Kissé öregesen, nyögvenyelősen indult Jack papa nyolcadik iszonyú tré napja, pedig reggel még az unokával kesztyűbábozott meg állatkertezett, de aztán előjött Benito Martinez a semmiből, és szegény Bauer nagyinak megint fel kellett vennie a bőrkabátot meg a a futárszatyrot. A 24 új évada úgy indult, ahogy az előző véget ért, de a negyedik órában hirtelen megrázta magát, és olyat vert a képünkbe, hogy mindkét macskám vigyázzba állt tőle. A kép alatt spoileresen folytatjuk.

Naszóval a felállás a régi, Bauer megint ki akar szállni, illetve már ki is szállt, de visszarángatják, mint Korleóne Mihályt, nincs ennek a szegény embernek nyugodalma, pedig ha a 24 univerzumban eltelt időt számítjuk, akkor minimum 53 éves már, és ilyen korban az ember nem orosz terroristákat üldöz, meg indiai színészek által alakított arab politikusokat véd meg élete árán, hanem az unokával bohóckodik. Abból persze nem lehet akciósorozatot forgatni, igaz.

A CTU megújult, high-tech csudabunker a föld alatt, érintőképernyő és nagyon modern cuccok mindenütt, a kékfog ki nem szakadna egyik alkalmazott füléből sem, az igazgató meg egy púpos karrierista gyökér, aki csak a saját állását és seggét félti, és kapásból unszimpatikus, de ez csak azért van, hogy legyen még egy feszültségforrás a nyolcadik napra, és ez nagy baj - a faszi nem logikusan bunkó, hanem csak azért, mert csak, és ez így nekem hiteltelen. 

Az új arcok közül Katee Sackhoff kissé merev még, de én is az lennék, ha a múltammal zsarolnának, ami egy lakókocsiparkról és proli nővérről szól, meg valami stikliről, minek következtében a faszim hét évet ült a sitten. Hálistennek nem vagyok nő, így ez nem fenyeget. Sackhoff karakterét viszont igen, a számos sorozatban és filmben alávaló nyomorultat alakító ex-csávója most majd jól megzsarolja, míg a) ki nem nyírja, vagy b) ki nem derül, hogy ő is a geciembereknek dolgozik.

Freddie Prinz Jnr-t nem kedvelem különösebben, így nem lenne elegáns sokat cinkelni a már-már Keanu Reeves-i magasságokba emelkedően merev játéka miatt, szerintem ő nem fogja megélni a nap végét, mert alapvetően hős típus, az ilyenek meg hullanak Jack környékén, az új tech geek meg egy gyökér, és minden valószínűség szerint ő lesz az Évad Beépített Ügynöke. Az viszont lenyűgöző, hogy még a mellékszerepekre is olyan arcokat tudtak leszerződtetni, mint David Anders az Aliasból, vagy Jürgen Prochnow, a kegyetlen orosz maffiózó szerepében, de említhetném a sorozat történetének egyik legszerencsétlenebb  sorsú karakterét alakító őszhajú csávót is ugye, de erről később.

Az első nagy fenyegetés négy óra alatt elhárult (merénylet az arab csávó ellen köszönhetően a kedves testvérének), de kibontottunk belőle egy másikat (dúsított uránt venne az országa, mert az öcsi egy címeres ökör), és ott van még az újságírónős szl, ami remélem nem annyira egyszerű, mint hisszük és az említett zsarolásos téma is, ami viszont lehet, hogy tényleg csak ennyi.

A legnagyobb változást (jó irányba) Renee karakterében tapasztalhatjuk, az előző évadban megismert ügynököt sikerült tökéletesen leépíteni, drogozik is tán, vagy csak a kezét vagdalja fel hobbiból, sötéten néz maga elé, és ennivalóan édes szeplős arca van. Neki köszönhető, hogy a negyedik órára feltámad a sorozat, egészen pontosan a végére, amikor afféle mini-Jackként fog egy fűrészt, és nekiesik az egyik orosz gazember bal kezének, a vér meg fröccsen mindenfelé.

Ha ilyen fasza sötét lesz a 24 nyolcadik napja, akkor megbocsátom még a tök felesleges elnökasszonyos szálat a kötelezően idegesítő tanácsadóval és azt is, hogy nem szóltak rá Katee Sackhoffra, hogy ne szorítsa így össze a száját, mert nem áll neki jól. Ha pontozni kellene, akkor eddig ötből négy.