Van egy olyan tévés műfaj Magyarországon, ami jobban megosztja a lakosságot, mint egy Novák Előd - Kovács László iszapbirkózás tenné, pedig az se lenne semmi, tessék csak nyugodtan elképzelni, hajrá. A kereskedelmi tévék nem scripted, azaz forgatókönyv nélküli kategóriába besorolt műsorairól van szó, a tehetségkutatókról és a valóságshow-król.

A Szíj Melindát kritizáló Friderikusz Sándort, a Vv Alekosz pöszörőjét szárazon leoboázni készülő Vv Szandikát, az esti vacsoravendégeket vöröslő fejjel a kurva anyjába küldő Damu Rolandot vagy a közel ötven éves (nem)szépasszonyt abajgató Benkő Dánielt lassan olyan megvetés övezi, mint egy pedofil papba öltött nyugdíjtolvaj pénzügyminisztert.

Teljesen érthetetlen az a jelenség, hogy az ezekkel a műsorokkal foglalkozó fórumokon (mint például ez a blog is) megjelenő kommentelők/hozzászólók között elsöprő fölényben vannak azok, akik saját bevallásuk szerint ilyen műsorokat nem néznek ugyan, mégis pontosan tudják, kit és miért kell gyűlölni, már ha van az ilyesminek egyáltalán értelme. A trollkodás nálunk is nemzeti sport lett, bár ettől még az RTL nem fog jobb/más műsort készíteni. A Való Világ negyedik évada máris igen nagy port vert fel, pedig a vége még úgy öt hónapnyira van tőlünk - ha addig unalomba nem fullad a műfajok keresztútján ténfergő műsor.

A hazai bentlakásos reality-k között unikumnak számít a VV-franchise, hiszen nem egy külföldi átvétel, hanem saját fejlesztés. Ezt értékelni illene, de valahogy nehéz, mert a saját fejlesztés ebben az esetben csupán annyit jelent, hogy a jól működő formátum (Big Brother) bizonyos elemeinek átalakításával kaptunk egy fogyatékos klónt, ami se nem "rendes" reality (beköltözős, szigetes, kiszavazós, taktikázós) se nem trash (botránykeltő, csöcsvillantós, vulgáris), hanem valahol a kettő határán egyensúlyozó valami, amiben pont a műfajt meghatározó dolgok nem működnek rendesen.

A játékosok

Ahhoz, hogy egy ilyen műsorfolyam igazán jó legyen, olyan szereplőket kell beválogatni, akik akár magukban, egyenként, vagy összezárva, közösen érdekes dolgokat tudnak művelni, konfliktushelyzetekbe kerülnek egymással, és a nézőkből határozott érzelmeket váltanak ki. Másutt éppen ezért nem bízzák ezt a valahol igenis nagy felkészültséget és gyakorlatot igénylő melót, mármint a castingot a nagyközönségre - bármennyire is manipuláljuk őket a beszavazásra előrángatott jelöltek bemutatásakor.

Értem én, minél több beszavazás van, annál több sms-t küld a jónép, a bevétel meg egyre nő - mindez üzleti célból teljesen érthető, csak éppen nézőként ver ki a hideg veríték, ha meghallom a szavazásos szignált, és hol van még május, ugye. A poén az egészben mégis az, hogy egy-egy élő műsor gyártási költsége jóval nagyobb, mint az sms-szavazatokkal beszedett összeg: ma már nem jellemző a tömeges mobil feltöltőkártya-vásárlás, nemigen költ már senki kedvencére tízezreket, mint az első Megasztár alatt.

Az idei évadra kialakított kategóriáknak sem volt semmi értelme, mert hiába sorolták be rosszkislánynak Anikót, ha szelídebb, mint a naivának kikiáltott Zsófi, aki éppen lehetne törtető is, mint ahogy Zsuzsa meg plasztikcica. Alekosz is pont annyira okostojás, mint amennyire vagány csávó Olivér, a két kategória, amit eltaláltak, az a házaspároké és a testvéreké, de ez legkevésbé a csatorna érdeme. Izgalmas karakter, olyan, akit valóban elnéznék a tévében, jó, ha kettő van közöttük, egyikük a saját magával szemben is ambivalens érzelmeket tápláló Szandika, aki sokkal érdekesebbnek bizonyul bármelyik társánál - ezt sem hittem volna a beszavazását látva.

A formátum

Az amerikai Big Brotherben 14 teljesen más személyiségű, karakterű, mégis érdekes versenyzőt sikerült találni a legutóbbi évadra (is), 75 nap alatt lezavarták az egészet, a nézők pedig kiválóan szórakoztak. Nálunk 15 lakó van (a plusz egy a szavazós műbalhé után költözött be), akik közül az első kiszavazott majd valamikor jövő héten távozik - ekkorra a BB-ben már csak kilencen voltak.

Bár elég nehéz összehasonlítani a két műsort, mivel az amerikai és a magyar televíziózási szokások gyökeresen eltérnek egymástól (ott a Big Brother egy nyáron elsütött, bár ahhoz képest meglehetősen magas nézettséget hozó tucatreality, a VV nálunk a piacvezető kertévé egyik zászlóshajója), de az biztos, hogy az amerikaiaknak nem megy az agyára a BB, míg nálunk a legtürelmesebb tévénézőt is kiboríthat a naponta néha kétszer, de legalább egyszer (plusz a testvércsatornán még naponta két alkalommal) jelentkező VV.

A szakaszos beköltözés, az időhúzás, az egész nap a villában tétlenül ülő, éppen ezért egymás baszogatásával és lelkizésnek csúfolt vekengéssel elfoglalt játékosok és a már említett, orrvérzésig az ember arcába lóbált napi műsor pontosan ellenkező hatást vált ki a közönségből, mint azt a csatorna reméli. A VV jelenleg egészen tűrhető nézettséget tud, a kérdés csak az, hogy ez a lendület meddig tart ki - maga a csatorna is belátta, hogy valamit változtatniuk kell az előre megírt menetrenden, és előre hozta az első kiválasztást/kiszavazást, hogy valami felpezsdítse az unalmas hétköznapokat.

A játékmenet

Míg a Big Brotherben jól lekövethető, mikor, mi történik a villában, és a heti három adásban (szerda, csütörtök, vasárnap) mozgalmas összefoglalókat és élő kiszavazást lehet mutatni, a Való Világban semmi az égegyadta világon nem történik. Az első két hétben a beköltözők saturészegre itták magukat szinte naponta, ami ellen nekem aztán nincs kifogásom, csak jó lenne, ha közben valamivel elfoglalhatnák magukat, mittudomén, szőjenek gobelint (részegen micsoda formák lennének!) építsenek életnagyságú Szalai Annamária-figurát gyufaszálból, egymás baszogatása helyett.

Nincsenek meg azok a nem túl bonyolult, mégis látványos versenyek, amik a Big Brother mozgatórugói, ezek döntenek a heti házmester kilétéről, itt dől el, ki, mit fog enni egy hétig és így tovább - nálunk meg az a kérdés a nézőkhöz, hogy nyalókaszopogató vagy kolbászevő verseny legyen-e a villában, köszönhetően egy orálisan fixált szerkesztőnek.

Most, hogy eljutottunk az első kiválasztáshoz, végre történik valami, de a fura adásszerkezetnek köszönhetően az RTL megint adott a szarnak egy pofont, és cseszheti a drámát, amit ennek köszönhet: a tévében mindig az előző napi események összefoglalóját látjuk, ami rém idegesítő, különösen akkor, amikor bekapcsolnak a villába élőben, és a reklámszünet előtt még a seggében pávatollal közlekedő játékos hirtelen űrhajós patkánynak sminkelve ül a képernyőn - mi meg egy pillanatra nem értjük, hogy akkor mi van.

A kiválasztás/kiszavazás

Tudom, saját formátum, ráadásul a nézők bevonásával, nem kell kommentekben emlegetni, de akkor is: azzal, hogy a VV nem a bevált szabályrendszert követi, teljesen megváltoztatja a műsor dinamikáját. Arról van szó ugyanis, ha valaki nem tudná, hogy a klasszikus bentlakásos/szigetes realitykben a kiválasztás/kiszavazás nem a közönség bevonásával történik, hanem a játékosok saját maguk intézik, kijelölnek, szavaznak, egy gyökért kihajítanak, aztán megy minden tovább, a nézőket megkímélik egy sikoltozós visszatéréstől és az ún, párbajtól, aminél unalmasabb dolgot a tévézés történetében nemigen találtak még ki: ketten ülnek egy székben, és várják, hogy a rokonok küldjék az sms-t.

Arról nem is beszélve, hogy a Big Brotherben a fődíjról sem az ezerfejű dönt, hanem a kiszavazott játékosok, azok, akik a döntőbe jutott duó vagy trió (műsora válogatja) áldásos tevékenysége nyomán szívtak - így teljesen más stratégiát kell követni a játék során, mint amikor a közönségnek játszanak (VV), hiszen hiába küldenek valakit párbajra a többiek, mert utálják, mint varjú a rohadt tököt, ha a nézők dafke visszaküldik. Nem egymásnak kell megfelelni, hanem a nézőknek, és ez nagy különbség - ez eredményezi az állandó csöcsvillantást és társait, a lényeg az, hogy a tévénézővel kell megszerettetnünk magunkat, nem a társakkal.

A tálalás

Talán ez az a terület, ahol a legnagyobb a lemaradásunk. Nem technikailag, mert az stimmel - a kamerák, a stáb, a vágók, a szerkesztők, a rendezők (?) jó munkát végeznek, csak éppen nagyon vékony alapanyagból kell dolgozniuk. Értelmetlen napi egyórás (reklámok nélkül kb 40 perces) összefoglalókat adni úgy, hogy 24 órányi nyersanyagból kell összerakni azokat.

Az amerikai Big Brotherben 72 órát sűrítenek össze 42 percbe, ez jóval könnyebb feladat, a műsorok feszesek, van jól követhető ívük, ki lehet hegyezni egy-egy témára őket, míg a VV készítői és műsorvezetői néha láthatóan vért izzadnak, hogy összejöjjön a penzum a nőkre a nyálát csorgató Alekoszból, a kurvaanyázó Évából és az állandó veszekedésekből, amiket a már említett tétlenség szül, no meg az, hogy a kerttel, budival cakkpakk 190 négyzetméter alapterületű villában 15 szerencsétlen próbál nem egymás idegeire menni.

Nem az a baj a Való Világgal, hogy van, vagy az, hogy saját formátum, hanem az, ahogy ezt a saját formátumot megcsinálta az RTL. Így is megvan a várt nézettség, így is erről beszél a fél ország, tehát a célt elérték, csak a műfaj igazi rajongói (mert vannak ilyenek) sajnálják tiszta szívből, hogy megint kimaradt egy ziccer és ismét nem sikerült rendesen megcsinálni valamit, amit pedig ugyanezzel az erővel igazán meg lehetett volna.

A képeket a valovilag.hu-ról szedtük.