A tavalyi évadban leköszönt nagy öreg után az NBC szégyenszemre orvosos sorozat nélkül maradt, és érezték, hogy a Vészhelyzetet nem lesz egyszerű pótolni, hiszen menten két hasonló témájú szériát is bekértek (Mercy és Trauma). Az előbbi inkább a kórházban dolgozó nővérekre koncentrál, és lapátolja rájuk a zálogházból kiváltott kliséket, a másik pedig a mentőorvosok mindennapjaival akar szórakoztatni. Kár, hogy nem jött össze.

A pilotba pedig belezsúfoltak mindent, amit csak lehetett: iszonyú mennyiségű és ehhez mérten drága külső felvétel San Franciscóban, két helikopter zuhanása, tűz, robbanás, tömeges karambolt vér, könnyek és sikolyok, az első öt percben az ember azt sem tudja, hová nézzen. Aztán az egész olyan lesz, mint a gambiai csudaúszó teljesítménye az nyári olimpián, a végén azért aggódtam, nehogy elaludjanak a színészek felvétel közben, és mittudomén, megfulladjanak a nyálukban.

A lassú tempó mellett a sablonokból szigszalaggal összetákolt történet és a tenyérbemászó pofájú főszereplő maradt meg bennem a legjobban, van ez a csávó, aki kurvajó mentőorvos, de egy gyökér, mert felesleges kockázatot vállal, minek következtében meghal vagy hét ember, ő meg egy évig nem melózhat. Aztán visszatér, pontosan olyan gyökérként, mint amilyen volt, sőt, egy laza istenkomplexussal megtámogatva, ő bizony most már semmibe nem hal bele, mondja, és a kocsival kilóhússzal rodeózik a városban. És ez a főszereplő, akinek szimpátiát kellene keltenie a nézőben.

A többiek sem jobbak, az egyik beleül minden farokba, ami alá kerül, a másik hazudik a családjának és a betegekkel flörtül, a harmadik meg mittudomén, tán beszédhibás és dongalába van, nem emlékszem már, mert elaludtam vagy tíz percre. A trükkökön és a jó külső felvételeken kívül ebben a sorozatban sincs semmi, ami arra késztetne, hogy Jim bácsit vegzáljam a következő részekért, szóval ez nálam tuti kasza.