsomod, és jó, mert a kölyköd látja, hogy a zöldségek nem műanyagdobozokban teremnek. Ezzel az állítással pedig - különösen válság idején - nehéz egyet nem érteni.

Marcsi és első vendégei, Szolnoki Péter és Pokorny Lia jól közvetítették ezt az üzenetet, gusztustalanul romantikusnak tartották a duzzadó paradicsomokat és élvezettel turkáltak a felaprított zöldségekben. Kapáltak, lekvárt és paradicsomlevet főztek, dinnyét görgettek, padlizsánt sütöttek, énekeltek, szóval jól érezték magukat ebben a cseppet sem hétköznapi paraszti idillben.

A műsor közepére pedig már a célvonalon túlra lövöldözést is sikerült ellensúlyozni legalább valamennyire. Borbás Marcsi elment például egy laborba, hogy megmutassa, mitől piros a paradicsom, és egy vidéki vendéglőshöz, hogy elmeséljék neki, hogyan működhetne rendesen egy mezőgazdaságra épülő régió (a helyi termelőt eltartja az étterem, az éttermet eltartja a helyi közösség).

De ha ebből valaki azt olvasná ki, hogy ezt a  műsort áthatotta a politika, téved, az ötven perces műsorban mindössze egyszer volt csak magyarkodás ("magyar ember, magyar földön, magyar dinnyét eszik"), és azt is az egyik interjúalany mondta. Persze ezért nem jár dicséret, ez csak a normálisnak az a szintje volna, amire az elmúlt egy évben nem nagyon volt képes a közmédia.