A franchise legkisebb gyermekének első, bizonytalan lépéseit nagyon lelkesen követtem, sőt, nekem a pilot kifejezetten tetszett, a har,adik, sivatagos résszel sem volt semmi bajom, én szeretem, ha egy sorozatban szívnak a szereplők, legyen kínlódás és szenvedés, dolgozzanak meg a jutalomért, ne csak úgy az ölükben csöppenjen. Tessék azért elképzelni, mi lett volna, ha a Universe is olyan stílben készül, mint elődei: Carter és Jackson 32 perc alatt megfejti a semmibe száguldó űrhajó titkait, lett volna levegő, víz és energia, sőt, valahogy a Földre vezető visszautat is megtalálták volna.

Ha valakinek a fentiek kellenek, akkor a Universe-t már régen nem nézi, akinek meg bejön a dráma (és igen, kell az üvöltözés is hozzá), az viszont az előző rész végéig biztos volt olyan lelkes, mint én, és talán hozzám hasonlóan ugyanúgy fanyalog most, az ötödik láttán. Az a baj ugyanis, hogy a készítők most kezdték el totál hülyének nézni a nézőket, és ez nem jó. A negyedik rész végén ugye a Destiny elindult egy nap felé, irányítani nem lehet, energia sehol, belezuhanunk, emberek, mindenki búcsúzkodjon.

Nem akarom ragozni a dolgot, de tegye már fel a kezét az, aki egy percig is azt gondolta, hogy ezt a hajó nem fogja megúszni. Az ilyen kliséket ezerszer elsütötték már nem egy sci-fi-ben, tehát sejthető volt, hogy a hajó, amit a mindent tudó Ősök építettek, majd valahogy kikerüli a napot, vagy onnan merít hajtóanyagot és tölti fel az akkukat (mint a Rámában, ahogy arra Human Insect kolléga oly helyesen rámutatott a Sorozatjunkie-n), végül is mindegy, a lényeg az, hogy a belengetett szál és a ránk erőltetett dráma felsleges időhúzás volt, arra egy epizódot áldozni az első évadban, hogy olyan dologgal szopassák a nézőt, amiről az tudja, hogy ÚGYIS MEGÚSSZÁK, pofátlanság.

Egy év végi cliffhangernek elment volna a dolog, mondjuk úgy, hogy a bolygóra induló komp hiába hívja a hajót, az nem jelentkezik, a Destiny-n mindenki sír, és imádkozik, hiszen a napba zuhannak menten, csak Rush ül a helyén titokzatos mosollyan a szája sarkában, és to be continued. Ehelyett a félórás sírásrívás után 10 perc alatt feloldjuk a feszkót, a hajó egyben, mindenki örül, a komp visszatér, boldog a nép, csak Rushról nem lehet tudni, hogy akkor most is kavarja, vagy sem. Felesleges, a néző intelligenciáját alábecsülő epizód volt, egy rossz pont a Universe készítőinek.