Az AXN műsorán ma este mutatkozik be a Rescue Me / Ments meg című tűzoltós sorozat legfrissebb, ötödik évada, az ami az USA-ban is csak két hete ért véget, szóval eléggé el vagyunk kényeztetve ezen a fronton. Az AXN sajtósai ennek örvén készítettek egy mélyinterjút Denis Learyvel a sorozat agyával és főszereplőjével, amit velünk is megosztottak, puszta jófejségből. Köszönet érte.

Hogyan jött a Ments meg! című sorozat ötlete?

Denis Leary: Peter Tolan egy ötletzseni. Eredetileg nem lettem volna főszereplő A meló című sorozatban sem. Producerként vettem fel, hogy írója és executive producere legyen a műsornak. Amikor elolvasta azt a néhány oldalt, amiben csak nagy vonalakban felvázoltam az elképzelésemet – minthogy sosem írtam még tévébe – vártam, mit szól, erre ő azt mondta, nekem kell eljátszanom a főszerepet. Aztán elkezdtük írni a sztorit, és minél több volt meg belőle, már én is azt mondtam, hé, ember, ki nem adom a kezem közül ezt a szerepet. Ráadásul Peterrel is nagyon jó volt dolgozni.

Szóval írtam egy tűzoltós filmet, amit én is akartam rendezni. Akkoriban ért véget A meló, és egy játékfilmet szerettem volna rendezni. Azonban Peter első megjegyzése az volt, hogy ez nem mozinak való anyag, sokkal inkább benne van egy sorozat, mert a tűzoltóegység családi hangulatát nagyon érdekesnek találta, és ezzel együtt azt is kijelentette, hogy a főszerep az enyém. Tehát Peter tehet az egészről.

Amikor elkezdtél dolgozni a sztorin, meg sem fordult a fejedben, hogy játszhatnád is a főszerepet?

Nem, nem akartam játszani, rendezni akartam, a kamera mögött szerettem volna állni. Amikor az eredeti mozifilmes változatot kigondoltam, annak a főhőse nagyon távol állt az én figurámtól. Peter beszélt rá, és másnap már talán igazat is adtam neki. Sőt, amikor elkezdtük kidolgozni ezeket a nagyszerű karaktereket, már én is úgy gondoltam, hogy, haver, nem akarok lemaradni erről a hajóról.

Ennek pedig örülök, mert nagyon jól érzem magam ebben a szerepben. Nagy szívás lenne, ha a kamera mögött ücsörögve látnám azt, hogy ilyen sikeres a sorozat, és Tommy Gavint pedig egy Kiefer Sutherland játszaná. Nyomorultul féltékeny és dühös lennék, ez pedig nem túl jó, ha valaki producer. Főleg, ha Tommy Gavinnel ő nyerte volna meg az Emmy-díjat, úgyhogy hálával tartozom Peternek.

Nehéz volt elindítani a sorozatot, amikor még alig ült el a por 9/11 után?

Egyáltalán nem volt nehéz. Volt már tapasztalatunk abban, miért állíthatnak le egy sorozatot, és Peter Tolan ráadásul nagyon átgondolt író. Nemrég fejezte be a Csak egy kis pánik című mozit, ami óriási siker volt, szóval Peter nagyon ott volt és van is a szeren. A sorozatot már a premierjén nagyon jól fogadták, még a kritikusok is. A film stílusa is nagyon újszerű volt, az egykamerás technikát például rajtunk kívül még csupán talán egyetlen más sorozatnál alkalmazták, akkoriban nagyon ritka dolog volt.

Ha valaki megkérdezné, drámát vagy vígjátékot csináltok-e, mit felelnél?

Igazából mindkettőt. A konyha a tűzoltóság igazmondó szentélye, mert itt kell felelni azért, ami a legutóbbi tűznél történt, akár jól csináltál valamit, akár rosszul. Itt zajlik nagyjából a következő tűzre való lelki felkészülés. Ha hibáztál, be kell vallani, mert a tűzhöz egy csapatként kell kivonulni, és így az is számít, hogy nézel ki, hány kiló vagy, ki a csajod, épp zűrös-e az életed, stb.

Azt tudtam, hogy kell bele a fekete humor is, ami egészen érdekessé tette a sorozatot. Van, hogy egy-egy történés már a könnyeket csalja vagy rettenetesen izgulunk valakiért, és aztán hopp, egy fél másodperc alatt a dráma viccbe csap át. Így megy ez a tűzoltóságon is. A színészek is nagyon belejöttek a dolgokba. Elképesztő, ez mennyi lehetőséget ad nekünk.

A tűzoltósági viccek, ugratások a férfi egóról vagy a férfiról szólnak valójában?

Valójában ezekről szól a sorozat. Úgy értem nem is az egóról, hanem azon belül is a gyávaság és a bátorság versengéséről, ami a férfi egó központi magja. Az az érdekes, hogyan tudunk bátrak lenni és elfelejteni azt a sok szörnyűséget, ami történt, kezdve 9/11-gyel egészen a legutóbbi tűzesetig. A tűzoltóknak pedig cápaként tovább kell úszni előre, és el kell végezni a munkát.

Érdekes dolog ez, folyamatos hullámvasút, mert lehet, hogy épp te vagy a király a tűzoltókonyhában, mert valami nagyszerűt vittél véghez, de az is lehet, hogy holnap, vagy még aznap este te leszel a gyáva bolond. Ezen kívül beszélhetünk még a férfi egó és a világ ellentétéről. Ezt úgy értem, hogy lehetsz te a legnagyobb hős, aki berohan a tűzbe és mindenki odavan a nagyszerűségedtől, de amikor hazamész a feleségedhez és a gyerekeidhez, már nincs erről szó, mert nekik a saját életüket kell élniük.

Ezeknek a srácoknak miért olyan nehéz összeegyeztetni a munkát és a családi életet?

Mert őrült dologgal keresik meg a pénzüket. Egy tűzoltónak nem mondhatod meg, mit szabad és mit nem szabad csinálnia. Itt van például az unokatestvérem, aki valaha tűzoltó volt, azon belül is a tűzoltók tűzoltója, tényleg a sorozatban megjelenített személyiségtípus. Teljesen őrült volt, opportunista és kockázatkereső, és pont ettől volt jó a szakmában. A gond az, hogy volt két gyereke és még mindig sisak nélkül zúzott a Harleyján. És nem tudod megmondani neki, hogy ne tegye, mert éppen emiatt alkalmas tűzoltónak, épp a veszélyérzet hiánya miatt. Szerintem ez az alapvető család vs. munka probléma a tűzoltóinknál.

Ez az egyik sztorija Tommy Gavinnek is, ő is képtelen egyensúlyozni a munka és az élete közt. Eszméletlen jó a munkájában, és amikor hazamegy, ott azonnal azzal találkozik, hogy hé, ember, most ez, ez, ez és ez a probléma, meg kéne oldani, mire ő a végén annyival lezárja az ügyet, hogy bocsika, én ma már megmentettem két ember életét, úgyhogy ez most itt nem az én problémám. Van élet, van halál. Ennyi. Még a sorozat beindításakor sokszor megkérdezték, miről szól, Peterrel azt feleltük, hogy életről, halálról, szexről, szerelemről... És nem feltétlenül ebben a sorrendben.

A sorozat karakterei igazán sokrétűek – majdhogynem az élet véletlenszerűsége vagy isteni eredete a témájuk. Hogyan épül ez be a sorozat történetébe?

A sztori Tommy hitével, reményeivel, életével és a halállal kezd. Azt nem tudom, hol fejezzük be, de a nyitás körülbelül itt volt. Vegyük például Francót vagy Tommyt vagy bármely más szereplőt, aki katolikus családból jött, és egyből világos, hogy a hit, remény ott van a személyiségében, legalábbis ezzel kezdjük az 5. évadot. Tommy éppen azt próbálja eldönteni, hol is áll ezzel a hit, remény kérdéssel. Hisz-e Istenben vagy mi alapján döntse el, merre folytatja az útját. Ez mindenképpen nagyon katolikus vonása a show-nak.

Black Shawn, aki épp most választ vallást magának, ugyanezt a csatát vívja magában, akkor is, ha végül másféle Istent választ. Ez egyfajta láthatatlan szál a sorozatban, amely mindig jelen van. A katonaságnál és ebben a szakmában is alkalmanként felmerülhet a kérdés, hogy miért pont az a srác, miért nem én? Azt hiszem ez a kérdéskör meghatározza majd a következő évadot. Néha azért eltántorodunk ettől, mert szerintem Tommy nem nagyon szeret erről gondolkodni.

Katolikus neveltetésben volt részed, mik a mai meglátásaid ezzel kapcsolatban?

Én bukott katolikus vagyok. Nem tudom megmondani, pontosan mikor történt, de körülbelül nyolcadikos korom környékén, amikor az apácák hirtelen megváltoztatták a szabályokat, és egyszerre csak nem volt több latin mise, az apácáknak nem kellett többé fityulában járni, és még rövid szoknyát is hordhattak. Emlékszem, hogy megfogalmazódott bennem, álljunk meg egy percre, eddig latin imákat kellett bemagolnom, erre ők meg hirtelen lazulnak itt? Azt hiszem, ekkor ábrándultam ki az egyházból.

Aztán nem sokkal ezután az apácák elkezdtek – na, ez azt hiszem, inkább az én hibám - a szexről beszélni, hogy ne járjunk ezen az úton, ilyenek, és persze emiatt az én dolgom az volt, hogy rálépjek arra az útra. Ha olvasta a könyvemet, van benne egy fejezet a katolikus egyházról. Nem én vagyok a legjobb példa arra, mi történik, ha valaki leválik a katolikus rendszerről. Az én harcom nem ugyanaz, mint ami Tommy Gaviné. Szerintem Tommyt és az unokatesó Nicket valódi szálak fűzik a katolikus léthez, ami nem ereszti csak úgy őket.

Személyesen te és Tommy Gavin hogyan fogadják, mikor ki hal meg? Ez előre elrendeltetett dolog lehet?

Nem hiszem, hogy ennek előre lejátszott sorrendje lenne, nem látom magam előtt a térképet. De ha létezik egy terv, az elképzelhetetlen távolságra van a számunkra felfogható dolgoktól. Mostanában lesz 10 éve, hogy meghalt az unokatestvérem, és máig rettenetesen dühös tudok lenni, ha arra gondolok, hogyan halt meg, és miért. Azt értem, mit tett azon az éjszakán, és miért, mert nagyszerű tűzoltó volt. De az nem fér a fejembe, hogy az a hajléktalan pár miért gyújtotta fel azt az épületet. Az önkormányzat hibája volt-e, amiért nem zárták le a házat vagy a tüzet okozó embereké, nem tudom. Na, hát ilyen gondjaim vannak a halállal.

Tommy esetében, azt hiszem Tommy és a pap unokatestvér is tudja, hogy bennük lakozik a vallásos állat, és ezt ki is fogjuk vesézni a következő évadban. Ők be akarják dobni minden kérdésüket egy nagy bödönbe, és ha rögtön nem is kapnak választ, hisznek benne, hogy jön majd. Ez pedig sokkal könnyebbé teszi számukra a munkájuk terhét, mert ugye nem akarnánk életmentő munkát végezni, ha azt hinnénk, csupán a véletlen vezérli, ki él, ki hal.

Egyetértesz azzal, hogy ez az évad visszatér a sorozat gyökereihez, főleg a 9/11-es események felelevenítése révén?

Mindenképpen. Már csak egy-két év a 10. évfordulóig, ezt nagyon fejben tartottuk. Az unokatestvérem halálának évfordulója is őszre esik, és ez most a visszaemlékezések ideje számomra is. Ha egy nagyobb megemlékezésre készülnek majd a 10. évforduló alkalmából, akkor a felkészülést már egy, de lehet, hogy két évvel előtte el kell kezdeni. Az unokatestvéremet illetően pedig nem is hinnénk, hogy már annyi idő eltelt, mert mikor rágondolok, még mindig heves érzelmeket kavar bennem.

Szerintem minden ismerősöm, beleértve a legjobb barátaim, a kollégák, sőt, még a sorozatban szereplő igazi tűzoltók is csak olyan absztrakciókban gondolkodnak, ahogyan a Ments meg!-ben Tommy és a többi srác is beszél a tűzoltóözvegyekről, sosem magáról 9/11-ről. De most pár újságíró sorra felkeresi a tűzoltóságokat, és albumokat, dokumentumfilmeket készítenek a 10. évfordulóra. Amikor hallottam a fiúkat erről beszélgetni, lehetett érezni a hangjukban a frusztrációt, gyászt és bánatot. Ezért arra gondoltam, mi lenne, ha ezt is betennénk a sorozatba, megnéznénk, Tommy hogyan reagál, ha az ő egységéhez érkeznek újságírók. És amikor a színészek kézhez kapták a szövegeket, már látni lehetett, hogy jó az irány.

9/11 emléke nagyon sok érzelmet kavar, főleg dühöt hoz elő, és ez nagyon jól látszik is a sorozatban. Szerinted csak dühvel mutathatók meg az igazán mély és fájdalmas érzések.

Hát, az a helyzet, hogy az igazi tűzoltók így reagáltak. Ez egyike volt azoknak a tényezőknek, amiért rögtön 9/11 után indítottuk a sorozatot: valószínűleg ez volt a tűzoltóság, és tán az ország történetének is legszörnyűbb eseménye. Az íróknak is nagyon érdekes téma volt, és fontos volt az is, hogy megkeressük hozzá a legmegfelelőbb színészeket, ami tényleg sok időnkbe telt. Dolgoztunk sokat, de nagy szerencsénk is volt. Például csak az utolsó percben találtuk meg Pasqualét és Danny Sunjatát, mert nagyon kellet egy szépfiú is a sorozatba. A mintául szolgáló, valódi tűzoltó is egy jóvágású Puerto Rico-i volt, ezért kellett egy ilyen fazon nekünk is. Az írókat nem érdekelte igazán, hogy a figura dögös-e vagy sem, igazából nekünk volt fontos, hogy az eredeti figurához hűen egy jó külsejű, bomba jó tűzoltó legyen a csapatban. Az is nekünk volt fontos, hogy legyen egy lökött ír fickónk is, mert az ő karaktere is valós személy után íródott. Szerintem nagyon klassz szereplőgárdát hoztunk össze, pontosan ők azok, akiket a sorozatban látni akartunk, no meg a vígjátéki oldalt sem szabadott elnagyolnunk.

Peter ugyanezt mondaná, nem tudná jobban dicsérni a színészeket, mert hiába is írnánk meg a világ legjobb forgatókönyvét, ha ezek a színészek nem lennének, hogy életre keltsék, nélkülük semmit sem mondana. A forgatókönyv épp annyira jó, mint a színészek, akik játsszák, de a mi esetünkben tőlük lett még jobb. A sorozatban szereplő lányok-fiúkat nem tudom eléggé magasztalni, tényleg, szerintem mi írók túl sok elismerést kapunk, mikor nélkülük nem lenne ennyire ütős a sztori.

Milyen visszhangot vártok a nézőktől az idei évadban látható 9/11-es összeesküvés-elmélet kapcsán?

Mi nem így gondolkozunk. Visszanyúltunk 9/11-hez, mert érdekes volt, és itt tűzoltókról van szó, egy kisebbségről, akik hisznek a 9/11-es összeesküvés-elméletben. A színész, aki Francót játssza, szintén hisz benne, így ez ideális, viharkeltő adaléknak tűnt a karakteréhez. Az összeesküvés-elméletekben hívőkről az az én elméletem, amely egészen a JFK-gyilkosságig visszanyúlik, hogy ezek az emberek egy prizmát viselnek a fejükön, és bármit mondasz nekik, ezen a prizmán átszűrve érkezik el a tudatukig, ott csavartak rajta egyet, így akármi az érved, nem nyerhetsz, mert minden az ő igazukat fogja bizonyítani.

Forgattam egy filmet Oliver Stone-nal, és vitába keveredtünk a JFK filmje kapcsán. Én azt mondtam, hogy sima bandaháború áldozata volt az elnök, méghozzá az ír és az olasz maffia harcának áldozata. Ennyi. Ő meg jött a könyveivel és teóriáival. Na, hát, valami ilyesmi várható majd a 9/11-es összeesküvéses epizódok kapcsán. Lesznek, akik érdekesnek találják majd, és lesznek olyanok, aki az igazuk alátámasztását látják majd benne, és olyanok is, akik szerint nem ástunk eléggé mélyére az ügyben.

Amikor ezeket az epizódokat forgattuk, sokan nehezményezték a dolgot, főleg a tűzoltók. Mivel ők ott voltak a tragédia közepén, a színészeink pedig mindenféle összeesküvés elméletről hadoválnak. Persze azért nem sétáltak át a díszleten és nem húztak be nagyot Danny Sunjatának, de azért odaálltak elé, és a szemébe mondták, hogy figyelj, haver, amiről te itt beszélsz, az kész röhej. Persze azért is bántónak találták, mert sok társukat elvesztették a támadásban.

Michael J. Fox az ötödik évad egyik sztárvendége. Hogyan vették rá a szereplésre?

Kompromittáló fotóim vannak róla a régi időkből... Nem, nem, csak viccelek, neki igazából már semmit nem kell csinálnia, mert a Kerge várossal (Spin City), a fényes mozis karrierjével és bestseller könyvével – ja és most fog még egyet megjelentetni – annyira meggazdagodott, hogy tulajdonképpen élete végéig nem kellene már dolgoznia. De elég jól ismerem Michaelt ahhoz, hogy tudjam, ha valami érdekes van kilátásban, átgondolja a dolgot. Persze elég frissnek és újnak kell lennie az adott melónak.

Nem neki írtuk ezt a szerepet, hanem amikor készen volt, Peter tette fel a kérdést, hogy mit szólnék Mike Fox-hoz. Előtte eszembe sem jutott Mike, pedig ismerem is őt, és tudom, hogy bírja a sorozatot. Elküldtünk neki öt oldalt, aztán írd és mondd, azonnal felhívott, „benne vagyok!”. Ilyen egyszerűen ment. Még egyszer hangsúlyoznom kell, hogy ahhoz, hogy rávegyük, elég új és jó anyagnak kellett lennie, mert tudom, hogy nem hagyná otthon a gyerekeit valami olyanért, amit már csinált egyszer. De mi megszereztük őt, és öt epizódban szerepel. Iszonyat jó a srác, tényleg.

Ha az első évadtól a mostanáig végigveszitek, milyen volt a sorozat visszhangja a tűzoltóknál?

Eleinte eléggé vegyes volt a fogadtatás. Nemrég egy felhőkarcoló-szimulátor avatóján voltam, amelyet az alapítványom építtetett a New York-i tűzoltóság részére. Ez egy elég nagy dobás, és a tűzoltó parancsnokságok főnökei mind jelen voltak az eseményen, meg persze még jónéhány aktív tűzoltó is. Érdekes volt látni, hogy a New York-i tűzoltóságról alkotott képünk mennyire közel áll a valósághoz. Például a valóságban – és a sorozatban is – a legtöbb parancsnok meghalt 9/11 során, és ezért 40-es, 50-es fickók voltak a legmagasabb pozíciókban, pedig egy ilyen állást azelőtt csak 60 éves kor felett osztogattak. Így a gárda jelentősen megfiatalodott, és olyan srácokkal töltődött fel, akik jobban otthon vannak a popkultúrában, és sokuknak van egy-egy jó sztorija a sorozathoz.

Eleinte ellenezték, hogy csak úgy fellebbentjük a fátylat a tűzoltóság magánéletéről, és elég érdes képet mutatunk arról, hogy is működik a gépezet, mi az, ami miatt ők minden egyes alkalommal felszállnak a tűzoltó kocsikra. Mondjuk, szerintem ez a legjobb rész. Már megvan a Tommy történetének az a szála, ami majd átvisz minket a következő évadba. A két hús-vér tűzoltónk adja az alapot ehhez, és egyikük mindvégig tudta, hogy ők komoly inspirációt adnak, másikuk csak nemrég jött rá. Így amikor elmondanak valamit a magánéletükből, mi azt általában bele is írjuk a történetbe. Néha olyanokat mondanak nekem, hogy húha, légyszi, ezt ne írd bele, mert a barátnőm megöl. Én meg válaszolok, hogy bocs, akkor ne mondd el, mert szerintem nincs is jobb a valós cuccoknál.

Számodra ki a hős? Azért kérdezem, mert a mai világban a hős fogalma elcsépeltté vált, nem jelent igazán sokat, de talán ti visszahoztátok a régi nimbuszát.

Azt hiszem, én egy kicsit elfogult vagyok, de szerintem ezek a fiúk a hősök, mert ezt a hivatást választották. Meg hát erről szól a sorozat. Létezik egy majdhogynem látható válaszvonal köztük és köztünk. Nem csak amiatt, amit csinálnak, mint például az, hogy ők befele mennek az égő házba, amikor mi éppen kifelé rohanunk, de a nagy szó az, hogy ők még élvezik is, és újra bemennek a lángok közé. Hát, belőlem hiányzik ez a gén. Megtenném, ha a saját gyerekemről lenne szó, vagy más szeretteimről, de, hogy komplett idegenekért? Ahol én felnőttem, ott a zsaruk, tűzoltók és a katonák voltak a hősök, és ezt én azóta is így gondolom. Más szóval, ezek az emberek nap mint nap azzal a tudattal kelnek, hogy ma is az életüket kockáztatják az országért, a városért. Fantasztikus, ráadásul nem fizetik túl egyik szakmát sem, a puszta elhivatottság hajtja őket. Ezt például sokan elfelejtik. Maga az életmentés élteti őket.

Milyen túllenni az idei 22 epizódon? Kimerült vagy, esetleg feldobott?

Evan Reillynak, a harmadik írónknak és nekem a legnehezebb, mert mi egész nap itt vagyunk, itt kell lennünk. 70-80 órás munkaheteink vannak már 15 hónapja, nagyon kevés szünettel. Nem panaszkodom, ezek a tények. Ez a dolog nehéz oldala, mert semmi másra nem jut idő. Még a vasárnapok is a hétfői forgatások előkészítésére mennek el. A Ments meg! mellett dolgoztam a Jégkorszakon és a könyvemen is. Közben még mozifilmes ajánlatokat is kaptam, de ezeket sajnos már le kellett mondanom. Az írásban az a jó, hogy amolyan organikus módon szőjük az eseményeket. Egyszerre két epizódot írunk meg, és így van alkalmunk megnézni, hogy a benne szereplő színészek hogyan passzolnak, milyen köztük az összhang, ilyenek. Így aztán, ha bejön valami, egyes szálakat hosszabbra nyújtunk, ha nem, elvarrjuk. Meg persze a színészek olykor is elmondják, szerintük milyen irányban kellene folytatni a sztorit, és ez idén is nagyon bejött. 

Úgyhogy most teljesen kimerült vagyok, és ráadásul nemsokára indulok egy 2 hónapos sajtóturnéra a sorozattal. De azt kell, mondjam, nagyon jó ez a módszer, hogy egyszerre két szezont is megcsinálunk, mert a színészek sokáig együtt maradnak, és még egy kis alkotói szabadságot is kapnak. Ez nagyon kifizetődik a képernyőn.

A forgatókönyv írók sztrájkja befolyásolta a sorozatot?

Jó lett volna, ha nincs a sztrájk, de valójában jót tett, mert változtatott a rendszeren. A sztrájk utáni forgatási rendet fogjuk alkalmazni újra, azaz 18-20 részt fogunk egyszerre elkészíteni legközelebb is.

Hogyan alakult ki a sorozatban látható férfi-női viszonyrendszer? Mi történik épp? És főként, miért jár rá annyira a rúd Tommyra – úgy értem, szereti a feleségét, aztán elválik, közben visszamegy hozzá, mi ez az ingajárat?

Az a baj Tommyval, hogy mindent akar, és nem tudja eldönteni, hogy ebből mi az, amit igazán akar, és mit fél elveszíteni, és ez így együtt gyilkos kombináció. Nem ereszti a feleségét, mert az a kudarc bevallását jelentené, azonban azzal is tisztában van, hogy nem működne a kapcsolatuk. Ezért nyitva hagyja a dolgokat, de közben még attól is fél, hogy a nyitott dolgainak is nyoma vész. Tehát nem képes az elengedésre, sem az elköteleződésre. Érdekes lesz majd megnézni, végül ki mellé köti majd le magát, vagy ki lesz az, aki hozzá köti majd az életét.

Sok férfitól hallod vissza, hogy magukra ismernek Tommyban?

Hát igen, a férfias szempontok közül Tommy a munkájában nagyon jó, de az összes többi dologban katasztrofális. A kérdés az, és a sorozat valamint valószínűleg Tommy kérdése is az, amikor belenéz a tükörbe, hogy ez a viselkedés megengedhető-e a való életben, viselkedhet úgy az életben is, mint ahogy a tűzben? Összefügg-e a két élettér vagy sem? Az ivási és elköteleződési problémái, a hit és remény kérdései ugyanide tartoznak. Ha végül megkapja majd a válaszait, vajon folytathatja-e tovább ezt az őrületet? Ki tudja? Úgy értem a probléma a saját fejében van, a hős problémája, hogy a két dolgot össze lehet-e egyeztetni, vagy két külön bolygóról beszélünk?

Pontosan. De én úgy gondolom, hogy sokan – főleg a férfiak – elnézik Tommy dolgait, még a legrosszabb húzásait is.

Ez még a sorozatban is így van. Azért, amiért annyira jó a munkájában, de el kell jönnie egy pontnak, ahol már saját magának sem nézheti el ezeket. Talán ez évad végén, de az is lehet, hogy még nem jön erre rá. Ha pedig feleszmél, az vajon nem jelenti-e majd hős létének végét is? Úgy értem, vannak pasik, akik, ha végre elkezdenek két lábbal a földön járni, szembesülnek a dolgaikkal, és így a halandóságukkal is. Így pedig nem képesek tovább végezni a munkájukat, mert az teljes mértékben a tökösségről és az adrenalinról szólt. Ekkor előjön a felelősségérzet, aminek felvállalása egyenlő azzal, hogy valaki bevallja a gyávaságát. Viszont muszáj vagy bevallani, mert a tűzben nem veszélyeztetheted mások életét emiatt. Van, akiknek nincs ezzel gondjuk, nekem sincsen. Ha mennie kell valakinek, hát menjen.

Nem hiszem, hogy Tommy ilyen fickó, de lehet, hogy igaza lenne, ha végül azt mondaná, oké, most már megállapodom, elkötelezem magam valaki mellett megjönne a halandóság és a felelősség érzése is a gyerekei iránt, és akkor kimondaná, hogy többé nem megyek ki a tűzbe. Kérdés persze, hogy ekkor mi történik majd.

Van valamilyen jótékony pszichés hatása annak, hogy évekig ilyen közelről vizsgáltad a férfilét kérdéseit? Tanultál valamit belőle?

Azt gondolom, hogy az embereknek nem kellene pszichológusra költeniük, csak nézni kell minket. Ezért is olyan jók a nézettségi adataink, főleg a férfiak körében.

Amikor hazamentek, otthon a feleségeitek nem mondanak olyanokat, hogy édes férjem, ha már ennyire kiokosodtál a témában, mi lenne, ha magadat is gatyába ráznád?

Ehhez nem kell a sorozat, egyébként is megkapom. Mivel apa vagyok, és már elég régóta házas is, nem számít, hány díjat kaptunk már, mennyire jó a sorozat, otthon én olyan kívánságokat teljesítek, hogy apa, erre és erre van szükségem, apa légyszi, vigyél el ide-oda. Úgyhogy már régóta hozzászoktam ehhez.

A tervek szerint mennyi ideig megy még majd a sorozat?

Ez Petertől, Evantől és tőlem függ. Én már háromszor ki akartam nyírni Tommy Gavint, de ők mindig nemet mondtak. Szerintük ez csak akkor történhet meg, ha vége lesz a sorozatnak. Szóval ezt Peterre hagyom, két évad közt kitaláljuk majd, hogyan is lesz. Én szeretem ezt a sorozatot, szeretek a srácokkal együtt dolgozni. De figyelmeztetlek, épp azzal beszélsz, aki meg akarta ölni Tommyt, már egy éve. Kíváncsi lettem volna, mi sül ki belőle. Nagyon izgalmas lenne televíziós szempontból, mert még soha senki nem nyírta ki a főszereplőt. De nem fogják megtenni. Én megpróbáltam.