Amikor Winkler Nóra azzal nyitotta új mozimagazinját az m1-en, hogy aszongya "Jelenleg szinte az összes nagy televízió műsorkínálatából hiányzik az a magazin…" akkor reménykedtem, hogy a kéthetente jelentkező Szélesvászon című mozimagazin nem olyan lesz, mit a közszolgálati tévé többi műsora. Drukkoltam, hogy szakítsanak a hagyományokkal, hogy valami mást, frissebbet, lendületesebbet kapjunk csütörtök éjféltől, ne a besavanyodott, beszélő fejekkel súlyosbított, dögunalomba fulladó magazinműsort, amiből annyi van az m1/m2 fegyvertárában, mint megmondóemberből a blogoszférában.

Csalódnom kellett, de úgy kell nekem, 2010-ben képes vagyok elvárásokkal lenni a köztévével szemben, azzal, ami folyamatosan sír a forrásmegvonások miatt, a szerkesztősági értekezleten szerintem arra biztatják a munkatársakat, hogy ha az utcán lelnek egy húszforintost, azt dobják be a közösbe, sok kicsi sokra megy. A Szélesvászon egy virtuális díszletek között forgatott, félórás műsor, ez annyit tesz, hogy van egy zsöllye kipakolva a műsorvezetőnek, meg vele szemben pár a vendégeknek, a háttérben meg valami pirosas-kékes izét álmodott meg valami kreatív elme, amit odavetítenek, és ettől úgy néz ki az egész, mint a Pirx kapitány annak idején. A figurák lógnak a levegőben a képernyőn, a kontúrokat mintha baltával faragták volna - ez különösen Winkler frizuráját elnézve volt zavaró.

A műsorvezető a Kultúrházas, komolyabb, magas kultúrát boncolgató énjét most egy vagányabb, dögösebb fazonra cserélte, vörös bőrdzseki, rózsaszín tornacipő - érthető a koncepció, ez itt a zemberek műsora, nekünk, mozinézőknek, DVD-gyűjtőknek szól, közvetlen hangulatban, a filmek mondanivalójának boncolgatását meg hagyjuk meg a hanyatló kritikusi szakma ópiumának. Na, ebből nem valósult meg semmi az első adásban, Mundruczó Kornél legújabb filmjét és az élet értelmét két kritikus morzsinkálta tíz percen át, miközben az adásrendező, amikor már érezte, hogy nagy baj van, bevágta Winkler Nórát, mert csak jobb őt nézni, mint a kikopott zakós csávót, akinek a hangjától így éjfél tájékán simán elalszik az ember.

A műsor többi részén is leginkább az izzadságszag érződött, ahelyett, hogy képekkel, bevágásokkal illusztrálták volna például a modellcsajokból lett színésznőkkel foglalkozó szegmenst, leültettek egy újabb beszélő fejet, az origo kétségkívül vonzó filmkritikusát, aki elmondta, amit el kellett, és hozott fel példákat is, de mennyivel izgalmasabb lett volna, ha ezt látjuk is (tévé - vizuális médium) nem csak halljuk. A koncepciót sem nagyon értem, van amelyik filmről csak egy előzetest kapunk, másokról a képsorok alatt bővebb információt is, DVD-ajánlók és premierek követik egymást látszólag ad hoc jelleggel, a műsor ritmusát pedig megtörik a már említett beszélgetések.

Az elképzelés jó, tényleg nincs a tévékben saját gyártású mozis műsor, én hetente elnéznék egyet. Ahhoz, hogy ez érdekes legyen, nem ártana valahol kicsit utánanézni a filmeknek, nemcsak a forgalmazótól kapott szöveget nyomni hozzá, esetleg érdekességeket, kulisszatitkokat elárulni a munkálatokról, az ilyen infó egy kattintásra van az embertől, még bele sem kell izzadni ugye. A mostani formájában viszont a Szélesvászon pont olyan, mint az m1 összes többi műsora: olcsó, unalmas, és felejthető.