A Tv2 új irányvonala szerint nekik most már nem az RTL Klub az ellenfelük, nem velük kell megküzdeniük a nézők kegyeiért, hanem szimplán olyan műsort kell prezentálni, ami magában megáll a lábán, és vonzza a közönséget. Nos, a Nagy duett premierje láttán annyival egészíteném ki ezt, hogy a Tv2 legnagyobb ellensége saját maga. A legújabb saját gyártású műsor (amiről lehet vitatkozni, hogy saját fejlesztés, vagy licenszműsor, esetleg sima nyúlás, mint a Megasztár, vagy az RTL Klub Csillag születik - Szombat esti láz duója) a csatorna idei kínálatának a Megasztár mellett egyetlen olyan dobása, amitől azt remélhetik, hogy megszoríthatja az RTL-t, ezért joggal feltételezhette az ember, hogy úgy összerakják, ahogy egyébként minden műsort kellene, profin, feszesen, szórakoztatón. Persze nem a Tv2 lenne, ha sikerült volna.

A recept egyszerűségében nagyszerű, és kiválóan alkalmas az egész heti szopórollerezéstől fáradtan a tévé elő omló nézőt kikapcsolni: profi énekeseket raknak össze celebekkel, akik ismert slágereket adnak elő jól-rosszul, mi meg szavazunk lelkesen sms-ben, és a zsűri véleményével megtámogatva kiejtünk közülük valakit minden héten, a végén meg marad egy, aki mindent visz. A briteknél és ausztráloknál két-két évadot élt meg a műsor, az amerikaiak csak egy esélyt adtak neki, szóval annyira nem lehet sikeres formátumnak tekinteni, talán azért, mert a szereplőválogatással nagyon el lehet baltázni a dolgot, mint a Tv2 példája ezt fényesen mutatja.

A párok összeállításánál figyelembe kell venni kismillió faktort, melyek közül nálunk az is lényeges, sőt, talán az egyik legfontosabb, hogy ki, melyik csatorna holdudvarában tengeti napjait. RTL-közeli celebek és énekesek szóba sem jöhetnek, a kör vészesen szűkült tehát, és a végére marad a bödön aljának kétségbeesett kapargatása. Így férhet be a sokmilliós költségvetésű műsorba a Playboy történetének legnagyobb tévedése, Zalatnay Cini, vagy a műsorra látványosan szaró Zana Zoltán.

A zsűriben Dobrády Ákos képviselné a szakmaiságot a valóban vicces, de önmagát az elviselhetetlenség határára menedzselő Kasza Tibor és a sminkkel éppenhogy csak összetartott Balázs Klári mellett. Korda György neje ráadásul legalább olyan vicces akcentussal beszéli a magyart, mint Pákó, de egy fokkal mindenképpen rosszabbul, mint Gianni. A feladatukat ők legalább ellátták, mármint szépen emelgették a pontokat jelző szponzorterméket, aminek a nevét akkor sem írom le, ha agyonvernek.

Szakmailag a produkciókat igen nehéz lett volna értékelni, hiszen ennek a műsornak pont az a lényege, hogy a néző teli szájjal röhögjön a keletnémet sci-fi-sorozatok űrhajóinak parancsnoki hídjára emlékeztető díszletben partra vetett halként kínlódó celebeken, akiktől az éneklés olyan messze áll, mint az MTVA hírszerkesztőségének új főnöke a hitelességtől. Ehhez persze az kell, hogy a celebek vagy véresen komolyan vegyék saját feladatukat és így koppanhatnak iszonyú nagyot, vagy az, hogy a feladatra tökéletesen alkalmatlanok legyenek és egy tiszta hangot ne tudjanak kiénekelni még kényszer hatására sem.

Ezzel szemben a Nagy duettben néhány kifejezetten jó produkciót is hallhattunk, teszem azt Till Attila és Tóth Gabi kettősét, amit elnézve csak az volt a kérdés, a páros melyik tagja kapja az este legszégyentelenebb magamutogatója díjat, vagy Gianni előadását, akiről nem sokan gondolták volna előre, hogy leénekli a leginkább egy külvárosi kocsma rezidens alkoholistájára emlékeztető külsővel és hanggal bíró Zalatnay Saroltát, pedig de, Cini élő adásban hullott atomjaira, külön szerencse, hogy most volt rajta ruha is.

Az érdektelen és unalmas előadások (pl. Trokán Nóra, aki, ha bajuszt ragasztana, pont úgy nézne ki, mint a fater, vagy Harsányi Levente, aki úgy tudta le a műsort, mint egy hétvégi haknit a sajóbábolnai ÁFÉSZ parkolójában) mellett persze volt olyan is, ami pont arról szólt, amiről az összesnek kellene: Hajdú Péter határtalan egója elhitette vele, hogy tehetség és énekhang hiányában is lehet sikeres előadó, Árpa Attila pedig esetlenségével és látható lámpalázával mutatta meg másik oldalát. Rajtuk legalább őszintén lehetett röhögni (Hajdú) vagy olvadozni (Árpa), mármint a női nézőknek - ha mindenki így állt volna hozzá a feladathoz, akkor a műsor is élvezetesebb lett volna a közel háromórás műsoridő ellenére is.

A Tv2 ott rontotta el istenigazából a műsort, hogy a közepes casting mellé amatőr hibákkal nehezítették saját dolgukat - Bereczki Zoltánt például repülőgéppel kellett a stúdióba repíteni, mert rászervezték a műsort egy fellépésére, a verseny állását unos-untalan bemutató grafika úgy nézett ki, mint amit a fővilágosító unokája készített öt perc alatt, az sms-szavazatok és a zsűri pontjainak összefésülése pedig elsőre össze sem jött, pedig ezt előre igazán lemodellezhették volna. Ilyenkor, mármint amikor beszarik az adásmenet, a műsorvezetőknek kellene frappáns kis magánszámokkal feloldani a feszültséget, erre sajnos az estét látható lámpalázzal levezénylő Majka, és a sokkal rutinosabb Liptai Claudia sem volt képes.

A Nagy duettből még így is lehet sikeres műsor, mert az alapvető elemek ott sorakoznak szépen sorban, csak kellene valaki, aki ezeket úgy rakja össze, hogy azok ne gyengítsék, hanem erősítsék egymást. A Tv2 pontosan olyan jól tudja, mint az RTL, hogy a saját gyártású műsorok nézettsége mindig is jobb, mint a vásárolt sorozatoké, ezért is próbálkoznak újabb és újabb formátumokkal, csak éppen a célban esnek pofára állandóan.

A fotók a kamerapróbán készültek, forrás: tv2.