Az a baj a HIMYM-höz hasonló, egy, meglehetősen vékony alapötletre épülő sitcomokkal, hogy egy ideig (két évad) lehet húzni az ember idegrendszerét az állandó mézesmadzag húzogatásával, meg a red herringekkel, a csalinak belengetett muterpótlékokkal, de egy idő után ez kezd idegesítővé válni. Ez mellesleg még a jobbik eset, mert ekkor az embert még valóban érdekli, mire megy ki a játék, ki lesz az a szerencsétlen hülye, aki Teddel összeköti az életét, viszont újabb két évad és megannyi félresikerült randi után már egyszerűen csak szarik az egészbe bele.

Nem lesznek spoilerek, mert az évadzáró pont olyan tré volt, mint az évad: Barney pár felvillanásától eltekintve csak a nyavalygás és a kínlódás maradt, meg Ted meg az ő buta képe, ami azért annyira nem gáz, hogy ne találhasson magának valami nyomorultat ennyi idő alatt. Szegény Robin karakterét viszont az írók valamiért meggyűlölték, és annyit szívatták, mint még senkit a szereplők közül, az évadzáróban eljátszott drámai szakítást meg kb. hat kilométerről lehetett látni.

A HIMYM-nek nagyon kellene egy olyan húzás, mint a Lostnak, és kijelölni a záróévadot, mert azzal valamit talán vissza tudnak majd hozni az első két évad frissességéből. Értékelés: másfél az ötből.